Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-291

A nemzetgyűlés 291. ülése 1922, minden jog forrásához, magához a nemzethez, ezért adott olyan választójogot, amilyen a világon még nem volt, amilyen széles választójog alapján még nem választottak. Azonban a XX. században képtelenség mindig a minden jog forrásához, a nemzethez fordulni. Képtelenség, hogy most már a magyar parlamentarizmus folyton a nemzetgyűlésekben élje ki magát és folyton-folyvást merítsen ebből az ősforrásból, amelyet nemzeti szuverenitásnak nevezünk és folytomfolyvást alkotmányozó nemzetgyűlés szerepét töltsük be. Amidőn a nemzetgyűlést megalkották, amidőn az megszületett, a nemzetgyűlés bölcsesége ezt nagyon^ jól tudta. Ep ezért megmondotta, hogy nem lehet más választói törvény alapján választani a következő választáson, csak vagy a Friedrich-féle választói törvény alapján, ha a nemzetgyűlés addig választói törvényt nem csinál, vagy pedig annak a választójogi törvénynek alapján, amelyet a nemzetgyűlés csinál meg. Azonban visszamenni és azt mondani, hogy akkor pedig visszamegyek és hozom a Wekerle-féle választójogi törvényt, egyenesen lehetetlen és, amint bebizonyítottam, lehetetlen épen a nemzetgyűlés által hozott törvény alapján. A t. kormánynak tehát igenis kötelessége a nemzetgyűlés elé választójogi törvényjavaslatot terjeszteni, azt a nemzetgyűléssel letárgyaltaim, amennyiben pedig a nemzetgyűlés mandátumának ideje lejárna ezen választójog nélkül, akkor nem a Wekerle-féle törvénnyel kell jönni, hanem azzá], amit törvényerőre emelt az 1920:

1. te, amelyet t. i. Friedrich István ministerelnök korában aláirt. Elvégre lehet választani más törvény alapján is, de akkor az a választás néni törvényes lesz. Akkor, amikor a nemzetgyűlés magát leszögezi egyetlenegy irányban, a nemzetgyűlés nagyon jól tudta, hogy miért szögezi le, nagyon jól tudta, hogy ő nem fogja megengedni mint alkotmányozó testület azt, hogy ezentúl pedig a magyar nemzet képviseletéből, sorsának intézéséből Idzárassanak nagy néptömegek. Hanem a demokratikus útra rálépve, olyan választójog inaugurálását akarta már akkor, amely választójog mellett a nép nagyon széles rétegei helyet tudnak foglalni. Azt mondani azonban, hogy én pedig tudok más kiutat, és pedig a Wekerle-féle cenzusos választói törvényt, ha a nemzetgyűlés nem lesz jó fiu és nem paríroz : ez is felfogás, de nem törvényes felfogás. (Ugy van ! a baloldalon.) A múltkoriban valahol olvastam, —- ha rosszul vagyok értesülve, elnézését kérem t. képviselőtársamnak — hogy Meskó Zoltán t. képviselőtársam azt mondotta, hogy van még egy harmadik expediens is, nevezetesen, ha a nemzetgyűlés nem tudja megcsinálni a választójogi törvényt 1922 február 16-áig, — nem lévén rá fizikai ideje — ebben az esetben a kormány majd benyújt egy egyszakaszos törvényjavaslatot, amely felhatalmazza a kormányt, hogy intézze a választásokat ugy, amint jónak látja. Meskó Zoltán : De beterjeszti a javaslatot először a nemzetgyűlésnek és azután kapja meg a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET évi január hó Í8~án, seerdán. 217 felhatalmazást. Ez alkotmányos. (Felkiáltások balfelől : Hol van Kószó ?) Friedrich István : Kószó nincs itt. Mondtam, hogy azzal bevásároltak maguknak ! (Derültség.) Figyelmeztettem külön az igazságügyminister urat, (Birtha József közbeszól.) Hol volna ön akkor, ha a rendeletet nem csináltam volna meg ? (Derültség.) Somogyi István : Ugyanazon az alapon, amelyen bátor voltam azt mondani, hogy nem lehet visszatérni a Wekerle- vagy Tisza-féle választójogi törvényre, ugyanazon az alapon jogi abszurdum — ha igy van — Meskó Zoltán képviselőtársam okoskodása is, mert az 1920 :

1. te. egyenesen kötelességévé teszi a nemzetgyűlésnek uj választójog megcsinálását és nem azt irja elő, hogy a nemzetgyűlés egyszakaszos törvényjavaslat alapján szabad kezet adjon a kormánynak, amelyet múltja nem jogosit fel arra, hogy akár ezen az oldalon, akár a másik oldalon valami borzalmas nagy bizalommal tegyük le a mandátumot a kezébe a nemzet jövendő képviseletének sorsáról. Nekünk meg kell csinálni a választójogi törvényt és pedig A-tól Z-ig, elejétől végig, ha pedig meg nem csináljuk, ha feloszlik a nemzetgyűlés vagy megszűnik a mandátuma, ebben az esetben nincs más, mint azon törvény alapján választani, amely rendelet alakjában Friedrich István ministerelnöksége idején megjelent és amelynek alapján mi e nemzetgyűlés tagjai lettünk. (Helyeslés balról.) Friedrich István : Meskó is helyeselte akkor. Bent volt a kormányban mint államtitkár. Karafiáth. is csinálta szorgalmasan, ő is államtitkár volt, Karafiáth Jenő: Igen, nem szégyenlem. Friedrich István : Pekár is ott volt, ő is erősen csinálta. De ő bent is maradt. (Derültség a baloldalon.) Elnök : Kérem, méltóztassék folytatni. Somogyi István : Ha már itt vagyunk a választójogi törvény kérdésénél, méltóztassék megengedni, hogy pár észrevételt tegyek arra a köztudatba már is átment és abszolút lágy melegen megcáfolt híresztelésre, amely a napokban kipattantott egy a kormány köréből eredő választójogi tervezetet. E tervezet, amely kipattant és amelyet dementáltak ugyan, de ugy, hogy az minden volt, csak nem dementi, megszükitését célozza annak a választójogi törvénynek, amelynek alapján idejöttünk. Vagyok bátor figyelmeztetni a t. Nemzetgyűlést arra, méltóztatik azt gondolni, hogy megnyugvást, megelégedést fog szülni a nemzetben az, ha mi most a mainál szűkebb választójoggal fogjuk megajándékozni a nemzetet? Ne méltóztassék elfelejteni, hogy, amidőn mi ide beültünk, milyen alapprincipiumok alapján jöttünk ide. Méltóztatik nagyon jól emlékezni, hiszen az 1920. évi I. tc.-hez fűzött deklaráció elmondja. Elnök : Kötelességem a képviselő urat figyelmeztetni, hogy az indemnitási vita során foglalkozhatok ugyan a választójogi törvény kérdésével is, azonban ennyire belemenni a részletekbe, a választójogi törvényjavaslata bírálását nem engedem meg. 28