Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-291
A nemzetgyűlés 291. ülése 1922. Â pénzügyminister ui ezzel a kijelentésével nem nyugtatja meg a városokat a tekintetben, hogy az ő anyagi helyzetükön segitve lesz, mert hiszen számításon kivül hagyja azt a különbséget, amely az egyes városok között fennáll. Vannak városok, amelyek nagy ingatlan vagyonnal rendelkeznek, s ez a vagyon képessé teszi őket arra, hogy nemcsak közigazgatási szükségleteiket, hanem az önkormányzattal járó kiadásokat is fedezni tudják, ugy hogy kulturális és szociális fejlődésre és haladásra is jut nekik. Viszont más városok, amelyek nem rendelkeznek ilyen nagy magánvagyonnal, a maguk közigazgatási életét is nagy pótadóval — 100, 200%-os, sőt azon felüli pótadóval — tudják csak tengetni, s nem marad nekik a haladásra, a szociális és kulturális fejlődésre más ut, mint a polgárság pótadóztatását igénybevenni, ami — természetes dolog — különösen a mai világban, amikor a városi közönség úgyis igénybe van véve állami adóztatásokkal, többnyire eredményeién szokott maradni, mert hiszen a polgárság indokolt ellenállásán megtörik. Mikor itt már a földváltság-javaslatot tárgyaltuk, s mikor a nemzetgyűlés igen helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezeket a városi ingatlanokat felmentette a vagyonváltság alól, az itt elhangzott beszédek ezt mind abból a szempontból kívánták, hogy a városoknak módjuk legyen szociális és kulturális téren fejlődni, hogy ez a lehetőség biztosittassék nekik. Még inkább fennáll ez a kívánság, ez az óhaj azokra a váró? sokra nézve, amelyek ezt a maguk vagyonával nem tudják elérni s ezért fokozottabb mértékben rászorulnak az állami támogatásra, segélyre. Ez a segély azonban nem állhat csak bizonyos adórészesedésből, a befolyt adók egy részének területenként való átengedéséből, hanem itt messzebbmenő segítésben kell a városokat részesíteni. Indokolt a városoknak az a kívánsága, hogy adja át nekik a pénzügyminister ui és bocsássa rendelkezésre a kormány a fogyasztási adókat, különösen —- meg is nevezik — a bor- és szeszfogyasztás adókat, amelyeket ki tudnak fejleszteni, továbbá az általános forgalmi adóból legalább egyharmadrészt, (Felkiáltások jobbfelől : Minél előbb !) és pedig minél előbb, különösen azért, mert ezáltal legalább a kislakások építése tavaszkor megvalósítható lenne, amely kislakások építése elsőrendű szükség egyfelől a lakásszükség kielégítése, másfelől pedig a pangásnak indult építőipar fellendítése szempontjából is. A városoknak ezt a kívánságát teljesen jogosaknak és méltányosaknak találom, (ügy van! jobbfelől.) annál is inkább, mert hiszen a trianoni békeszerződés következtében ez a megkisebbedett Magyarország a 26 törvényhatósági város helyett csak 12-t, a 113 rendezett tanácsú város helyett csak 35-öt tarthatott meg, a többit mind elveszítette. És épen azok az alföldi városok maradtak meg, amelyek a régi kormányoknak mostohagyermekei voltak, mert hiszen ellenzéki képviselőket küldtek be. Ennek a megmaradt csonka Magyaréin' január hó 18-án, szerdán. 215 országnak azt a mulasztását, am.it ezekkel a városokkal szemben a törvényhozások és a kormányok elkövettek, reperálni kell. Reperálni kell abban az irányban, hogy ezek a városok fejlődhessenek, ne maradjanak el a nagy vagyonnal rendelkező városok mögött és létesíthessék azokat a kulturális és szociális intézkedéseket, amelyekre minden haladni vágyó és törekvő városnak szüksége van. Friedrich István t. képviselőtársam a tegnapi nap folyamán vázolta azt a kulturálatlanságot, azt az elmaradottságot, amiben a vidéki városok leiedzenek, elmondta, hogy amikor megjelenik itt egy külföldi kereskedő, még csak a legegyszerűbb tisztasági igényeit, fizikai kén3^elmét sem tudta kielégíteni, biztosítani. Hát még ha tovább megyünk és nézzük azt, hogy ezekben a nagy alföldi falvakban sem kövezetnek, sem villanynak, sem csatornázásnak híre-nyoma sincs és ott télen a sártól, nyáron a portól" nem tud boldogulni az ember ! (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) És ha tekintetbe vesszük, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával ezek az alföldi városok a népesedést illetőleg nem tudtak előrehaladni, sőt nagyon sok alföldi város lakossága egyenesen csökkent, ugy ezt mind ennek az elmaradott szociális és kulturális helyzetnek lehet tulaj donitanunk. (Igaz ! Ugy van !) Fangler Béla: Egész jó ellenzéki beszéd! Somogyi István : De ugy van, ahogy mondja ! Kolosváry KiSS István : Bocsánatot kérek, hogy a régi kormányok mulasztását kell a mostam kormánynak pótolnia, ezzel, azt hiszem, nem sértem a mostani kormányt ; hiszen ennek nem volt még módjában sem e tekintetben intézkedni. Hivatkoztam arra is, hogy a pénzügyminister urban megvan a jó hajlandóság és törekvés arra, hogy ebben az irányban a kezdeményező lépést megtegye, sőt azt részben már meg is tette, hogy tulaj donképen csak arról van szó, hogy ezt a kezdeményezést tettek is kövessék és lehetővé tétessék a kormány intézkedései folytán, hogy a kisközségek nagyokká, a nagyközségek rendezett tanácsú városokká, a rendezett tanácsú városok pedig törvényhatósági városokká emelkedjenek és igy a városok fejlődése biztosittassék. De lehetővé kell tennünk ezenkívül, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés még azt is, hogy ezek a városok tisztviselőiknek becsületes, a mai helyzethez és viszonyokhoz mért fizetést is adhassanak. Mert azok a segélyek, amelyek a kormány részéről e tekintetben folyósittatnak, nem elégségesek. En nem akarom lekicsinyelni azt az 1,600.000 koronát, amit az 1912. évi LVIII. te. értelmében a városok segélyezésére ad a kormány, dé kétségtelen, hogy ez oly csekély összeg, mely számba is alig vehető, azok a kedvezmények pedig, amelyek családi pótlék, kiegészítés, hadisegély és rendkívüli segély címén járnak, szintén nem folyósittatnak olyan mértékben, amint az a városi tisztviselők részére szükséges volna. És még ezeket a segélyeket is csak hiányosan kapják meg a városok. Nem egy
