Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-291
'. évi január hó 18-án, szerdán. 214 A nemzetgyűlés 291. ülése 19Í ben, ugy a háború alatt, mint a forradalmak alatt háborús nyereményre, háborús vagyonra szert tenni nem tudott. (Ugy van ! jobbfelől.) Ezért teljesen igazságosnak tartom a debreceni Földmivelő és Gazdakör azon kívánságát, amely azt célozza, hogy a Debrecen város gazdaközönségét érő károk a jövedelmi és vagyonadónál tekintetbe vétessenek. (ügy van! jobbfelől.) Mert természetes dolog, az a román megszállás sem egyforma s llyal érte a2 ország minden részét és minden gazdáját, azonban a Duna-Tisza közti részre a legnagyobb súllyal, a legnagyobb teherrel és a legnagyobb erőszakossággal nehezedett. (ügy van! jobbfelől.) Nagy megnyugvásul szolgál, t. Nemzetgyűlés, a pénzügyminister urnák azon kijelentése, hogy az adóztatás terén meglepetéseket nem akar, hanem a folytonos adóztatások hive. Nem kevésbé megnyugvásul szolgál az is, hogy ő az adóztatási rendszert egyszerüsiteni akarja, csak néhány adót akarfentartani. Era kijelentése igen megnyugtató, mert hiszen ma már nagyon sok adó van, (Helyeslés és felkiáltások jobbfelől : De mennyi !) úgyhogy a különböző nevű és mérvű adók tömkelegében nemhogy az adófizető nem tud kiigazodni, hanem belezavarodik abba maga a szakközeg is. Ezt a nehézséget növeli még az adóbevallási iveknek és az adókivetési határozatoknak nehézsége és zavarossága, amelyeket mindenesetre egységesíteni és könnyíteni kell és nem szabad olyan komplikáltaknak meghagyni, mint idáig voltak. Ami az adókezelést és adminisztrációt illeti, ebben a tekintetben, mivel a pénzügyminister ur szakember, teljesen nyugodtak lehetünk afelől, hogy amit ott megalkotni akar, az a célnak és az ország érdekeinek mindenben megfelel. Csak arra kérem a pénzügyminister urat, hogy épugy, mint a helyi adóztatásnál, az állami adóztatásnál is engedjen helyet a helyi érdekeltségnek az adókivető bizottságokban. Mert ha annak a jövedelmi és vagyonadónak a kivetését a pénzügyigazgatóság - eszközli, amely végeredményben nem más, mint egy a helyi viszonyokkal teljesen ismeretlen pénzügyi titkár, akkor nagyon természetes, hogy ennek következtében állanak elő azok a minden adófizetőt méltán izgató és elkeserítő igazságtalanságok és aránytalanságok, amelyeknek kiküszöbölése végett végre már az adófelszólamlási bizottságnak kiküldetése is szükséges és indokolt volna. Nem kevésbé kellemetlen és kinos hatást váltott ki a pénzügyministeriumnak az az intézkedése, amelynél fogva csak egyheti határidő állott rendelkezési-e a vagyonváltságnak 1000 koronás búzaár mellett eszközölhető lerovására. S ebben a tekintetben az indemnitási törvényjavaslatba felvett szakaszok sem nyugtatják meg teljesen a kedélyeket. Mert az a rendelkezés, amely a métermázsánként 1000 koronás gabonával való földváltságfizetést kiterjeszti január 15-éig, csak abban az esetben biztosítja ezt a kedvezményt, ha az egész váltságösszeg, vagy legalább annak 80%-a befizettetik. Ez a 20%-os hibahatár, amely meg van állapitva az indemnitásban, igen aggasztó, mert hiszen a földváltság kiszámítása az adófizetőre van bizva, annak a kötelessége ; s az az egyszerű földmives és kisgazda, aki a kataszterben soha nem volt járatos, abba bele sem tekintett, nagyon könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy önhibáján Mvül elveszíti azt a kedvezményt, hogy ezerkoronás búzaár mellett fizethesse a váltságát. Mindenesetre a részletes tárgyalás során kellene ezt az intézkedést valamennyire reparálni. S miután már január 15-ére úgysem lehet törvény az indemnitásból és a földvagyonváltságnak végrehajtási utasítása még most sem jelent meg, kívánatos volna és nagy megnyugtatásul szolgálna a gazda- és a földmivestársadalomra nézve az, ha ez a határidő az indemnitási törvény jogerőre emelkedése után 15 nappal kitolatnék. Nagyon kérem a tisztelt kormányt, hogy a részletes tárgyalás alkalmával ebben a tekintetben megnyugtató nyilatkozatot tenni szíveskednék. Szólni akarok még a pénzügyminister urnák a községi adóztatásra vonatkozó programmjáról, különösen annak a városok adóztatására való kihatásáról. A kommunizmus, a forradalmak, a háború a városok anyagi helyzetét igen megingatták, úgyhogy a városok háztartási egyen?úlya is helyreállításra szorul. Ennek szükségét belátta már a háboraelőtti törvényhozás is, amikor az 1912. évi LVIII. tcikk kötelességévé tette a belügyministernek, hogy a városok háztartásának helyreállításáról szóló javaslatát két év alatt az országgyűlés elé terjessze. Ez ? sajnos, a közbejött háborús események miatt elmaradt. Mindenesetre nagy örömmel kell üdvözölnöm a pénzügyminister urnák azt az intézkedését, hogy ezen a téren is alkotni akar s ezt a kérdést is rendezni óhajtja. 0 ugyanis felhívta a városokat, hogy a vagyoni helyzetüket feltüntető kimutatásukat terjesszék be s ezeknek beérkezése után fog határozni a községi és a városi adóztatás reformja tárgyában. Ugyanakkor kijelenti a pénzügyminister ur, hogy (olvassa) : »A községi adóztatás reformja nem lesz megoldható hozadéki adóknak átengedése utján. Itt legfeljebb a kereseti adóról lehet szó, amennyiben azt megmerevíteni kívánják.« Azután megjegyzi a pénzügyminister ur, hogy (olvassa) : »A hozadéki adókból való részesedést tervezem az állandó, az önkormányzat elhatározásától független kiadások fedezésére, úgyhogy terület szerint, az ottan befolyó összegek szerint részesedjenek a községek az állami adók bevételeiből. Ezen részesedésen kívül bizonyos pótadóztatás lehetősége is volna, de természetesen eliminálni óhajtanám azokat a nagy különbségeket, amelyek a községi adóztatásban ezidőszerint megvannak. Az ilyen módon fedezett állandó, rendszeres^ az önkormányzat elhatározásától független kiadások fedezése után más eszközökkel és módokkal, nevezetesen az érdekeltségeknek az érdekeltségi fok szerinti adóztatásával kell a községekben a további kiadások fedezéséről gondoskodni.«
