Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-291

A nemzetgyűlés 291. ülése 1922. elsősorban a kvalifikáció. Mi akkor mertük ez ellen a gyűlölet ellen felemelni a szavunkat, amikor Kerekes t. barátommal együtt ezért bezártak bennünket ; mi akkor szólaltunk fel ez ellen a szélsőség ellen, amikor a t. kurzus-liberális tábornak egyik-másik tagja még nagyon is szolgálta, nemcsak szóval, de cselekedetekkel is azt a szélsőséges irányzatot, amelyről akkor is meg voltunk győződve, hogy árt a nemzetnek. Csontos Imre: Akkor a zsidót ütötték, most . meg minket akarnak ütni. Berki Gyula: Őszintén megmondom, hogy bennünket akkor is ugyanazok az érzések és gondolatok hatottak át, mint ma. Nekünk akkor is az volt a felfogásunk, hogy a zsidókérdést korbáccsal megoldani nem lehet. Akkor is ez volt a szent meggyőződésünk, nem a zsidóság iránti szerelemből, nem azért, mert a túlsó oldalon abban az időben bennünket zsidópártnak neveztek, (Ugy van ! jobbfelöl.) nem ez inditott bennünket, tisztelt barátaim, a mi szabadelvű álláspontunknak nyilvánítására, hanem az, hogy ez a szabadelvüség a mi lelkünk mélyén nyugszik, ez a mi vérünkben van, mert mi nem vagyunk a szélsőség hivei sem jobbra, sem balra, a mi szabadelvüségünk akkor sem jelentett mást, mint szeretetet és én attól félek, hogy a mai kurzus-szabadelvüség is majd a gyűlölet szabadelvüsége lesz. Csontos Imre: Hiszen egészen abból lélekzenek ! Berki Gyula: Ali tudtuk, hogy a zsidókérdés kezelése nemcsak faji kérdés, nem olyan huszadrangú kérdés ; mi akkor is tisztában voltunk azzal, hogy a zsidókérdés európai kérdés, világkérdés. Mi tudtuk, hogy ez a megcsonkított, eltaposott, kifosztott nemzet, amely minden oldalról ellenséggel van körülvéve, amely belsőleg szét van tagolva, ez a sok ellenségü nemzet az egész világon szaporítja az ellenségeit ; mi tudtuk azt, hogy a világ gazdasági, pénzügyi erői, a világ sajtója érzékenyen fogja ezt felfogni és túlzottan fogja a világnak visszaadni és szaporítani fogja a nemzet ellenségeinek számát, (ügy van ! jobb felől.) Ezért voltunk mi akkor is mérsékeltek. Mi nem voltunk zsidópárt akkor sem, nem vagyunk zsidópárt ma sem ; ellenben mi egy objektiv középpolitikát követünk, mi a nemzet egyetemes érdekeit kívánjuk szolgálni, mi békességet hirdetünk a társadalmi osztályok és felekezetek között, vagy ha ugy tetszik, fajok között, mert ennek a nemzetnek a békesség az érdeke. Legyen már elég a gyűlölködésből ! Ezt mi ma is mondjuk, ma is hirdetjük, ezt mi a cselekvéseinkben követjük, és higgyék meg, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy az összes kormányok közül, amelyek a kommün óta vannak, ez a kormány váltotta ki a legkevesebb gyűlöletet, ez a kormány legkevésbé tehető felelőssé azért a gyűlölet-politikáért, amely ebben az országban inauguráltatott. Bocsánatot kérek, mindazok az utórezgések, mindazok a jogellenes cselekvések, mindazok a lelki megmérgezésnek konzekvenciái, mindazok a lelki aberrációk, évi január hó 18-án, szerdán. 197 amelyek még ma is jelentkeznek, részben a hosszú háborúnak, a forradalmaknak, a kommünnek, de merem mondani, hogy a kommün utáni gyűlölködésnek is utórezgései és nem lehet ^tisztán Bethlen István grófot felelőssé tenni azért, ami két évvel ezelőtt mások bűnéből szakadt ennek az országnak nyakába. (Ugy van/ jobb felől.) Es ha igazságosak akarunk lenni, kritizáljuk, bíráljuk a kormányt, de mások bűneiért ne tegyük felelőssé. Huszár Elemér: Elég a saját bűne ! Kerekes Mihály : Van neki úgyis elég bűne ! Berki Gyula: Ha már erről a kérdésről beszélek, méltóztassék megengedni, hogy felhasználjam az alkalmat és foglalkozzam néhány szóval a zsidókérdéssel, foglalkozzam pedig Sándor Pál t. képviselőtársam beszédével kapcsolatosan és foglalkozzam Sándor Pálnak azon — szerintem téves •— állításával, (Halljuk! Halljuk/ jobbfelöl.) amikor itt, a nemzetgyűlés szine előtt a zsidóság nevében a legitimizmus mellett leszögezte magát. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Én azt mondom, leghelyesebb visszaemlékeznünk a két év előtt történt dolgokra. Akkor, amikor a forradalom és a kommün után, kétségtelenül a zsidóság egy részének egy nagy aktivitása után a forradalomban és a kommünben, itt egy bizonyos közhangulat alakult ki, bizonyos antipátia, amelyet a kommün utáni első "kormányzatnak szerintem elhibázott politikája még szélsőségesebb irányba vezetett, akkor mit láttunk ? Azt láttuk, hogy a kommün utáni kormányzatpolitikai megnyilatkozásai nyomán kialakult egy olyan közvélemény, amely a zsidókérdésben a forradalommal és a kommünnel kapcsolatosan a legteljesebb mértékben általánosított. Mi akkor is azt mondottuk, hogy mindenki vállalja a maga bűneiért a" felelősséget ; törvényes fórumok előtt, törvényes eszközökkel toroltassék meg minden bűn keményen, kíméletlenül, ugy, ahogy azt a törvény előírja. Mi akkor is azt mondottuk, hogy ez az általánosítás olyan konzekvenciákat von maga után, melyek a gazdasági életben, a társadalmi életben s az ország külső viszonylataiban meg fogja magát bosszúim. Es ma mit látunk ? Azt látjuk, hogy a két év tapasztalatai után a zsidóság egy része ismét nem tanult. (Ugy van ! a jobboldalon.) Sándor Pál t. barátom nem tesz szolgálatot a magyar zsidóságnak, amikor ugy aposztrofálja a magyar zsidóságot, mint a legitimizmusnak egységes képviselőit. A magyar zsidóság gondoljon az elmúlt két esztendőre, gondoljon a kommün után elkövetkezett eseményekre, gondolja meg mindazokat a konzekvenciákat, amelyeket a kommünből és a forradalomból levontak, a magyar zsidóság gondolja meg azt, hogy egy ilyen kijelentés nagyon alkalmas arra, hogy azok, akik mindig hivei a szélsőségnek, egy adott pillanatban, amikor esetleg a legitimizmus gondolata nem olyan formában és nem olyan megnyilatkozásban jelenik majd meg a nemzet előtt', — mint egyesek szeretnék — ennek konzekvenciáiért és az ebből származó gyűlölködésért a felelősséget a zsidó-