Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

A nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. 17a tan szó és ezek tulajdonképen már nem is koronák, hanem csak számok — mondom, tessék ezt a két tételt 1922. évi koronára átszámítani és gondolkozni azon, bogy vájjon el lehet-e tüntetni ekkora összeggel azt a rettenetes veszélyt, amely sok százezer embernek munkanélküliségében nyilvánul? Ez kell hogy az emberben kétséget támaszon aziránt, van-e a t. kormánynak egyáltalán kibontakozási, újjáépítési terve és programmja. Itt van a- Duna-Tisza-csatorna kérdése. Engedelmet kérek, mi jobb : száz- és százezer embert az országban munka nélkül hagyni. ... Szabóky Jenő : Azt nem lehet megcsinálni. Friedrich István: Ez uj előttem, ezt nem tudtam, ennek vitatásába nem megyek bele, de az én szerény mérnöki ismeretem szerint azt hiszem, hogy lehetséges. Hozzáteszem az én kívánságomhoz, hogy a Duna-Tisza csatornán kivül lehet másutt is csatornázni. Fangler Béla : Panamacsatornát! (Derültség.) Rakovszky István : A panama megmarad, de csatorna nem lesz. (Felkiáltások balfelöl: Kiviteli engedélyek !) Friedrich István: Mi jobb? Ezt a százezer és százezer munkanélkülit odaállítani csatornát ásni, vagy pedig nézni, hogy az a százerer és százezer ember eszik, fogyaszt és nem dolgozik ? Itt nem fontos, hogy a bankóprés pár száz millióval többet nyom, mert ha a külföld látja, hogy itt nemcsak meddő bankót nyomnak, hanem tényleges bankót is, azért, hogy a termelt javak kicserélődhessenek, akkor a valuta feltétlenül javulni fog. (ügy van! balfelöl) Folyton itt van a tisztviselő-kérdés. A tisztviselők folyton azt ajánlják nekem, hogy csináljunk valamit, hogy jobb valuta legyen, ők nem kérnek több fizetést, csak azt, hogy jobb pénzzel fizessék őket. Nem lehet jobb vagy rosszabb pénz, a pénzt nem lehet termelni; eltévesztett ut az, ameljen járunk, mert csak javakat lehet termelni és ezek a javak egymás közt kicserélődnek akkor is, ha kevés a pénz. A javak majd kicserélődnek váltók, kötelezvények, bonok, áruk alakjában és majd azután lehet bankót szaporítani, de csak azért, hogy a már termelt javak kicserélődhessenek. Tehát bankót préselni azért, hogy azt a csatornát megáshassuk és a munkás az ő izzadságáért és elfogyasztott energiájáért bankót kapjon, annyit jelent, hogy ennek a bankónak lesz becsülete, lesz valutája és lesz értéke a külföldön is, bár nem támaszkodik aranyfedezetre, de támaszkodik becsületes nemzeti munkára, becsületes nemzeti energiafogyasztásra. (Helyeslés a baloldalon.) Ezért könyörgök én a kormánynak, hogy mielőtt szétküldik a nemzetgyűlést, az utolsó órában találjon valami megoldást, hogy az 1922. évben a munkásokat foglalkoztatni tudjuk. Erről itt a kormány részéről még egy szót sem hallottunk. Fangler Béla: Megmondta Nagyatádi, felrendeli őket Budapestre. Egy milliót. Henzer István : A gazda talál munkát télen is, csak az nem talál, aki nem akar. Friedrich István : Ebben teljesen igaza van a képviselő urnák, a gazdaközönségről itt nincsen szó, a gazda tud dolgozni, annak van munkaalkalma, és ezért is a legboldogabb társadalmi réteg, mert boldogság csak munka nyomán jár; aki dolgozhatik, az boldogulhat is. Epen ezért kérek én munkaalkalmat azok részére, akik nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy gazdák legyenek, de munkaalkalmat kérnek. E tekintetben a legnagyobb bizonytalanság van. Minden politikai rendszernek és minden társadalmi rendnek csak az lehet a célja, hogy a nép megélhetését megkönnyítse. Gondoskodjék tehát a kormány munkaalkalmakról és munkaalkalmak révén megélhetésről. Nekem jutott 1919 végén az a nehéz feladat, hogy a munkanélküli segélyeket beszüntessem. A kommün alatt naponta sok milliót fizettek ki munkanélküli segély alakjában, ha jól emlékszem, 170.000 ember kapott munkanélküli segélyt. Ezt be kellett szüntetni és be lehetett szüntetni oly képen, hogy rögtön munkaalkalmat is juttattunk. Oláh Dániel: De nem jött senki dolgozni! Szabó József (budapesti) •' 25 korona napszámért nem is jön ! Friedrich István: Meg is indultak a munkálatok és ebben igazán Oláh Dániel képviselőtársam mellé kell állnom, mert ő volt az, aki mindent elkövetett a siker érdekében. Ezt azonban később mondom el. Rögtön munkaalkalomról is gondoskodtunk és vérbeli munkásra bíztuk a kérdés megoldását, Oláh Dánielre, és rögtön volt munka. Nincs igaza Szabó József képviselőtársamnak, hogy keveset fizettünk. A munkások maguk számították ki, hogy mennyiért tudnak dolgozni és ezt hajlandók is voltunk megfizetni. De csodák csodájára senki sem akart dolgozni. Henzer István : Hozzá voltak szokva a munkanélküli segélyhez. Friedrich István : Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelynél talán azt lehetne mondani, hogy állításaim nem helytállók, mert ime, volt munkaalkalom, munkabér és az emberek mégsem dolgoztak. Oláh Dániel : De a Teleki-tér tele volt láncossal. Friedrich István : Kivette a számból a szót ! Mint már délelőtt mondottam, munkakedv csak ott lehet, ahol a valuta stabil. Addig, amig valutánkat nem stabilizálják, amire vonatkozólag a pénzügyminister ur homályban hagyott minket, addig nem lesz itt munkakedv. Össze kell egyeztetni a munkakedvet, a munkaalkalmat, és ha kell, ezt a kettőt a munkakényszerrel. (ügy van! balfelöl.) Ez az, aminek megoldását ennek a nemzetgyűlésnek kellene még elvégeznie, mert hiába minden törekvés és minden prédikálás, ha mi gazdasági életünknek ezt a problémáját nem tudjuk megoldani és tovább tűrjük