Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

Hí A nemzetgyűlés 290, ülése 19k összetett kezekkel a tömegek proletárizálódását, akkor én nem vagyok hajlandó elhinni senkinek, hogy ebben az országban az evolúciók és revoluciók korszaka lejárt. Ezeket a témákat ügyesen kikerülni, és amint Szabó t. képviselőtársam a múltkor nagyon helyesen mondta, ezeknek a gazdasági kérdéseknek politikai taktikával való ideiglenes megoldását keresni: csak elmérgesiti a helyzetet. A szociáldemokratáknak nincs más és több joguk, mint más állampolgárnak. Ok csak azt a jogot követelhetik, amelynek birtokában mi valamennyien vagyunk. Munkaalkalmat, elismerem, követelhetnek, olyan munkabért, hogy megélhessenek, nemcsak követelhetnek, de meg kell nekik adni. De ahelyett, hogy ebbe a gazdasági katlanba belenyúlnék, ebből politikumot csinálok, és mint kormány velük politikailag megegyezik és ettől azt higgyem, hogy már a szocializmus kérdése Magyarországon el van intézve, mert a ministerElnök megegyezett a szociáldemokratákkal : ez óriási tévedés, és nem más, mint a nehéz problémáknak, a nehéz kérdéseknek az igazi útról való letéritése csak azért, hogy az ember a megoldást kikerülje. Dinich Vidor: Politikai mézes madzagok a választások előtt. Friedrich István : A keresztény nemzeti irányzatnak, ha ugy méltóztatik, a keresztény kurzusnak, az én szerény nézetem szerint, a legszentebb feladata az kellett volna hogy legyen, hogy egész közéletünket és egész közgazdasági életrendszerünket az erkölcsre felépítse. De mit látunk? Azt látjuk, hogy ebben a valutabizonytalanságban bizonyos protekciók érvényesülnek, és anélkül, hogy valakit személyében meg akarnék támadni, nem tudnék jobb szót találni, — talán nem is egészen parlamentáris — kialakult egy kurzusközgazdasági csőcselék. Bocsánat. Mert én gazdasági csőcseléknek nevezem azokat, akik gazdasági életünkben ugy felületesen elhelyezkedtek, különböző összeköttetéseik révén apró pecsenyéket sütögetnek, abszolút komoly gazdasági munkát nem végeznek és mégis a gazdasági életből, a mi nyomorult gazdasági életünkből nagyszerűen megélnek. Csodálom, hogy ennek épen a keresztény kurzus idejében kellett kinőni, amelynek az lett volna a feladata, hogy erkölcsi alapra helyezze az összes termelési ágakat. Itt van megint az, amit Budaváry képviselőtársamnak akarok feleletül mondani, amikor ő talán jogos felháborodásában — mint már délelőtt mondottam — ökölbeszorított kézzel követeli a drágaság letörését. 0 ott ül a kormányt támogató padokon. Mikor ő e. ész helyesen és azoknak a tömegeknek érdekében, amelyeket képvisel, követeli a drágaság letörését, ugyanakkor egy kormányt támogat, amely mindennap ötven fedezet nélküli millióval szaporítja a bankóállományt, ezzel kisebbíti az érfcék2. évi január hó l?-én, kedden. mérőt és automatikusan drágítja az összes közszükségleti cikkeket. Budaváry László: Nem oka! Dinich Vidor : Hát majd mindjárt megmagyarázza. Friedrich István: Én épen Budaváry képviselő urat kérném, hogy az ő tömegei előtt hirdesse, de ugy, hogy minél messzebb hallassák, hogy a gazdasági életből kiszorult kereszténységen csak ugy tudunk segíteni, ha azok a keresztény ifjak a műhelyekbe mennek és a pultok mögé állanak. Ne kívánjanak maguknak előjogokat. A gazdasági elhelyezkedés nem az igazgatósági szobákban kezdődik. En is műhelyben, én is pult mögött kezdtem életpályámat ; én is egy segéddel, egy tanonccal kezdtem. De azok a barátaim, akik protekciókkal értek el vagy talán kitáncoltak maguknak valahol egy igazgatósági tagságot . ; . Dinich Vidor: Magasugrással! Friedrich István : . . . azok egy-két év múlva ugy eltűntek a közgazdasági életből, mint a buborék. És azok a protekció nélküli fiuk, akik műhelyben dolgoztak és közben mint lakatosmesterek, mint szerelőmesterek is felszabadultak, mint protekciónélküliek jobban tudtak boldogulni, mint azok a nagyon protezsáltak. Most felületesen bekapcsolódni igazgatósági állások révén a közgazdasági életbe azzal a jelszóval, hogy kötelességünk a keresztény vállalatokat támogatni : hát lehet - ezzel ideig-óráig a legnagyobb » bajon segíteni, de nem lehet keresztény ipart és kereskedelmet létesíteni. Egy uj generációt kell nevelni, amely generáció azonban nem nevelkedhetik a népgyűléseken, ahol hangosan helyesel és abcugol, hanem az a generáció csakis a műhelyben és a pult mögött és ott a kisgazdák oldalán az ősi rög megmunkálásával nőhet fel. (Ugy van! half elöl.) Ha ebben a nemzetben és ebben a keresztény nemzeti irányzatban meglesz ehhez az erkölcsi erő, akkor ennek a nemzetnek jövőjében bizhatunk, azonban amig ennek a valósággá válása helyett csak szónoklatokat ós csak erőszakos követeléseket hallunk bizonyos kurzusalakulások, bizonyos kurzusvállalatok részéről, addig én ehhez az irányhoz teljes lelkemből nem tudok csatlakozni és pedig azért, mert nekem meggyőződésem, hogy ezzel többet ártunk annak a becsületes keresztény nemzeti irányzatnak, mint amennyit használunk. Dinich Vidor : Ugy van ! Friedrich István: Azt mondotta Henzer t. képviselőtársunk, hogy intelligens ember kevés van, aki tanulmányaival, diplomájával a műhelybe megy, a pult mögé megy. Hála istennek vannak már elegen. Es ha egy nemzet története minden egyes fázisának hősöket kell nevelnie, ma kardcsörtető meg szónokló hősök nem kellenek, ma azok az igazi pilóták, azok az igazi