Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

172 A nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hő 17-én, kedden. Friedrich istván: . . . mert köztem és az igazságúgyminister ur között az a bizonyos nyolc nap még mindig elintézetlen ügy. T. i. arra akarom most, amikor a nemzetgyűlés készül szétmenni, amikor egy hathónapos szünet előtt állunk, megkérni az igen tisztelt kormányt, hogy legyen szíves az ország közvéleményét felvilágosítani arról, hogy tulajdonképen mi is ennek a kormánynak programmja, mi az, amivel az ország gazdasági életét újjá akarja építeni? Gaal Gaszton : Megteszi az ellenzék / Huszár Elemér : Semmi. Az erőszak. (Zaj jobbfelöl.) Fangler Bé!a : Azzal, amit a mellékkormány akar! Huszár Elemér : A másik államhatalom programmja az övé! (Elnök csenget) Friedrich István: És nagyon kérem a földmivelésügyi, a pénzügyi és a kereskedelemügyi minister urakat, hogy egy összhangban lévő koncepciózus egészet, egy programmot mondjanak nekünk, amellyel ők ezt az országot újjá akarják építeni. (Zaj jobbfelöl.) Nem tudom megérteni, hogy ez a szerény kérelem és óhaj hogyan hozhat haragba egy képviselőt? Szijj Bálint: Kern haragszunk! Friedrich István: Hiszen ha én megkérdezném önt, t. képviselőtársam, aki a kormányt támogatja, hogy ismeri-e ezt a programmot és tudja-e, hogy miben áll az, akkor ön sem tudna nekem felelni. Henzer István : A képviselő ur sem tudja ! Huszár Elemér: Ő kérdezi, mint ellenzéki! Somogyi István: Az a különbség, hogy te nem tudod és nem is kérdezed. (Zaj. Elnök csenget) Friedrich István: Valóban, én sem tudom, a különbség azonban közöttünk az, hogy én ma mint ellenzéki képviselő kérdezek és kritizálok. Ha kormányon volnék, — nem tudom, meg tudnám-e valósítani — legalább is programmot adtam volna, amely lehetett volna jó vagy rossz, amellyel vagy megbuktam volna, vagy sikereket értem volna el, de amely mégis programm lett volna. De programmot nem adni a ministeri székekből, — szokatlan a parlamentáris életben. Rupert Rezső : Minek az a mostani többség számára? Ezek úgyis mindent támogatnak! Friedrich István: Újból visszatérek megállapításra, amelyhez nekem egy nagyon értékes adatot Lipták képviselőtársam és kollégám adott épen ma, és újból sürgetem az igen t. kormányt, hogy mielőtt széjjelmegy ez a nemzetgyűlés, legsürgősebb teendője, hogy a választójog elintézése után gondoskodjék megfelelő munkaalkalmakról. (Helyeslés jobbfelöl.) Idestova elérkezik a tavasz és százezrek lesznek munka nélkül, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Munkaalkalmat minden rendszernek kell nyújtania. Az a rendszer, amely az állampolgároknak nem tud alkalmat adni a munkához, nem bir létjogosultsággal, (ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Huszár Elemér: Másra kell a pénz, nem a munkaalkalmak megteremtésére. El kell menni a T. osztályba, ott lehet munkát kapni. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István : Nem mondom, hogy nekem igazam van, lehet, hogy az én felfogásom téves, de figyelmébe ajánlottam már a pénzügyminister urnák, hogy a gazdasági életben még nincs tisztázva az a kérdés, hogy kettőnk közül kinek van igaza, neki-e vagy nekem. En azt mondom, hogy ha a pénzügyminister ur ahelyett, hogy beismeri itt a 16 milliárdos deficitet, bejelentett volna egy 21 milliárdosat és az öt milliárd felesleget a termelő munka megindítására fordította volna, akkor — nem tudom bizonyítani, de állítom — ez az öt milliárd bankóinfláció, amely így beleereszkedett volna gazdasági életünkbe, jobban befolyásolná a valuta javítását, mint az egész bankóinfláció, amely mint bitangbankó, munka nélkül, meddőén szűrődik bele a gazdasági életbe. Erre nekem a pénzügyminister ur azt mondta, hogy ez rizikóval jár. Mi az a rizikó? Ma naponta 50 millió bankót nyomatok. Ugyanígy nyomatnék naponta 53 milliót és ezért a napi három millió többletért megjavíthatnám az állami közlekedési eszközöket; utakat, csatornákat, hajókat és lakásokat építtethetnék. (Igaz! Ugy van! helyeslés bal felől.) Engedelmet kérek, én nem tudom, hogy az igy előállott és termelt javak nem befolyásolnák-e olyan kedvezően a mi gazdasági mérlegünket, hogy a külföld koronánkat többre becsülné, mint ahogyan most becsüli. Nagyon igaza volt Lipták képviselőtársamnak, aki felhívta figyelmemet arra, hogy a német kormány ezideig csaknem 70 milliárd márkát fektetett igy bele Németország közgazdasági életébe. (Ugy van! a középen.) Én tudom, hogy a német valuta' leszállását nem ez a 70 milliárd okozta. (Igaz! Ugy van! a középen.) sőt ennek a 70 milliárdnak a gazdasági életbe való belevitele tette lehetővé azt, hogy Németország a jóvátétel egy hatalmas részét ipari termékekben tudja letörleszteni, azt pedig valamennyien tudjuk, azok is, akik nem gyárosok, nem iparosok, hogyha én termékkel fizetek, akkor máris megtakarítottam 20—30%-ot, mert abban a termékben benne van az én polgári hasznom is. T. Nemzetgyűlés! Óriási összegekről van szó költségvetésünkben, de a termelő munka megindítására az egész indemnitási javaslatban csak két tételt találok. Az egyik egy 125 millió koronás tétel a csepeli kikötőre, a másik egy 36 milliós költségtöbblet, amit a közutak javítására akarnak felhasználni. (Felkiáltások balfelöl : Ez semmi!) Már most tessék ezt a 125 milliót és ezt a 36 milliót 1922. évi koronákban számítani — mert hiszen mindig más koronáról