Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
164: A nemzetgyűlés 290. ülése 195 Egy pénzügyminister ne temetkezzék örökké az aktákba. Egy pénzügyminister dolgoztasson a pénzügyministeriumával. Azt hiszem, van ott három államtitkár, van ott rengeteg sok tisztviselő, és pedig kiváló tisztviselő ; ott a pénzügyministerre nincs szükség. Ha magában a pénzügyministeriumban reggeltől estig a pénzügyminisierre szükség van, akkor baj van abban a pénzügyministeriumban, akkor ma az a pénzügyi adminisztráció beteg. A pénzügyminister a gazdasági élet pulzusa, a gazdasági élet termométere, s a pénzügyminister arcáról kell leolvasnunk, ha itt megjelenik, hogy tulaj donképen milyen az ország gazdasági helyzete, hogy remélhet-e a gazdasági elet javulást, vagy pedig teljesen kétségbe kell-e esnünk. (Egy'fiang a középen : Talán ugy, mint Hegedűs !) A t. képviselő ur azt mondja, hogy talán ugy, mint Hegedűs. T. képviselőtársam, én Hegedűs minister ur programmját végighallgattam. Amenynyiben én ehhez értek, abban igenis volt nagyon sok olyan, amit nagyon bölcsnek és célravezetőnek tartok. Én nem a szerencsétien Hegedűsben látom az okát annak, hogy az ő politikája nem sikerült, (Felkiáltások balfelől : Bizony nem !) hanem abban látom a katasztrófa egyik okát, —• és bocsánatot kérek, ezzel nem akarom támadni a t. túloldalt, '— hegy a többség ma Hegedűs Lorántnak tapsolt és két hét múlva, amikor egy olyan javaslat tárgyaltatott itt a Ház előtt, amely nem tudott hozzásimulni a Hegedűs Lóránt pénzügyi koncepciójához, annak a javaslatnak is tapsolt. (Igazi Ugy van! balfelől.) Ez felőrölte azt a szegény pénzügyministert és Hegedűs áldozata lett saját koncepciójának. A koncepciót keresem Kállay minister urban is. Mert szebb kimúlást egy politikus részére nem tudok elképzelni, mint ha elveivel, koncepcióival bukik. Láttam és becsültem Hegedűs Leránt ban azt a heroikus küzdelmet, amellyel a maga koncepcióinak sikere érdekében harcolt. De ideülni és adminisztratív ügyekre vonatkozó szép beszédet tartani, az országot pedig a pénzügyi koncepció tekintetében teljes sötétségben hagyni épen most, amikor a nemzetgyűlés hat hónapra széjjelmegy, ezt én, aki Magyarország közgazdasági életében egy kis szerepet játszom —bármennyire tisztelem is a pénzügyminister ur személyét — ki kell mondanom : katasztrófának tartom. De, t. Nemzetgyűlés, ha ennek az inflációnak csak gazdasági, csak pénzügyi hatása volna, akkor talán előbb napirendre térhetnénk felette. Méltóztassanak azonban a történelemben utána lapozni, hegy nem volt schasem borzalmasabb forradalomszitó eszköz, mint épen az infláció, tekintettel arra, hegy ez gyökerében támad meg minden közgazdasági boldogulást. Az infláció szorgalmas emberből spekuláló embert csinál ; lehetet* lenné teszi a munkaalkalmak kialakulását ; lehetetlenné teszi a kis exisztenciáknak, hogy a proletariátus standardján felül emelkedjenek. (Igaz! Ügy van ! balfelől.) A kis ember ezzel a valutával, amely folyton változik, amely egy hónap múlva 2. évi január hó 17-én, kedden. ujabb másfél milliárddal fog felhígulni, nem tud magának viskót épiteni. Ezzel nem tudja azt a bizonyos földreformot saját céljaira és családja részére is gyakorlatilag hasznosítani, még ha meg is kapja a földet. Ez tehát az a két nagy hiány, a pénzügyi koncepció és a valuta stabilitásának kérdése, amelyet legnagyobb sajnálattal nélkülöztem a pénzügyminister előadásában. T. Nemzet gyűlés ! Olyan sokat hallottunk itt a valutaspekulációról, arról, hogy be kell csukni, össze kell törni a valutabörzét stb. Hát a valuta^ börze nem okozója ezeknek az állapotoknak. A valutabörze — ugy, amint az előbb mondottam — csak a termométer és a termométert hiába vágom a földhöz, a betegség mégis megmarad. A valutaspekulációval szemben csak egy gyógyszer van, és ez : a stabil valuta. Az okoskodásokon, a rendeletekkel való segitni akaráson az, aki a közgazdasági életbe csak egy kissé is belemerül, csupán mosolyogni tud. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Es bármennyire tiszteiemis Budaváry t. képviselőtársamat és barátomat, aki ökölbe szoritott kézzel követeli itt a drágaság letörését, kétségbe kell esnem azon, hogy még mindig hajlandók vagyunk elhinni, hogy a közgazdasági életben erőszakkal el lehet valamit érni. Semmi sem olyan érzékeny, m ^g e gy beteg sem, mint épen a közgazdasági élet. Elismerem, hogy néha erőszakkal is bele kell ebbe nyúlni, amint pl. a háború alatt szükség volt erre, de ennek azután rettenetes következményei vannak, s mint láttuk, voltak is. De most ezt a rendkivüli állapotot igy fenn tartani akarni és higitani az értékmérőt, vagyis egyik oldalon támogatni azt a kormányt, amely naponta 50 millió fedezeti élküli papirbai kőt vág ki a közgazdasági életbe, s akkor ugyanazokból a padokból, ökölbe szoritott kézzel követelői a drágaság letörését ; ez, bocsánatot kérek, tisztelettel vagyok a képviselő ur személye iránt, de komoly álláspontnak nem tekinthető. (Igaí ! Ugy van / balfelől. f És miért csak a drágasággal foglalkoznak ilyen vonatkozásban ! Miért nem veszi észre a pénzügyminister ur az uzsorát, amely ma valósággal dühörg Magyarországon ? Az uzsoratör-, véry tudtommal még érvényben van. Tudja azt a pénzügyminister ur, hogy ma az összes nagyhal kok, még a keresztény bankok is 30—40%-ra ednak csak pénzt azoknek, akiknek épen termelési célckra volna szükségük hitelre % (Igaz ! Ugy van / jóbbfelől.) Méltóztassék csak utánanézi i errek. Itt vannak külöxféle barkelszámolásck ; 8 százalék kamat, havonként 1 százalék jutalék, 1 százalék folyósitási jutalék, ez együttvéve egy éven át 30—40%-ot jelent. (Igaz ! Ugy . van ! Félkiáltások jóbbfelől : Részesedés f) Balla Aladár : A betevőnek pedig másfél vagy két százalékot ídnak ! Friedrich István ; És nagyon helyesen jegyezte meg t. képviselőtársam, hegy ezzel szemben a betevő egy vagy két százalékot kap, HuSZár Elemér: Pedig van egy rendelet rá, hogy három százalékot kell adni ! Még Hegedűs adta ki l
