Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
À nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január kó 17-én, kedden. 163 A vége nem lehet más, mint ami minden ilyen inflációnak volt a vége a történelem tanulságai szerint, — a teljes nemzeti összeomlás. (Ugy van ! balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Velünk, ugyebár, senkisem tudja azt elhitetni, hogy egy guruló golyót könnyebb megállítani a lejtó lábán, mint a lejtő közepén. Azt nekem ne mondja senki, hogy a jövő évi deficitet majd könnyebben fogjuk eltüntetni, mint az ideit. Ez minden, csak nem bevallása az igazi helyzetnek. Ezek injekciók, amelyekkel a haldokló életét meg lehet hosszabbítani, de igy ennek a haldoklónak az életét nem lehet megmenteni, (ügy van ! a baloldalon.) Lehet, hogy a mai kormánynak ez az álláspontja kényelmesebb, lehet, hogy a mai mentalitásnak is megfelel egy olyan pénzügyminister, aki nem ad az agynak munkát ujabb pénzügyi koncepciókkal. Fáradt a nemzetgyűlés, szereti a sima, egyszerű mondatokat, az egyszerű, sima gondolatokat. A nehéz munkát igénylő, fáradságos koncepciók kidolgozására ennek a nemzetgyűlésnek már nincs türelme. (Ugy van ! balfelől.) Jól esett ez az egyszerű, bürokratikus, gyönyörű beszéd, mert nem adott nekünk szellemi munkát, tépelődést, hogy igaza van-e a pénzügyminister urnák. Az, hogy ő fináncot szaporit, mindenkinek tetszett, (Ellenmondás jobbfelől.) hogy az adót mindenütt meg fogja kapni, ez is tetszett ; de azt már aztán senkisem mondta meg, hogy ha a jövő évben 30 milliárd álla m deficitünk lesz, akkor nem lehet adót beszedni, mert nem lesz kin beszedni. (Ugy van! a baloldalon.) Ez az a golyó, amely gurul és most a lejtő közepén van. Most itt áll az orvos és azt mondja, hogy nem tudok mást csinálni : a golyó guruljon tovább, itt van a bankóprés, azt igénybe lehet venni, de »mi az Alföld fiai« stb. T. Nemzetgyűlés S En nem tudom követni a pénzügyminister urat abban az egyszerű állásfoglalásában sem, amikor azt mondj a, hogy bankót én nem szaporítok, még az esetben sem, ha én azt a termelés céljaira fordithatnám, vagyis ő csak az állami deficit fedezésére akar bankót nyomatni, de a termelő munka megindítására nem. Ott már az a derék bürokrata megáll, az a mintatisztviselő megáll, mert abba a tisztviselőbe nincs beleoltva vállalkozó szellem, nincs benne az a rizikóra való bátorság, amellyel minden vállalkozás kell hogy járjon, hiszen azért hívják vállalkozásnak, ö megáll s azt mondja, hogy nem. Pedig ezek a bankók, amelyeket az igen tisztelt pénzügyminister ur — mennyit is ? havonta másfél milliárdot, tehát naponta 50 milliót — zudit a mi közgazdasági életünkbe, mit hozhatnak ? Csak ujabb bajt hozhatnak, mert az u. n. bitang-bankó nem szűrődik át a munka retortáján, ez nem lesz izzadtsággá előbb, ez nem lesz előbb jól kiérdemelt munkabérré. Ez a bitang-bankó csak a deficitek pillanatnyi és csalárd eltüntetésére való, mert ez nem a deficitnek valódi és tényleges eliminálása, hanem csak felületes eltüntetése. (Ugy van ! a baloldalon.) Ez olyan, mint az eladósodott ember, aki folyton ugy segit önmagán, hogy ujabb és ujabb nagyobb váltót ir alá, csak azért, hogy »rendezze« az adósságát, de nem azért, hogy azt kifizesse. És mi a következménye ennek a bitang-bankógazdálkodásnak ? Az, hogy rengeteg munkaerő is bitangol, mert ahol bitang-bankóval dolgozunk, • ott nem érdemes dolgozni, minthogy sokkal okosabb és egyszerűbb ezzel a változó valutával spekulálni. (Ugy van! balfelől.) Ez neveli a sibereket, ez neveli a valutaspekulánsokat és ez neveli a kurzusnak parazitáit, alak csak könnyű, protekciós utón akarnak eljutni a gazdasági boldogulás célja felé. (Ugy van! balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Én nem tudom elképzelni, hogy a valuta-hullámzás ez orkánjában ki tudna fejlődni egy tényleges gazdasági élet. Budaváry László képviselőtársam a múltkor nagy elkeseredéssel beMáltotta a terembe, hogy le kell törni a drágaságot. A drágaságot letörni, mikor a t. kormány a drágaságot naponta 50 millióval segíti és alátámasztja ? A drágaság letöréséről beszélni, mikor a kormány az értékmérő] ét mindennap kisebbíti, mikor a kormány valutája gummiból van és azt huzza, huzza, huzza ? Meddig húzhatja ? Amig egyszer majd csak elszakad. Itt gazdasági életről beszélni és a kereskedelem drágító hatásáról szónokolni óriási tévedés. Mi okozza épen a kereskedelmi utón előállott hatványozottabb drágulást ? Az, hogy sem az iparos, sem a kereskedő nem tud kalkulálni (Ugy van ! a báloldalon.) s épen a valuta hullámzása következtében már négy-öt év óta egy ujabb koefficiens szerepel a kalkulációban : ez a biztonsági koefficiens. A kereskedő ma nem tud ugy eladni, hogy : önköltség, plus regie, plus haszon, hanem azt mondja, hogy : önköltség, plus regie, plus haszon, plus biztonsági koefficiens. Mert nem tudom, hogy mi lesz a valuta. De nagyon helyesen mondta a pénzügyminister ur, hogy a valutát javítani nem akarja. Ez helyes, ezt aláírom. Mert, hogy egy értékmérő milyen nagy, az teljesen mindegy ; csak az a fontos, hogy az az értékmérő állandó maradjon. Ebben igaza van. De nem árulta el nekünk, hogy milyen utoli-módon akar ő odahatni, hogy az az értékmérő valahogy stabil legyen. Egy indemnity-vita van napirenden, egy pénzügyi expozéról szónokolunk heteken át, és fogalmunk sincs arról, hogy a pénzügyminister ur tulaj donképen mit akar. En elolvastam a pénzügyminister ur beszédét vagy ötször s nem láttam abban sehol egy áruló mondatot, amelyből talán következtethetnénk, amit szintén meg tudnék érteni, hogy a pénzügyminister ur nem találta célirányosnak az ő terveit itt a nemzetgyűlés előtt elmondani. Ez is álláspont volna. De nem ; én attól félek, hogy itt egy kiválóan szorgalmas bürokratával van dolgunk, aki az ő tisztviselői mentalitásában csak az adminisztrativ teendőket látja s abba a rettenetes hibába esett bele, hogy adminisztratív kérdésekkel, aktaszerü kérdésekkel foglalkozik és nem irányítással. $1*