Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
A nemzetgyűlés 290. ülése t 1922. évi január hó 17-én, kedden. 147 Orbók Attila : Másképen nem lehet segiteni, mint azt mondani, hegy tiz évig nem nevezünk ki uj tisztviselőt és akkor az ifjúság, amely még tanul, nem fog inproduktiv pályákra menni, hanem igyekszik a gazdasági szabad pályákon érvényésülni. öriási igazságtalanságnak tartom azt, hogy amikor az állam aem tudja tisztességesen fizetni a tisztviselőit, akkor vannak vagyonos tisztviselők, meglehetős sokan, akik a hivatalukat nobile officiumnak tekintik, akik a hivatali állásra nincsenek rászorulva, de hiúságból, szórakozásból betöltenek egy állást és ezáltal egy menekült tisztviselőnek szájából veszik ki a falatot, vagy pedig a többi tisztviselőr ek fizetési lehetőségeit rontják le. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezen ugy kellene segiteni, hegy az állam a vagyonos tisztviselőket bocsássa el . . . Kerekes Mihály : A kormánynak kell ezt megmondai i ! Orbók Attila : ... és ha kell nekik a cím, adjon nekik az állam címet. Sőt tovább megyek ; én felhasználnám a dühöi gő címkórságot és azt mondanám : minden ministeri tanácsos, aki nyugdíjba megy, azonnal kap államtitkári címet. Azt hiszem, hegy ilyenformán nagyon sok vagyonos tisztviselő tódulna a címmel felruházott nyugdíjba. A másik rendkívül fontos kérdés a budget szempontjából az állami üzemek jövedelmezőségének fokozása. Ha elővesszük a múlt évi költségvetést és a költségvetési előirányzatot, akkor meglepetve látjuk, hogy vannak nagy állami üzemek, amelyekbe nem történnek beruházások, de ezek mégis deficittel dolgoznak, holott ugyanolyan arányú nem állami üzemek nagy jövedelmet produkálnak. Ennek oka az- hogy, mint mindent Magyarországon, ezt is megöli a bürokratizmus túltengése, Az az oka, hogy a nagybirtokokon a napszámügj r et is aktákkal intézik el, ugy, hogy a napszámosnak akta alapján utalják ki a fizetését. Nehézkes a szervezet, nincs kommerciális szellem, nincs látókör, hanem betesznek oda kitűnő jogászokat, egyébként nagyon derék tisztviselőket, akik azután a legkülönbözőbb gazdasági kérdéseket intézik minden hozzáértés nélkül. Nem akarok most az egyes állami üzemek jövedelmezőségével foglalkozni ; nem akarok tulsivár képet mutatni, azonban meg kell említenem a legnagyobb állami üzemet, a m. kir. dohányjövedéket, amellyel foglalkozni kívánok. Azért foglalkozom a m. kir. dohányjövedékkel, mert az állam jövedelme szempontjából, de az agrárérdekek szempontjából is elsőrangú fontosságú kérdésnek tartom, hogy végre ebbe a dohos, bürokratikus szervezetbe uj szellem költözzék, hogy az ablakokat kitárjuk, friss levegőt bocsássunk be és ne engedjük azt, hogy a m. kir. dohányjövedék csak ugy tudjon jövedelmeket felmutatni, hegy állandóan a fogyasztók rovására felfelé fokozza a cigaretta és dohány árát. Kerekes Mihály. A termelő bőrére! Nem termelr ek dohányt ilyen árak mellett ! Orbók Attila : Az uj ságelőfizető, jámbor polgár, reggel megkapja a Pesti Hírlapot, Magyarságot, Az Újságot, felnyitja a lapot és egészen bizonyos, hegy fog ott találni egy-két hasábos gyönyörű, elegáns nyilatkozatot Tömöry államtitkár úrtól, hogy : a dohányjövedék nagyszerűen működik, hegy annyi dohány van a trafikokban, hegy már el sem fér a pultokon és ha annak a jámbor polgárnak eszébe jutna, hogy a szép cikk mellé kellene egy jó szivar is, akkor beszaladhatja az egész várost, nem feg kapni egy szivart sem a trafikban, hanem kénytelen elmenni a kávéházba és ott a főpincértől dupla vagy tripla áron venni, nem is ma gyár do hányj övecléki cigarettát, hanem esetleg Laurai?.t-t, Gianacles-t, vagy psdig jugoszláv vagy dán, vagy akármilyen külföldi cigarettát. T. Nemzetgyűlés ! Kérdezem, hogy ha a m. kir. dohányjövedék produkciója elegendő, hova sülyed ez a produkció ? Exp irtunk nircs. A magyar dohányjövedék gyártmányait külföldön elhelyezni még nem tudtuk, csak most próbáljuk. Egész egyszerűen : a produkció nem elegendő. A trafikosnak adott dohánymennyiségeket a trafikos elteszi protekciós fogyasztóknak. (Egy hang jobbfelől : A 'pincéreknek!) Nem, itt tévedés van, mert tapasztalatból tudom, hogy a pincéreknél nem magyar dohányjövedéki cigaretta van, hanem külföldi. •* Elismerem, hogy a nyilatkozatok nagyon szépek, de ha általában nézem a dohányjövedék kimutatásait, súlyos kételyeim támadnak a m. kir. dohányjövedék kommerciális vezetése iránt. A dohányjövedék kimutatása szemit 1920-ban 33.000 katasztrális holdon folyt dohánytermelés. Békeidőben 75—86.000 katasztrális holdon folyt. Tekintve azonban azt, hegy Nagy-Magyarország egész dohánytermelő területének csak 25 százaléka veszett el, — ennyi esik a megszállott területekre — és 75 százalék itt maradt csór ka Ma gyarországon, természetes, hogy ez a 33.000 katasztrális hold végtelenül kevés és legalább még 33.000 katasztrális holdon kellene dohányt termelni. De nem folyik dohánytermelés azért, mert a dohánybeváltási árak alacsonyak, továbbá azért, mert a dohánytermesztéshez szükséges pajták, száritóhelyiségek felállítása rendkívül költséges és a dohánytermelők nem lévén megszervezve és nem lévén nekik kellő anyagi forrásuk, hogy befektetéseket eszközöljenek, képtelenek intenzive a dohánytermeléssel foglalkozni. Ezen a bajon ugy kell segiteni az államnak, még pedig sürgősen, hogy a dohánytermelés elősegítésére nagyobb területeket kell adni, nagyobb beváltási árakat kell fizetni, az egyes termelőknek pedig . invesztícióra nagyobb kölcsönöket kell nyújtani. A c dohánytermesztés nálunk elsőrangú állami érdek, mert a dohány ma aranyvaluta. A dohány ma kétszer-háromszor olyan értékes aranyvaluta a valóságban, mint amilyen a búza és ha mi dohányt termesztünk itt Magyarországon és inten19*
