Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
146 A nemzetgyűlés 290. ütése 1922. évi január hó 17-én, kedden. szinü, ha lesz jóvátétel, akkor a jóvátétel összegébe be fogják ezt számítani ; na pedig beszámítják, akkor ez az állam javára íratott, tehát a tiszántúli gazdatársadalom és általában a tiszántúli lakosság óriási adót fizetett már az állam javára. Ezt az uj adózás kivetésénél tekintetbe kell venni . . . Friedrich István : Ez igaz ! OrbÓk Attila : . . . mert, hogyha az uj adózást a régi jövedelem alapján fogjuk megszabni, tekintet nélkül a románok által okozott károkra, akkor megadtuk a tiszántúli középbirtokosoknak és kisgazdáknak a kegyelemdöfést. (Helyeslés jobbfelől.) Az igen tisztelt pénzügyminister urnák figyelmébe ajánlom a Debreceni Gazdasági Egyesület memorandumát, amelyben ezeket a sérelmeket elpanaszolják. Volna még egy nagyon fontos körülmény, amit a pénzügyminister urnák figyelmébe szeretnék ajánlani, és ez a határmenti lakosságnak az adózások körüli sérelme. T. i. az adókivetők nem veszik tekintetbe azt, hogy egyes kisgazdáknak vagy középbirtokosoknak földjei a demarkációs vonalon túlra esnek, és ezek után a földek után is kivetik a hozadéki adót. Mikor az illető gazdák hivatkoznak rá, hogy hisz azok a földek román megszállott területen vannak, amiket nem áll módjukban megművelni, és amelyekért nekik majd külön adót kell fizetniök a román hatóságoknak, akkor a magyar pénzügyi adókivetők ridegen azt válaszolják, hogy erre vonatkozólag nincs semmiféle rendelet vagy utasítás, és hogy az illetők határátlépési igazolvánnyal átmehetnek és megművelhetik a földjeiket. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A múltkoriban beszéltem a határmenti viszonyokról. Akkor felhoztam azt. hogy a határátlépési igazolványok haláligazolványok, mert tudok esetet, hogy három átment gazda közül, akik földjeiket akarták megművelni, kettőt a román őrség valami ürügy alatt agyonütött. Felhoztam esetet, hogy adtak határátlépési igazolványt 14 kilométer kerülővel, de az teljes képtelenség, hogy a gazdák 14 kilométeres kerülővel menjenek minden nap ki a földjeiket megművelni. A tiszántúli lakosság nevében kérek a pénzügyminister úrtól méltányosságot. Belátom, hogy az adókat be kell hajtani. Az államnak szüksége van erre, de vigyázzunk, nehogy tönkretegyük az adóalanyokat, mert az államot sokkal nagyobb kár éri ezáltal, mint hogyha méltányossági szempontból bizonyos aránylag jelentéktelen összegeket elenged. (Helyeslés jobbfelől.) Általában a határmenti lakosságot ismételten nagyon figyelmébe ajánlom a t. kormánynak, mert nagyon rossz propaganda az, és nagyon rosszvért szül idebent is, de kifelé is, hogyha az ellen séges államokkal közvetlenül szomszédban lévő és az azokkal érintkező lakosság elégedetlen. (Helyeslés a jobboldalon.) A románok például, akik bent az ország belsejében, Erdélyben rettenetes kegyetlenséggel bánnak a magyarsággal, bebörtönöznek minden ártatlan szóért embereket, asszonyokat, lányokat és gyermekeket, ezek a románok politikából a demarkációs vonal melletti lakossággal akár román nemzetiségű, akár színmagyar is az a lakosság, a lehető legtapintatosabban és a lehető legelőzékenyebben bánnak. Például tudom pozitive, konkrét adataim vannak rá, hogy ugyanakkor, amikor bent Erdélyben a lakosság nem tudott hozzájutni a legelsőbbrendü közszükségleti cikkekhez, a román állam a 1 demarkációs vonal menti lakosságot és községeket valósággal tömte cukorral, sóval, petroleummal és a többi közszükségleti cikkekkel, még pedig nagyon olcsó áron. Nem elég az, hogyha rámutatunk ellenségeink kegyetlenségére, rosszindulatára, sokszor nagy gazságaira, rá kell mutatnunk azokra a ravasz taktikákra is, amelyekkel sokkal inkább fölénk kerekedhetnek, mint a kegyetlenséggel, mint az elnyomatással, amely megszüli a reakciót és megtermi a maga gyümölcseit a mi javunkra. (Helyeslés jobbfelől.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Pénzünk helyrehozását az igazságos, szigorú adózás mellett a takarékosságban látom. Sajnos, a kormányok eddig még a takarékosság szóval is pazarul bántak. Folyton arról hallottunk, hogy takarékoskodni fognak, ellenben semmi megfogható tényleges eredményt nem láttunk. Tizenhat milliárdos deficitje van az államnak. A tizenhat milliárdot valamiképen le kell faragni az évek hosszú során át, hogy végre a bevétel és kiadás rovatunk egy színvonalon álljon. Addig azonban nem lehet szó ennek az óriási deficitnek a megszüntetéséről, ameddig csonka Magyarország a régi, nagy Magyarország adminisztrációját akarja eltartani. Belátom, t. Nemzetgyűlés, hogy ez rettenetesen nehéz probléma. Hiszen itt a magyar intelligencia, a magyar középosztály megélhetéséről és boldogulásáról van szó. Történtek halvány kísérletezések, hogy az állam ettől az óriási adminisztrációs tábortól megszabaduljon és épen Hegedűs pénzügyminister ur, sőt elődje, báró Korányi Frigyes is rendezett tisztviselői átképző tanfolyamokat, amelyeknek az lett volna a céljuk, hogy a tisztviselők gazdasági pályákra menjenek, gazdasági pályákon igyekezzenek elhelyezkedni. Csináltak is 23 ilyen tanfolyamot s a 23 tanfolyamra jelentkeztek öszszesen 260-an. Ez a kisérlet tehát teljesen meghiúsult, mert csodálatosképen, annak dacára, hegy az állam szégyenletesen kénytelen a tisztviselőit fizetni, a tisztviselők mégis ragaszkodnak ezekhez az állami állásukhoz és ezekhez a siralmas állami dotációkhoz. Én azt hiszem, hogy a tisztviselőkérdést lassú, hosszú munkával, egyes igazságos, méltányos, az illető tisztviselőt nem sújtó rendelkezéssel lehet rendezni. Az uj kinevezéseket például törvén} 7 hozás utján egy időre fel kellene függeszteni. Friedrich István : Fel van függesztve ! Kerekes Mihály: Különösen a kis alkalmazottakat nem nevezik ki, de a magas állásuakat igen. Orbók Attila : Talán kikerülte a figyelmét egyeseknek, de én a hivatalos lapot olvasom és ott állandóan látok kinevezéseket. Friedrich István : 1919 óta fel van függesztve !
