Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

À nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január %6 17-én, kedden. 146 Orbók Attila : Pedig olyan időket élünk, amikor a politikai kérdéseket a legnagyobb higgadtsággal kellene megítélni, olyan időket élünk, amikor a gazdasági problémákkal, az államháztartás ügyeivel a lehető legalaposabban és a leglelkiismer-etesebben kellene foglalkozni. Sajnos, az eltelt két év alatt a nemzetgyűlés meddő vitákban őrölte fel idejét és sajnos, most, még az utolsó órákban sincs kilátás arra, hogy nagyon fontos, életbevágó politikai és gazdasági kérdésekkel egész nyugodtan fc glalkozzui k. Rassay Károly : Ki felelős érte ? Azt is tessék megmer dani ! Orbók Attila: Kállay Tibor péûzügyminister ur pre grammját én nagy élvezettel, hittel, bizalommal hallgattam és ezt a programmât örömmel üdvözlöm. Azonban akkor, amikor Kállay pénzügyműiister ur programmját köszöntöm és őt üdvözlöm a pénzügyministeri székben, nem mulaszthatom el, hogy ne tiltakozzam egyes képviselőtársaimnak azon eljárása ellen, hogy a Kállay t. périzügyminister ur üdvözlését felhasználták egyúttal alkalmul arra, hogy Hegedűs Lórántot bántsák, hogy Hegedűs Lóránt szimfóniáiról gunyorosan nyilatkozzanak és hogy Hegedűs Lórántot megrugdossák. Tiltakozom ez ellen az eljárás ellen, még pedig azért, mert Hegedűs Lóránt programmja nem az ő hibájából bukott meg. (Felkiáltások a baloldalon : Ez igaz !) Hrgedüs Lóránt programmja megbukott elsősorban azért, mert a németek kénytelenek voltak a hadisarcnak egy nag}^ részletét fizetni, magyar követeléseiket e fluktuálták, milliárdokra menő magyar koronát a piacokra dobtak, ami a magyar korona kurzusát, a valutát hirtelen lerontotta ; a másik ok pedig az volt, hogy Hegedűs Lóránt nem tudta takarékossági programmját végrehajtani, bár benn e-a szándék megvolt, de nem volt meg a kellő támogatás és őt ezért felelőssé tenni nem lehet. Szabó István (sokorópátkai) : A közélelmezési tanács nem enged ki semmit, amivel javitani lehetne a valutát. Orbók Attila : T. Nemzetgyűlés ! Én nemcsak mint Hegedűs volt pénzügymin ister urnák régi jó barátja védem őt a vele szemben való igazságtalan eljárás eilen, hanem mint politikus, és tiltakozom, mert a jóizlésem lázad fel ellene, amikor látom, hogy egy ember a haza érdekében feláldozott mindent, ami neki a legdrágább volt, becsületes nevét, a szaktudásáról hires, fényes nevét, nagyszerű állásait, idegrendszerét, egészségét, úgyszólván mindenét, (Igaz ! Ugy van !) hogy akkor belerúgjanak azért, mert önhibáján kivtÜ megbukott. Figyelmeztetem azokat a tisztelt gúnyolódó képviselő urakat, akik a Hegedűs Lóránt nagy koncepciójának eredeti elnevezését, a szimfónia szót olyan nagy kedvvel kiviccehk, hogy nagyon, is megérdemelnék, hogy rájuk olvassuk az aesopusi mesét a haldokló oroszlánról és a szamárról. (Helyeslés és felkiáltások a baloldalon : Mándy Samu volt !) Én nem tudom, hogy ezt ki mondta, akárki mondta, én szemrehányást teszek neki, és azt hiszem, az ilNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XVi KÖTET. lető t. képviselőtársam be fogja látni, hogy legalább is nem egészen okosan és méltányosan járt el. Ugron Gábor: Én ugyanazt mondtam, amit most a képviselő ur ! Orbók Attila: Kállay t. pénzügyminister ur felfogása és pénzügyi programmja körülbelül egyetlen tömör, egyszerű, robusztus mondatban foglalható össze, és ez az, hogy az államháztartás rendjét helyre kell állitani. Ez természetesen nem történhet máskép, mint az adók végrehajtása utján, az ujabb adók kivetése utján, ahogy a pénzügyminister ur kénytelen is volt ezt bejelenteni, de semmi körülmények között sem szabad hozzányúlni a barkópréshez. Szabó István (sokorópátkai) : Ki kell engedni, amiből felesleg van. Orbók Attila: Erről nem beszélek. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A bankóprés megindítása a legborzalmasabb adó. Egy egész egyszerű példával kivánom megvilágitani ezen állításomat, amikor azt mondom, hogy akinek 1914ben 20.000 koronája volt, az a mai napig körülbelül 19.800 korona adót fizetett az államnak, mert hiszen annak az 1914-beli 20.000 koronának a mai vásárlóereje, a mai értéke 200 koronának felel csak meg. A bankóprés megindítása katasztrófát-jelent, és ebben a tekintetben feltétlenül ragaszkodnia kell Kállay pénzügyminister urnák nagynevű és kiváló elődje pro grammjához, és tulaj donképen abban kell, hogy munkássága kimerülj ön> hogy bizonyos, a változott helyzet folytán megkövetelt módositásokkal, Hegedűs Lóránt volt pénzügyminister ur programmját hajtsa végre, illetve az általa előirt és itt megszavazott vagyonváltságot és egyéb adókat szigorúan, de igazságosan behajtsa. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Itt hangsúlyozni kivánom, hogy az adók behajtásánál az igazságosságra kell a fősúlyt fektetni. Ezen a téren nem elég az a túlzott szigor, amit egyes helyeken most alkalmaznak, mert az annyira igazságtalan, hogy valósággal lerontja az adómorált és valósággal felhívja az adózók egy részének figyelmét arra, hogy ez elől az igazságtalan eljárás elől meneküljön és hogy lehetőleg ne fizessen adót. Szükségesnek tartom ismételten felhivni a pénzügyminister ur figyelmét arra az igazságtalanságra, amely a tiszántúli lakosságot éri az adózás terén. (Helyeslés a jobboldalon.) Köztudomású, hogy a tiszántúli lakosság volt a leghosszabb ideig román megszállás alatt ; köztudomású, hogy a románok a Tiszántúlról rengeteg mennyiségben vittek el élő állatokat, terményt, gazdasági felszerelést, és hogy adattal is szolgáljak, Debrecen kára 7825 négylábú állat, 84 millió korona értékben, 20 millió korona értékű takarmány, 5 millió korona értékű bor — ez mind hatóságilag van megállapítva, — 15 millió korona az értéke az elvitt gazdasági felszerelésnek. Ha mindent tekintetbe veszünk, egyedül Debrecennek 2 és % milliárd korona értékű kára volt. Ezt a kárt a magyar állam bejelentette a jóvátételi bizottságnak ; való19