Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-290
144 A nemzetgyűlés 290. ülése 1922. évi január hó 17-én, kedden. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Először az egyikről beszéljünk, azután a másikról. Most az egyikről beszélünk. Éjfél utár, amikor megérkezett Teleki akkori ministerelnök ur és megérkezett vele Sigray képviselőtársam, akkor már nem volt arról szó, hogy engem az állítólag oly nagy kegyben .levő és újonnan kinevezett kultuszministert fogadjon a király Őfelsége. Er gem nem fogadott többé. Már pedig azt hiszem, ha egy ilyen kérdésről van szó, és azt veszi észre a király, hogy körüle oly emberek vannak, akiknek abszolút hűségében megbizhatik, azokkal az emberekkel akkor tanácskozik. Engem pedig nem fogadott többé. Sőt tovább megyek. Ebben az állapotban és ebben a mentalitásban reggel fél hét órára állapítottuk meg, hogy el fogunk indulni ketten, Teleki ministerelnök ur és én, hogy idefönn az illetékes tényezőket informáljuk, hogy mi történt és előkészítsük őket arra a lépésre, amelyet a király tett, hogy t. i. feljön Pestre. S mi történt % Az történt, hegy a megállapodás ellenére, amely szerint másfél órával később induljon a király autója, hogy nekünk másfér óra időnk legyen idefönn az illetékes tényezőkkel tárgyalni, bizonyos titkos kezek felborították.ezt a megállapodást és annyira rögtön utánunk irditották el a király őfelsége autóját, hogy az 30 perccel korábban tudott beérkezni Pestre, mint mi. Nyilván ez is azt mutatja, hogy a király és környezete mennyire túláradó bizalommal volt irántunk, mikor szükségesnek tartották azt, hogy minket megelőzve roboghassanak be Pestre és überrurnpolják, meglepjék az itteni tényezőket. Rassay Károly: Akkor azt mondták, hogy defektus történt ! Szilágyi Lajos : A nemzetgyűlést akkor sem hívták össze ! Akkor is mellőzték a nemzetgyűlést ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Erre a vádra vonatkozólag annyit kívánok felelni és mivel itt — ugy látom —- személyes támadások sorozata indul a leglehetetlenebb címeken és a leglehetetlenebb ürügyek alatt, ezennel kijelentem, hogy ebben a tárgyban többé nem vagyok hajlandó nyilatkozni. (Helyeslés jóbbfdöl.j Szilágyi LajOS : Ez a legkéi yelmesebb Î Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Szó esett azután a december 29-iki tárgyalásról, melyről az állíttatott, —nem emlékezem pontosan, vájj IÚ. Lin gauer képviselő ur m jn dta-e, vagy közbeszólók állították, bocsánat, erre nem emlékezem, nem olvastam még a hivatalos jegyzeteket — de az állíttatott, hogy én, mint a ministerein ök helyettese, politikumot akartam belekeverni az akkor még letartóztatásban volt politikusok szabadon bocsátásának kérdéüébe. Ugy látom, annyira kiélesedtek a politikai harc eszközei, hogy ezentúl már nem elégséges az sem, hogy tanuk előtt beszéljen az ember, hanem szükséges, hogy fonográf- és kinematográfgépet állítson be az ember a szobába, hogy így örökrttessék meg minden szava és minden mozdulata. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mi történt ? Az, hogy ha jól emlékezem, Szterényi József báró és Weiss Konrád t. képviselő urak — talán más is volt, nem tudom — megjelentek nálam és kérték, hogy éj, mint a ministerelnök helyettese, tegyek pozioiv lépést az ügyészségnél, hogy az ügyészség tegyen intézkedést, hogy bocsássák szabadon ezeket az urakat és akkor az ellenzék hajlandó három havi indemnitást megszavazni. Ez volt a propozitum. (Mozgás.) Rassay Károly : Erre én sohasem lettem volna hajlandó. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Aki a politikát bekeverte a dologba, az az ajánlattevő volt, ezt kénytelen vagyok itt konstatálni. Mi volt erre a válasz % Erre a válasz —- méltóztassék ide figyelni, t. képviselő urak — az volt, hogy először három hónapos indemnitás felajánlásának pro pozíciójával szemben szóba nem állok, mert a kormány ragaszkodik a hat hj?vi indemnitáshoz,másodszor én helyettes ministerelnök lévén és ebben a kérdésben nem kapván utasítást a ministerelnök úrtól, ez politikai kérdés lévén természeténél fogva, ebben én semmi néven nevezendő állást foglalni nem tudok, megkísérlem azonban beszélni az illetékes tényezőkkel és pedig, ha lehetséges, telefonon a távollévő ministerelnök úrral. Ezzel az urak eltávoztak. Miután én Tomcsányi minister úrral a kérdést megtárgyaltam és megállapítottuk, hogy a kérdésben nincs jogunk és felhatalmazásmik semmi néven nevezendő lépést tenni, ezt én másnap reggel báró Szterényi József t. képviselőtársamnak itt, ezen a helyen tudomására hoztam. Ha tehát valaki belekeverte a politikumot ebbe a dologba, nem én kevertem bele, hanem azok, akik ajánlattal és kérelemmel jöttek, hogy politikai ellenszolgáltatásért, három havi indemnitás megszavazásáért kérik ezt a másik ellenszolgáltatást, a szabadonbocsátást. Ez a dolog veleje és igazsága. Rassay Károly : Egyéni akció volt ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Ez az objektiv igazság és ezt kénytelen vagyok itt, a nemzetgyűlés szine előtt leszegezni, - azzal egyszersmind, hegy rendkívül óvakodni fogok egyébként bármiféle politikai kérdésben nyilatkozatokat tenni, mert azt látom, hogy a legvilágosabb és a szemközt állókkal megismételtetett kijelentés is alkalmat ad arra, hogy nuancebeli eltérésekkel tárassék a nemzetgyűlés elé, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Berki Gyula jegyző: Orbók Attila ! Orbók Attila : T. Nemzetgyűlés ! A politikai helyzetet semmi sem jellemzi jobban, mint az» hogy az indemnitás vitájánál leginkább politika 1 kérdésekről volt szó és a költségvetés egyes tételeivel, magával az államháztartás rendjével, nagyon kevés képviselő foglalkozott. Rassay Károly: Hol van költségvetés ? Nincs költségvetés ! Szilágyi LajOS : Ott leszünk a részletes vitánál!
