Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

A nemzetgyűlés 290. ülése 192, itt a Házban és vagyok kénytelen beszélni személyes kérdésben. (Zaj jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, ennek az országnak nem erre van szüksége. (Élénk helyeslés és taps jobb felől.) Kerekes Mihály; Királypuccsokat csinálni nem szükséges ! Rassay Károly : Történeti igazságkeresés ! Karafiáth Jenő : Centripetális erő a megszállott részekre ! Szilágyi Lajos ; A megszállott részekről ne beszéljünk. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Lingauer képviselőtársam egypár dologi ól megfeledkezett. Megfeledkezett arról, hogy nem mi változtunk meg, akiket legitimistáknak tartottak és voltunk, hanem a királykéidés és a királykérdést inszcenálók maguk változtak meg. A probléma változott meg az idők folyamán. Szóvá kell tennem azokat a látszólagos változásokat, amelyek akár Bethlennek, akár bármely más politikusnak magatartásában mutatkoznak. Ne méltóztassék azt elfeledni, hogy a király húsvétkor ugy jött be, hogy talán még az útitáskájában sem volt egyetlen revolver sem. Az egyetlen fegyver talán — tréfásan jegyzem meg — Eidcdynek a szájában lógó angol matrózpipa volt. Ez volt az egyetlen fegyver, amelyet talán valakinek a fejéhez vághatott volna. Ez egészen más volt, mint á második bejövetel, amikor 2000 katonával fegyveresen indult a kormány és a főváros ellen. Szilágyi Lajos : Nem a főváros ellen vonult ! Mi oka lett volna a főváros ellen menni ? (Felkiáltások jobbról : Hát akkor minek Jiozta a katonákat ? Elnök folyton csenget.) Ahogy a többi város hódolatteljesen üdvözölte őt, ugyanúgy üdvözölte volna a főváros. Mindenütt behódoltak ! Elnök : Kérem Szilágyi képviselő urat, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni ! Méltóztassék folytatni, minister ur ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : A probléma tehát egészen máskép adatott fel a nemzetnek is meg a kormánynak is ; egészen máskép adatott fel az egyik, mint a másik esetben. Innen van természetesen a különbség a magatartásban is, szemközt a feladott leckével. Amikor a király őfelsége eljött fegyvertelenül és megkisérelte, hogy átvegye az ország kormányzását, illetőleg az uralkodást, akkor vele szemben mi természetesen azon az állásponton állottunk, hogy mi a magyar király őfelségével állunk szemtől szembe és próbáltuk őt mindazon argumentumok erejével meggyőzni a visszafordulásra, amely argumentumok akkor rendelkezésünkre állottak. (Helyeslés jobb felől.) A magam részéről én azt becsületesen meg is tettem és erről azok, akiknek tudomásuk van róla, becsületesen tanúságot is tehetnek, amint kötelességük is tanúságot tenni. De a probléma más volt — ismétlem — nem fegyveres erővel állottunk szemben. Egy fegyvertelen emberrel állottunk szemben, aki alkotmányos eszközökkel próbálta megkísérelni a kormányzásnak, illetőleg az uralkodásnak átvételét. Amint az eredmény maga is mutatja, őfelsége el2. évi január hó 17-én, kedden. 143 jött Budapestre, meggyőződött arról, hogy lehetetlenség, a lépése és visszafordult, eltávozott az országból. Szilágyi Lajos : A koronás király csak koronás király akár fegyverrel, akár anélkül jön. (Ellenmondás jobb felől. Felkiáltások jobb felől : Tehát a királynak joga van fegyverrel jönni ellenünk /) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Ebben igaza van a t. képviselő ur:i.aj£ . . . Orbók Attila : Ez nem magyar felfogás ! Vass József vallás- éá közoktatásügyi minister: . . . eller ben a koror ás királyhoz hű emberek nem lakájok sem az egyik, sem a másik esetben. (Helyeslés jobb felől.) Ha én azt látom, mint király hű ember, hegy az országom kerül veszedelembe akkor, ha a király érdeke megvédetik, akkor én az az ország mellé állék. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget). Szilágyi LajOS : A király érdeke megegyezett az ország érdekével, ellenben a kormáry érdeke rem volt egy a király érdekével. (Felkiáltás jobbfelől :. Az ország érdeke a király érdeke felett van !) Elnök ". Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni ! Méltóztassék folytatni minister ur ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Erről én rí m vitatkozom, vitatkozzék majd a történelem. (Egy hang balfelől : Megbélyegzi.) En. elhiszem azckról —nem tudom hegy kiket fog megbélyegezni— akik a másik táborban vannak, hegy talán nem valamennyien és nem egyforma mértékben, de jóhiszemüleg és hazaszerető módon cselekedtek vagy akartak cselekedni, de megkövetelem, hogy a magam részére is megadják azt az elismerést, hogy jóhiszeműen és becsületesen jártam el minden cselekedetemben. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami már most azt a bizonyos királyi bizalmat illeti, én sem a király bizalmáért és kegyéért, sem pedig most ebben az állapotban a kegyvesztett£ égért nem fogok versenyt szaladni. Ellenben kél ytelen vagyok kijelenteni azt, hogy valami túlságosan nem virágozhatott az a ministerré kinevező királyi kegy, hiszen a király őfelségének akkor éjféltájban a legutolsó időben még felhívtuk a figyelmét, — én magam is, Lirgauer képviselőtársam is — hogy nem az dönt, hogy a király őfelsége mit gondol, hanem az fog dönteni, hogy az ország érdeke mit parancsol. Rassay Károly : Helyes ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister: .. .és van még nemzetgyűlés is a világon és korrnár jzó is van a világon. Rassay Károly : Na, hála Istennek ! Szilágyi Lajos : Nem nagyon honorálja a kormány a nemzetgyűlést ! Hol van a ministerelnök hetek óta ? Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Ne vigyük át egyik térről a másikra a vitát. Szilágyi LajOS : Kifigurázzák a nemzetgyűlést!