Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-290

I4â A nemzetgyűlés 290. ülése 192 Imrey Ákos, gróf Széchenyi Viktor, Sziráki Pál, Taszter Béla, Temesváry Imre, Usetty Ferenc és Vass József). Elnök : Jelentem még a t. Háznak, hogy Oláh Dániel, Szalánczy József és Friedlich István képviselő urak szintén jelen vannak, a névsorolvasás alkalmával azonban nem voltak itt. (Szilágyi Lajos a terembe lép. Felkiáltások jobbfelől : Szilágyi is itt van!) ^ Sréter István : Az ellenzéki vezéreknek korábban kell bej önniök ! Elnök : Tessék ezeket a képviselő urakat, Szilágyi Lajos képviselő úrral együtt, a jelenvoltak közé felvenni. (Helyeslés.) Kérem most a jegyző urakat, szíveskedjenek a jelenvolt képviselőket összeszámlálni. (Megtörténik.) Miután 43 képviselő van jelen, a Ház tanácskozásképes. Ä kultuszminister ur láván szólni. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Készint az újságokból, részint a ^ gyorsírói jegyzetekből olvastam, hogy tegnap Lingauer Albin igen t. képviselőtársam jónak látta megint felmelegíteni — most már nem tudom hányadszor — a húsvéti királylátogatásnak . . . Sréter István : Káposztáját ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : ... bocsánatot kérek a kifejezésért, de tényleg helyes a közbeszólás : káposztáját ! Rassay Károly : Elég komoly történeti dolog az, ne kicsinyeljük le ! (Zaj jobbfelöl.) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Nem akarom az ő előadását kommentárokkal kisérni, mert nekem semmi más mondanivalóm nincs, mint először az, hogy egyszer már voltam bátor nyilatkozni a Házban ebben a kérdésben, utalok tehát arra, amit akkor mondtam ; másodszor Lingauer igen t. képviselőtársam is nyilatkozott akkor az én nyilatkozatomra és kijelentette, hogy csak árnyalatbeli eltérések vannak az ő felfogása és az én előadásom közt. Ugy látom azonban, hogy az árnyalatot ő a modern festészet stílusában fogja fel, jóllehet nem festő, hogy t. i. nem ecsettel, hanem késsel rakja fel a szineket a vászonra, (Derültség jobbfelől.) ennélfogva inkább giccsel, mint fest, az árnyalat következőleg sokkal vastagabban esik ki, mint ahogy az ember a szó eredeti jelentőségében gondolná. Azt mondotta Lingauer képviselő ur, — és csak erre szeretnék kitérni — hogy Teleki Pál és én Ssombathelyről húsvét, vasárnapján reggel, Teleki mint ministerelnök, én pedig mint a király által kinevezett kultuszmimster indultunk vissza Budapest felé. Erre vonatkozólag kijelentem, hogy az én tudomásommal ez az állítás, ez a beállítás nem igaz. Egyszerűen és szimpliciter nem igaz. (Helyeslés jobb felöl.) Természetesen arról én nem tudok beszélni, vájjon őfelsége a király akkor nem nevezett-e ki egyeseket ugy, mint ahogy pl. Schnetzer tábornokot állítólag az ő tudomása nélkül kinevezték mimsterré. Errő] nem tudok sem-. 2. évi január hó 17-én, hedden, mit sem mondani, arra, mintha én Szombathelyről mint kultuszminister jöttem volna vissza, vagy hogy a király őfelsége nekem felajánlotta volna a kultuszministerséget, nem tudbk egyebet mondani, mint azt, hogy ez nem igaz. Rassay Károly: Az a párbeszéd volt az érdekes, mert az szoros összefüggésben van az 1920 :

1., tcikkel ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : A párbeszédre vonatkozólag — mivel minden, oldalról meglehetősen páncélozva vagyok •— bátorkodom megjegyezni, hogy az a legtökéletesebb és a legkifogástalanabb alkotmányos érzék jegyében folyt le, amennyiben egészen természetes, hogyegyolyan kijelentés az igen t. képviselő ur alkotmány jogi érzésének is teljesen megfelel, hogy t. i., ha a király őfelsége Magyarországba bejön és ha átveszi a kormányzást, — természetesen feltételezve, hogy ez az összes illetékes tényezőkkel letárgyaltatik, mert én ezen az alapon álltam •— abban az esetben már én, mint a kormányzó urnák és ennek a parlamentnek ministere, megszűntem minister lenni. (Helyeslés jobbfelől.) Ez, azt hiszem, annyira világos, és alkotmányunknak annyira megfelel, hogy ez ellen csakugyan nem lehet egy szó ellenvetést sem tenni. (Helyeslés jobbfelől.) Rassay Károly : Ez igen, de nem igy folyt le a párbeszéd előadás szerint ! (Zaj jobbfelől.) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Igen t. képviselőtársamnak talán telepatikus, vagy divinációs képessége is van, hogy tanúságot tud tenni olyan dologról, amelynél nem volt jelen. De ha már erről van szó, bocsánatot kérek, egy kérdést mégis csak kénytelen vagyok felvetni. Szilágyi Lajos : Âzt, hogy kinek van igaza ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Ugy van. T. i. bennem és rajtam a ministert felelősségre vonni, kritizálni, tökéletes alkotmányos joga van bárkinek, akinek ez tetszik ; de, bocsánatot kérek, az úriember részére respektust követelek, mert én nemcsak minister, hanem úriember is vagyok. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Rassay Károly : Hiszen ezt akarom, de nem mondta, hogy nem ugy történt. (Zaj. Elnök csenget.) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Én nagyon sajnálom, hogy itt folytonosan személyi kérdésekkel kell előállani, azonban ugy látom, hogy valósággal egy betegség tört itt ki. Bocsánatot kérek, hogy már kénytelen vagyok élesebben beszélni. (Helyes ! Ugy van ! jobbfelől.) Nem szokásom, de az, ami itt történik, az az úgynevezett ámokfutás. Méltóztatik tudni, hogy mi az ? Valami maláji betegség, amely kitör az illető emberen és az beteg állapotában tőrt vévén a kezébe, elkezd rohanni az utcákon és mindenkit leszúr, megsebesít, akivel találkozik. Ez az ámokfutás. Szilágyi Lajos : Kire vonatkoztatja ezt ? Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Rám is vonatkozik, t. képviselő ur, mert én már másodszor, harmadszor vagyek kénytelen felállni