Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-289
A nemzetgyűlés 289. ülése 19k a politikai áramlatoknak, hanem az anyagi érdekeknek kezében is labdává vált. Kárba veszettnek tartom ezen a téren a vitatkozást az igazságügyminister úrral, mert én szeretem a sajtót, az igazságügyminister ur pedig — ugy látom — gyűlöli ; én a sajtót megjavítani szeretném, az igazságügyminister ur pedig gúzsba szeretné kötni. Ennek következtében mi — ugy veszem észre — ezen, a téren egymást nem tudjuk megérteni és ezért mély tisztelettel bátor vagyok bejelenteni, hogy ugy én, mint — azt hiszem — a velem együttérzők is, mindent el fogunk követni, hogy a sajtójogi törvényjavaslat benyújtásakor az igazságügyminister ur helyén már egy másik igazságügyminister üljön. Rakovszky István : Az lehetetlen ! (Derültség.) R assay Károly : Nehéz feladat lesz ! (Zaj.) Lingauer Albin : Az igazságügyminister urnák ezen a téren nagy szerencséje volt. Az ő elődei a maguk politikai — hogy ugy mondjam — eMsztenciáját, politikai életüknek tartósságát elismert jogérzéküknek köszönhették, mig ellenben az igazságügyminister ur a maga politikai életének tartósságát és igazságügyministerségének folyamatát épen annak köszönheti, ami nincs neki, t. i. a jogérzék hiányának. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: No, no ! Lingauer Albin : Igen, mert aki például Friedrich István bezáratásához hozzájárul és nem ad elégtételt neki akkor, amikor belátja, hogy helytelenül tartóztatták le, az jogérzékről, a tekintélyek védelméről ne beszéljen, s az a kormány se beszéljen erről, amely azt mondja, hogy az ügyet a független biróság elintézésére bizza, s amikor a független biróság dönt, akkor az utasitható ügyészszel megkisérli, hátha még a vádlottak kárára meg lehetne változtatni a birói intézkedést. (Zaj.) Az amnesztia kérdésében nálam hozzáértőbb emberek már elmondották a kellő jogi kritikát. Méltóztassék megengedni, hogy a magam szokása szerint csak néhány parallelát állítsak fel, hogy illusztráljam, mennyire igazságosak ezek az amnesztiák. (Ralijuk! a szélsőbaloldalon.) A váci fegyházban ül egy úgynevezett kommunista, vörös zászlóaljparancsnok, akit mindenféle kommunista bűnökkel vádoltak, de a törvényszék előtt kiderült, hogy más bűne nincs, mint az, hogy parancsnok korában fejbelövette az egyik vörös katonáját, akit fosztogatáson ért. Ezért 15 évi fegyházra itélte őt a Surgoth-íele tanács gyilkosság miatt. Amikor ennek az embernek tárgyalása volt, pl. csekélységem is jelentkezett tanúnak, már mint nemzetgyűlési képviselő. Igazolni akartam ennek az embernek leveleivel, hogy kérve könyörgött, tegyem neki lehetővé, hogy az ellenforradalmi mozgalmakhoz szegődhessék. Sajnos, jelentkezésem dacára elutasítottak. Jelentkezett két katonatiszt, aki igazolta, hogy ez az ember minden a világon volt. csak nem vörös. Akiről kiderült a'tárgyalás folyamán, hogy büntetést szabott arra a katonájára, aki elvtársnak '. évi január hó 16-án, hétfőn. 117 merte szólítani, ez az ember ma ott ül, 15 évre elitélve. De a biróság bölcsesége igy látta jónak, én tisztelettel meghajlok előtte. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Szabad a nevét kérdeznem ? Lingauer Albin : Meg fogom nevezni. Nem akarom személyét meghurcolni, mert meggyőződésem, hogy nem volt vörös. Ki kell még egészítenem azzal, hogy az ítélet indokolása azt mondotta, hogy a vörös hadsereg nem volt reguláris katonaság ; ha tehát reguláris katonaság nem volt, akkor ez a parancsnok nem lehetett reguláris parancsnok és igy nem volt fegyelmezési joga. Ha tehát agyonlövetett, akkor gyilkosságot követett el, ezért 15 évre elitélték. Ellenben felállítom a parallelát. NyugatMagyarországon három budapesti fiatal katonatisztet a felkelők csapatában, tehát nem reguláris katonaság kebelében agyonlövettek, még pedig agyonlövették függelemsértés miatt Sátorit, Bokort és Sóst. Rassay Károly : Halljuk már egyszer a Sátori történetét. Lingauer Albin : Kettő tartalékos huszárhadnagy, egyik tartalékos huszár hadapród volt. Rakovszky István : Fiatalemberek ! Lingauer Albin : Agyonlövették őket minden néven nevezendő birói eljárás nélkül, egyszerűen a parancsnoki hatalom rendelkezése alapján. Mit látok ? Az eset tökéletesen ugyanaz ; irreguláris csapatnál irreguláris parancsnok agyonlöveti az alantasát. Ez amnesztia-blankettát kap, a másik még most is ott ül a 15 évi fegyházban. (Nagy zaj balfelol.) Itt van egy másik furcsaság pl. arra, hogy akinek Isten a barátja, annak mennyire jó dolga van. Egy ember, aki engem halálra keresett, a szombathelyi forradalmi törvényszék elnöke, egy csomó dolog miatt, zsarolás, halálos ítélet kimondása, gyilkosság, stb. nem tudom micsoda miatt, ezidőszeriat is benn ül a börtönben. Annak a forradalmi törvényszéknek is ő volt az elnöke, amely kimondotta a halálos ítéletet egy olyan vörös katonára, aki két rendőrt agyonlövetett. A vádbiztos, dr. Takáts hadbiró-főhadnagy volt ; ez volt a forradalmi törvényszék vádbiztosa, ez indítványozta a halálbüntetést, amelyet a forradalmi törvényszék ki is mondott, végre is hajtatott. Mi lett a vége ? Czinkét, az elnököt becsukták, Takáts, a vádbiztos pedig a debreceni körletparancsnokság hadbiró-főhadnagya. (Zaj és felkiáltások balfelől : Hallatlan ! Gyalázat !) Rakovszky István: Jogbiztonság! Jogrendi Éljen ! Lingauer Albin : Nem ám véletlen ez, én kétszer is jelentettem a katonaságnak az esetet. Rakovszky István : És ezt támogatják ! Rassay Károly : Abból lenne obstrukció, ha mindezt elmondanák ! Lingauer Albin : Ezeket ajánlom az igazságügyminister ur figyelmébe. Tudom nagyon jól, hogy tőle ezekre az anomáliákra orvoslást nem
