Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

118 A nemzetgyűlés 289. ülése 1922. évi január hó 16-án, hétfőn. várhatunk, és tisztában vagyok azzal, hogy az igaz­ságügyminister or rezsimje a jogtisztelet, a jog­rendbe vetett bizalmat ebben az országban fokozni hem fogja. Rassay Károly." Kerekes Mihájy három hó­napja még ma sincs elengedve, pedig nem is gyil­kolt. Ugyanazt mondta, amit Kováts J. István itt a Házban mondott. Rakovszky István : Az politikus, vogelfrei, az -nem tartozik a maffiához ! Lingauer Albin : A kisgazdapárt földmi­velésügyi ministere, Mayer János ur a legtel­jesebb becsülésemet birja. Tudom, hogy egy ab­szolút puritán, tisztakezü, szerény ember, és avval a kritikámmal, amelyet egyben-másban dolgai fölött mondani kivánok, ót bántani, csípni eszemágában sincs. De mindenesetre konstatál­nom kell azt, hogy ugy alatta, mint elődei alatt egy óriási földmivelésügyi ministerium dolgozik ebben a csonka Magyarországban óriási lassú­sággal, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ugy hogy akárhogyan sürgetjük a földbirtokreform végre­hajtását, a kisbérletek ügyét ez a rettenetes nagy földmivelésügyi ministerium nem tudja abban a tempóban elintézni, mint ahogy azt elintézni kellene. Kétharmada elveszett országunknak, a földmivelésügyi ministerium egyötöddel nagyobb lett, és mégsem tudjuk a földbirtokreformot előbbre vinni. Rassay Károly: A törökszentmiklósi bér­letet azonban hamar elintézik ! Lingauer Albin : En intézkedést kérnék a minister úrtól főleg abban, hogy nemcsak a falura legyen tekintettel, — tudom, hogy gondol a vá­rosra is — hanem legyen szives több figyelmet szentelni annak, hogy pl. a városok közvetlen környezetében levő falvakban az ottlevő nagy­birtokok adjanak le az Isten szerelméért apró földeket a városi munkásságnak is, és ne csak a kigazdáról, ne csak a falusi mezőgazdasági munkás­ról gondoskodjunk, hanem a városi munkásról is. Én ebben a kérdésben a t. túloldalnak, kisgazda­párti képviselőtársaimnak is a szives támogatását fogom kérni. (Helyeslés jóbbfelől.) Előrebocsátottam azt, hogy szimpátiával né­zem Mayer János ur szorgalmas munkáját, én azonban — ne vegye megbántásnak — abban a székben sokkal jobban szeretnék egy Czettlert, vagy egy Kenézt látni. A kisgazdapárt talán túl­fűtött párthevülésében nem számolt azzal, hogy ez nem lesz mindig igy. A kisgazdatársadalom sorsa máris lecsuszóban van, de még mindig elég kedvező ahhoz, hogy ne lássák, vagy ne érezzék a ma fájdalmát. Amikor — és ez már nem tarthat soká — a nagy orosz agrárkolosszus majdtalpraáll, a lengyel mezőkön megindul a régi termelés és a rossz lengyel és orosz valutával olcsón termelt búzának irtózatos tömegei ismét el fogják lepni a világ­piacot, mi. magyarországiak itt fogunk állani a világversenyben egyetlenegy export-cikkel, a gabonával, és annak kiviteli feleslege is olyan elenyésző csekélység lesz, hogy az Oroszországból és Lengyelországból szerteömlő óriási tömegekkel szemben majd abszolúte nem számit. Amikor ezeknek az óriási gabonatömegeknek megjelenése le fogja nyomni a gabona árát, akkor idebent nekünk, városiaknak majd kezd egy kicsit Jobban menni a dolgunk és kezd a kisgazdának rosszabbul menni. Egy darabig előáll majd az az állapot, nem mondom, hogy megfulladunk a magunk zsirjá­ban, de gondjaink csökkenni fognak ; elő fog állani az az állapot, mikor a felesleg rá fog rozsdásodni a kisgazdára és hogy pénzhez jusson, kénytelen lesz olcsón eldobálni termékeit. És vigyázzanak, urak, akkor fog elkövetkezni Magyarországon a parasztnyomornak az a mértéke, amilyen a tör­ténelem ideje óta még nem volt Magyarországon ! Vigyázzanak, mert ennek az« országnak más bevételei nincsenek, mint az agrártermékek, és vigyázzanak, uraim, mert amikor a mai kisgazda­jómódot a kisgazda-nyomor fogja újra felváltani, akkor majd megint 10 és 20 korona lesz a voksok­nak ára s vigyázzanak, akkor nem lesz kisgazda­párt ! Vigyázzanak annak a választójognak meg­szavazásánál, amikor azt cenzushoz, vagy valami retrográd feltételhez kötik. Én elhiszem, hogy annak a retrográd választójognak az első egy-két ciklusban kisgazdapárti többség lehet az ered­ménye, de egy-két ciklusért eladják önök az örökségüket. Egy-két ciklus múlva, amikor megint elerőt­lenedett a magyar kisgazda, akkor majd hiába folytatják ott, ahol 1918-ban egy szűk látókörű junker-politika megbukott, és akkor önök hiába fognak újra a demokrácia után kapálódzni, mert ebben az országban megint agrár-junkerizmus fog felülkerekedni. Rupert Rezső : Ez bizony könnyen megeshetik! Lingauer Albin : Akkor, de csak akkor fogom elhinni azt a bizonyos mesét az egymillió paraszt­ról. Akkor elhiszem majd, de vigyázzanak, az az egymillió fegyveres paraszt nem önök után, józan kisgazdák után fog menni, hanem egy uj Dózsa György után, aki a maga nyomorulttá tevői ellen fog majd fegyvert. Szijj Bálint : Annál már műveltebb, hogy nem kell neki Dózsa György. (Zaj.) Lingauer Albin : Én láttam már művelt embe­reket éhezni, láttam már művelt embert kínjában lopni és a maga nyomoruságában a hatalom ellen fellázadni. Ha az urak ezt a műveltségét elegendő­nek tartják ahhoz, hogy minden körülmények kö­zött megtartsák az uralmukat, félek, hogy csalódni fognak. Szijj Bálint : Hogy népbolonditónak nem megy lépre ! Lingauer Albin : A népbolonditó a korgó gyo­mor lesz ! Rupert Rezső: Most is azok után megy! Lingauer Albin : Én elhiszem, hogy önöknek ma tetszik az, hogy egy, az önök társadalmi osztá­lyához tartozó derék kisgazdát tiszteltek meg­ennék a tárcának a vezetésével, de soha akkora

Next

/
Oldalképek
Tartalom