Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

1Ü6 A nemzetgyűlés 289. ülése 1922. évi január hó 16-án, hétfőn. amint a választójoggal megrohamoznak bennünket az utolsó percben, ugyanúgy szándékoznak esetleg megrohamozni bennünket azzal a konzervatív, retrográd közigazgatási reformmal, amely az osztályoknak még nagyobb széttagoltságára akarja felépiteni a közigazgatást. Czeglédy Endre : De a birtokreform végrehajtásával nem rohamoznak. (Igaz ! Ugy van ! balfelol. Derültség.) Hornyánszky Zoltán : Azt leszavazzák ! Lingauer Albin : Mi a keresztény demokrácia elvei alapján kaptunk mandátumot, nekünk kötelességünk, hogy erőteljesen ragaszkodjunk a virilizmus eltörléséhez . . . Drozdy Győző : ügy van ! Lingauer Albin : . . . illetőleg átmenetileg a virilizmus átfejlesztéséhez. DrOZdy GyŐZŐ: Egészen jó volt : eltörléséhez! Lingauer Albin : Egyelőre meg kell nyugodnunk abban, hogy egy átmeneti intézkedést fognak tenni. De óva intek mindenkit attól, hogy a virilizmus elveihez ragaszkodjék, mert én a virilizmus rendszerében látom a mi forradalmi állapotainknál, is egyik okát. A virilizmus volt az, amely a középosztályt a maga adófizetésénél, tehát vagyonánál fogva automatikusan juttatta jogokhoz a törvényhatóságokban. A szokás az volt, hogy ennek révén a nép bizalma nélkül, tehát a nép politikai tanitása nélkül a vezető szerep az ur számára ugy is biztositva volt, és ha az urnák a törvényhatósági életen kivül esetleg a törvényahozásban is kedve volt szerepelni, akkor a cenzusos választójog alapján szállította neki a mandátumot a szolgabiró és pénzért a kortes. (Igaz! Ugy van I) A mi magyar falusi népünk így távolodott el, igy siklott ki az uri vezetés alól. Az uraknak kényelmetlen kezdett lenni, hogy ők a nép vezetésével foglalkozzanak, illetve ez felesleges volt nekik, és most, mikor a háború alatt a magukra maradt néptömegek hirtelen egy idegen, szokatlan agitációt találtak magukkal szemben, akkor már késő volt az u. n. uriosztály közbelépése, a falunak füle megnyílt a demagógia, a szociáldemokrata és forradalmi izgatás szavaira. Láttuk, hogy nagyon kevés ur volt Magyarországon, aki a maga faluját vissza tudta volna tartani a forradalmi excesszusoktól. (Ugy van! balfelol.) Nekünk a virilizmus eltörlésével rá kell szorítanunk az embereket arra, hogy ha szerepelni akarnak a közéletben, a törvényhatóságban és a törvényhozásban egyaránt, foglalkozzanak a néppel, tartsák kezükben annak politikai tanítását, legyenek tanácsadói, vezetői a népnek és ne csak akkor érintkezzenek vele, amikor a nép tömegeire esetleg pillanatnyilag szükségük van. Tudom, hogy az a terv, hogy a víriliseket egyelőre választatni óhajtják. Ez is jobb a semminél. De erősen figyelmükbe ajánlom az uraknak, hogy a virilisek választásánál ne a körzeti rendszert léptessék életbe, mert az a keresztény iránynak erősen ártani fog, hanem léptessék életbe a járási választásokat, mert igy a nagyobb tömeg közül való kiválasztás a keresztény irányzat felülmaradását kevésbé fogja veszélyeztetni. Adórendszerünk hibás volta miatt a községi képviselőtestület összetételében a virilizmust mellőzni nagyon nehéz, mert — amint tudjuk —általános abusus az, hogy az adót nem fizető, a közterheket nem viselő tömegek nagyon szívesen szavaznak meg tisztán kényelmi terheket is a közteherviselők zsebének rovására. Épen azért, mig a közönség hozzászokik ehhez, kénytelenek vagyunk belemenni abba, hogy a községi reformnál is hozzájáruljunk a virilisek választásához. A városfejlesztés terén — sajnos —- nem láttunk semmi néven nevezendő munkát a lefolyt két esztendő alatt. A forradalmakból legalább annyit tanulhattunk volna, hogy a városnak hiper-indusztrializálása szociális veszedelmeket rejt magában, hogy a miinkástömegeket a városokba kon centráki i semmi körülmények között sem okos dolog, hanem ezeket el kellene helyezni a városok közvetlen környezetébe, a falvakba, ahol a munkásság lakásviszonyai is könnyebbek, a megélhetése is könynyebb és ezenfelül a falusi néppel való állandó szoros kontaktus a falu és város ma fennálló harcát is lényegesen enyhítené. (Helyeslés.) A választói jogról — azt hiszem — lesz alkalmunk még beszélni. (Zaj és felkiáltások balfelol; Ha ugyan leszi) Rassay Károly : Nem biztos ! Lingauer Albin : Meg kell mondanom, hogy elvártuk voln kormánytólj hogy ne állítson bennünket befejezett javaslatok elé. A kormány megtisztelhetett volna bennünket annyi bizalommal, hogy mielőtt a javaslatot befejezte, ankétet hivott volna össze, hogy legalább nagyjában elmondhattuk volna véleményünket. Ugron Gábor : A kisgazdák már ismerik ! (Felkiáltások jobhfelől : Nem ismerjük I) A vezérek ismerik ! Berki már tudja ! (Zaj.) Szijj Bálint : Berld csak alvezér ! Lingauer Albin ; Szeretnék néhány szót szólani a sajtójog roformjáról, szeretném megkérdezni, hogy miért maradt el a sajtóreform dolgában beígért ankét. Mert ha az a szigorú törvény, amelyet-az igazságügyminister ur beígért, tényleg csak megj a vitása akar lenni a sajtóállapotoknak, nem pedig üldözés, akkor a javítás kérdését elsősorban a szakmabeliekkel kellett volna megbeszélni. Ha azonban .az igazságügyminister ur ezt csak az ügyészeivel in camera caritatis készíti elő, akkor azt hiszem, hogy a saj tóreformjavaslat célja inkább a megtorlás, az üldözés, semmint a hibák eltüntetése és eliminálása. Azt láttam, hogy a múltkori javaslatot is hibás kiindulással csinálták, mert minden anomá-' liának okát a szerkesztőségekben keresték, holott teljesen téves csapáson járt az igen t. igazságügyminister ur, mert a sajtó elfajulásának alapja gazdasági okokban keresendő, a sajtó kapitalizáló., dásában és abban, hogy a sajtószabadság nemcsak