Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-289

IOC A nemzetgyűlés 289. ülése 1922. évi január hó 18~án, hétfőn. Cserti JÓZSef : Ha igaz meggyőződését mondta volna el, akkor el lehetett volna kerülni azt a bizonyos dolgot és nem száradna az ő lelkén az a bűn, hogy ma másfélszáz magyar ember nincs az élők között. Tetszett volna nyilt kártyákkal játszani, de ma igy forgatni a köpönyeget és holnap ugy, ez a játék, ez a kétszinüsködés tovább nem mehet, ezen változtatni kell. Szabó Gy. János: Mások lelkén szárad az a 160 magyar, Cserti JÓZSef: A királykérdést egyesek ugy akarnák megoldani, hogy választatnak. Én kijelentem, hogy tiszteletben tartom mindenkinek a meggyőződését, ha az őszinte. Tiszteletben tartom a katholikus papság meggyőződését, tiszteletben tartom a katonatisztek meggyőződését és a valóságos belső titkos tanácsosok esküjét, mindezt tiszteletben tudom tartani, ha meg vagyok győződve róla, hogy becsületes szándékból ered. Arról is meg vagyok győződve, hogy a tisztelt legitimista urak attól teszik függővé Magyarország integritását és talpraállit'sát. Tiszteletben tudom tartani azok meggyőződését is, akik nem tudják felejteni a á-00 éves multat, Caraffa vértörvényszékét, az aradi 13 vértanút vagy Haynau kegyetlenségét. De nem tudom tiszteletben tartani .gróf Bethlen István meggyőződését, aki ma igy, holnap ugy beszél. Hogy ez a kétszinü játék mit eredményezett, arról, azt hiszem, nem kell t. képviselőtársaimat meggyőzni. Itt nincs más ut, mint az, hogy gróf Bethlen István vonja le a konzekvenciákat és hagyja itt helyét, adja át másnak, aki nem játszhat ilyen kétszinü játékot, amelyhez vér is tapad, mert még egyszer ismétlem, hogy a mai helyzet igy meg nem maradhat, mert különben a katasztrófa elkér ül hetetlen lesz. Gróf Andrássy Gyula legutóbbi beszédében azt mondotta, hogy ő, mint annyi tapasztalatokban megőszült aggastyán, el se tudja képzelni a királykérdés megoldását vér nélkül. Aláírom. Helyesen mondotta. Szijj Bálint : Te köztársasági vagy, hogyan tudod azonositani magadat Andrássyval ? Cserti József : Mert igazat mondott ! Itt pucscsal királyt nem választunk. Csak az a király állhat itt meg a nemzet trónján és csak az maradhat meg, akit a nép szeretete és közbecsülése ültet oda, de ha valakit puccs utján vagy a szuronyok erejével állítanak oda, azt a népharag legelső kitörése el fogja söpörni minden lakájával és talpnyalójával együtt. Szijj Bálint : Ezek után hogy támogathatod Andrássyt ! . Cserti József: Mert igazat mondott ! Kerekes Mihály : Amiért kiszakit a beszédéből egy részt, még nem támogatja. Cserti JÓZSef: T. képviselőtársam tudja, hogy milyen eltérés van Andrássy meggyőződése és az enyém között, de amikor igazat mond, azt mindig alá fogom irni. Kerekes Mihály: Hiszen ő köztársasági. Cserti JÓZSef: En köztársasági vagyok, Andrássy pedig legitimista, óriási különbség van köztünk. Szijj • Bálint : Azért összecsókolództak ! Cserti JÓZSef : Én kifejtem a magam álláspontját. Ma, amikor milliók éheznek, itt nincs más napirenden, mint folyton a királykérdés. Szabó Gy. János : Mi nem beszélünk róla. Cserti József: Ha másról beszélnek, üresek a padsorok, de ha a királykérdésről van itt szó, akkor telt ház var. Ezt a kérdést ugyebár, elismeri mindenki, rendezni kell, mert ez az állapot nem maradhat igy a végtelenségig. De hogyan rendezzük ?. Szembe kell nézni az eseményekkel. Tiszteletben tartom mindazoknak meggyőződését, akik legitimistáknak vallják magukat, de ne feledkezzünk meg az 1921 : XL

VII. tc.-ről. Ezt mindenkinek szem előtt kell tartania. A másik dolog pedig, ami ennél még fontosabb, az, hogy gr, Bethlen István és kormánya, amint tudni méltóztatnak, oly értelmű nemzetközi egyezséget kötött a külföldi államokkal, hogy a magyar trón betöltését a külföldi államok jóváhagyásától teszi függővé, és amikor az angol, parlamentben megkérdezték a kormányelnököt, hogy miért nem törvényhozási utón rendezte ezt a kérdést a magyarokkal, azt mondta, ez sokkal biztosabb, mert ezen változtatni nem lehet. Itt tehát két ténnyel állunk szemben. Először IV. Károly detronizálásávai, másodszor pedig azzal, hogy annak az uralkodónak elismerése, akit magunknak megválasztunk, az entente kénye-kedvétől fog függeni. A helyzet tehát nagyon nehéz és súlyos feladat előtt állunk, de a kérdést mégis rendeznünk kell, mert ismétlem, hogy ez a bizonytalan helyzet nem tartható fenn sokáig. Még csak azt akarom megemlíteni, hol van az a király, aki mindezeknek a feladatoknak meg tud felélni, aki egyúttal a magyar nemzet szeretetét is bírja és akit az entente is jónak lát elfogadni ? Hol van az a mesebeli királyfi, vagy az a magyar Megváltó, aki idejön. Merem állítani, hogy ez még nem született meg. Meg kell tehát várni az időt, mert az idő mindent meghoz és addig várakozó álláspontra kell helyezkedni. Hiszen az utcán nem foghatunk királyt, mert ne felejtsük el, hogy a magyar nép is vár valamit a királytól. Nem elég valakit odaültetni a trónra, mert elvárjuk, hogy az uj király hozzon is valamit, hozzon területi integritást, legalább a lehetőségét várjuk tőle annak, hogy összeköttetései folytán valamit cselekedni tud. Mert ha az utcáról ültetnénk fel valakit a királyi trónra, ez nagy nemzeti szerencsétlenség volna. Csak várjuk el türelemmel az időt, ez mindent meg fog hozni. Újból leszögezem azt, hogy ez a hibrid állapot sokáig nem tarthatja fenn magát, mert ez melegágya minden veszedelemnek. Másrészt a törvényes király sem jöhet ma vissza, annak elfogadása az entente kénye-kedvétől függ és ilyen megaláztatásnak nem tehetjük ki magunkat, mert ez utolsó