Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

À nemzetgyűlés 288. ütése 1922. burkolt támadás. Kérdem tehát az igen t. igazságügyminister urat : Megengedhetőnek, a sajtószabadsággal összeegyeztethetőnek tartja-e azt, hogy egyes sajtóorgánumok burkolt támadásokat intézzenek a szépen fejlődő szövetkezeti mozgalom ellen, azon be nem vallott célzattal, hogy ezáltal a szövetkezetnek rossz hírüket keltvén, hitelüket rontván, tönkretegye őket. Ha nem, mit szándékozik tenni, hogy jövőben ily általánosságban társadalmi egyesülések és törekvések meg ne gyanusittassanak.» Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister és az igazságügyminister uraknak. A pénzügyminister ur kivan szólni. Kállay Tibor pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott interpellációra csak igen röviden, inkább csak a tényeknek a fixirozásával válaszoljak. En teljesen értékelem és nagyratartom a szövetkezeteknek azt a működését, amelyet Magyarországon kifejtenek és nagyon örvendetesnek tartom azt a mozgalmat, amely a szövetkezeti tömörítési eszme- utján igyekszik szolgálni a magyar közgazdaságnak előrehaladását és fejlődését. Es nem is ezekre a szövetkezetekre és nem a szövetkezeti mozgalomra, hanem csupán általánosságban kivánom előre bocsátani az előbb jelzett és mindjárt fixirozandó tényeknek elmondása előtt azt, hogy általában véve Magyarországon az utóbbi időben az én megitélésem és sok másoknak is megitélése szerint különösen a pénzintézeti téren több vállalkozás alakult, amelyek nagyobbakra vállalkoztak, mint amenynyit anyagi erejük megengedett volna, és hogy nagyon soknak szemét és gondolkozását elkápráztatta az a körülmény, hogy milliókkal és százmilliókkal kezdtek dobálózni valutánk elértéktelenedése folytán, ami azt a téves hitet ébresztette fel egyesekben, hogy ezek az összegek ugyanannyit, vagy legalább is nem sokkal kevesebbet jelentenek, mint amennyit békeidőben jelentettek. Ugy hogy nyomatékosan kell figyelmeztetnem mindazokat, akik ezen a téren esetleg még uj terveket, uj vállalkozásokat tartanak szem előtt, hogy igyekezzenek a maguk igényeit és a maguk vérmes reményeit mérsékelni és csak igazán jól megalapozott és gazdaságilag válóban helytálló vállalkozásokba kezdjenek. Ami az interpellációban érintett konkrét ügyet illeti, erre vonatkozólag tisztelettel megjegyzem, hogy 1919 augusztus óta, tehát azóta, amióta a kommunizmus megszűntével az uj érában vagyunk, a pénzügyministeriumhoz öszszésen 10 szövetkezetnek a kérelme érkezett be, amelyek a saját hibájukon kivül — legalább is ez a kiindulási pont — nehéz helyzetbe jutottak és amelyek külön böző okokból — amelyek azután ezeknek a kérvényeknek elbírálása során állapíttattak meg — oly helyzetbe kerültek, amelyben bizonyos támogatásra, és bizonyos segitségre volt szükségük. Ezeknek a kérvényeknek és ezeknek a szövetNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — XV. KÖTET. évi január hó 14-én, szombaton. 97 kezeteknek az ügyével az illetékes ministerek, akik előttem voltak a pénzügyministeri állásban, foglalkoztak és a kérelmeknek elintézéseként az Országos Központi Hitelszövetkezet utján egyrészt, másrészt pedig a Hangya utján igyekeztek segítségükre sietni ott, ahol annak indokoltsága volt, és olyan mérvben, amely biztosította azt, hogy azokat, amelyek életképesek, visszaadják az életképességüknek és megtartsák. Mindössze 10,300.000 korona ilyen támogatásról van szó, melyet az Oi szagos Központi Hitelszövetkezet utján adtak, a Hangya esetében pedig a szanálásnak más módja kerestetett, t. i. abban a két esetben, amikor a Hangya vette kezébe ezeknek az intézeteknek talpraállitását. Azok az ügyek, amelyekről most teszek említést, elintéztettek még a hivatali elődeim alatt. Megjegyzem, hogy a folyamodó szövetkezetek közül egynéhányan el utasíttattak kérelmükkel. Hogy miért, azt most hirtelenében meg nem mondhatom, de kétségtelennek tartom, hogy vagy azért, mert azok a bajok nem voltak olyan súlyosak, hogy ilyen közbelépésre lett volna szükség, vagy pedig azért, mert az illetők nem érdemelték meg a támogatást és ennélfogva nem látták szükségét annak, hogy ezeket a támogatással uj életre keltsék, illetve exiszteneiájukat biztosítsák. E tiz kérelem között már ott van egy kérelem, amely az én ministerségem idején érkezett be, amelynek dolgával azonban még nem foglalkoztam, amelyre vonatkozólag tehát nem is adhatok más felvilágosítást, mint azt, hogy minden ilyen kérelem el fog biráltatni az általam előbb emiitett módozatok szerint, nevezetesen megnézzük, hogy tényleg a saját hibájukon kivül lévő okokból előállott és olyan bajokról van-e szó, amelyeknek helyrepótlásával és illetve bizonyos támogatással az illető szövetkezet életképességét tovább is biztosítani tudjuk, vagy pedig nem., és e szerint a megállapított módozat szerint járunk el az illető szövetkezetekkel szemben. Megjegyzem, hogy bizonyos megnyugvással mondhatjuk, hogy csak ennyi intézményről van sző, az után az igen nehéz idő után, amelyet az utolsó esztendőkben éltünk át és azon nagy valutaingadozások után, amelyek különösen a múlt esztendőben voltak tapasztalhatók. Hiszen azzal tisztában kell lennünk, hogy különösen az áruüzlet kockázatos vállalkozás, abban az esetben, ha valutánk nagyobbmérvü ingadozásokat mutat, mint ahogy muta.tott különösen az utolsó években ; bizony igen erős gazdasági megalapozást és igen nagy hozzáértést láván a vezetők részéről, hogy azután fentarthassák az üzemüket minden megrendülés nélkül. Mondom, a magam részéről megelégedéssel tudom konstatálni, hogy eddig csak ezek a bajok fordultak elő és kifejezem azt a reményemet, hogy ilyen bajok a jövőben sem fognak mutatkozni, mert remélem, hogy olyan ingadozásokat, mint amilyenek a múlt esztendőben voltak, a valuták nem I fognak felmutatni, viszont pedig, hogy a többi 13