Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1921, ê már beadták. Utólag meggyőződvén arról, hogy a jelentések nem adattak be, ennélfogva a javaslatot most nem tárgyalhatjuk, hanem annak elhagyásával át kell térnünk napirendünk következő pontjának tárgyalására. Nagyon természeszetes, t. Nemzetgyűlés, hogy amint az előadó ur benyújtja jelentését, módjában lesz a nemzetgyűlésnek a javaslat sürgős tárgyalását elrendelni és azt esetleg már a jelentés benyújtását követő ülés napirendjére kitűzni. Méltóztatnak ezen bejelentésemet tudomásul venni? (Igen!) Tudomásul vétetik. Mielőtt áttérnénk a felhatalmazási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására, az igazságügyi és külügyi bizottságok előadója kivan jelentést tenni. Héj Imre előadó : Van szerencsém a külügyi és igazságügyi bizottságok együttes jelentését »Magyarország belépéséről az irodalmi és művészeti művek védelmére alakult berni Unióba« eimü 338. szánra törvényjavaslatról beterjeszteni. Kérem, méltóztassék ezt a jelentést kinyomatni, szétosztatni és a házszabályok 140. §-ára való hivatkozással a sürgősséget kimondani. (Helyeslés.) Elnök: Az igazságügyi és külügyi bizottságok jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni, és miután az előadó ur a sürgősséget kéri, kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a bizottságok jelentése sürgősen, a három nap közbevetése nélkül napirendre tűzessék ? (Igen !) Ha igen, akkor napirendi javaslatom során fogok a törvényjavaslat napirendre tűzése iránt javaslatot tenni. Az igazságügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Hé] Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém az igazságügyi bizottság jelentését a szerzői jogról szóló 337. számú törvényjavaslatra vonatkozólag beterjeszteni. Kérem, hogy ezt a jelentést kinyomatni, szétosztatni és ugyancsak a házszabályok 140. §-ára való hivatkozással a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök: Ez a jelentés is ki fog nyomatni, szét fog osztatni és — amennyiben a Ház hozzájárul — a 140. § alapján sürgősen napirendre fog tűzetni. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor napirendi javaslatom során fogok a törvényjavaslat napirendretüzése iránt javaslatot tenni. Következik az indemnitási törvényjavaslat (írom. 382, 391) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Plósz István! Plósz István : T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur minden nagyobbhangu Ígéret nélkül mondta el expozéját. Amikor ezt hallottuk, önkénytelenül eszünkbe jutottak elődjének, Hegedüs Lorántnak nagy Ígéretei és ez minden képviselőnél sokkal nagyobb megnyugvást keltett, mint elődjének nagyhangú Ígérete, mert azt hisszük, hogy itt nem csalódunk ugy, mint i december hó 22-én, csütörtökön. 91 ahogy csalódtunk azokban a nagyhangú Ígéretekben. Legyen szabad nekem, mint a falu képviselőjének, a pénzügyminister ur programmjánál és a kormány bemutatkozási programjánál a falu sérelmeivel foglalkozni. Elsősorban Szterényi József t. képviselőtársam tegnap elhangzott beszédének a Hangyával kapcsolatos részével kívánok foglalkozni. Azt hiszem, hogy vindikálhatom magamnak ezt a jogot, annál is inkább, mert épen tegnapelőtt múlt 21 éve, mióta szövetkezeti ügyekkel foglalkozom s így tudom mérlegelni, hogy mi a szövetkezeti élet, s hogy mit csinált a Hangya azon idő alatt, mióta létesült és a szövetkezeteket alakította a vidéken. A Hangya nemcsak közgazdasági, hanem kultúrintézmény is, amely sajnos, — hogy igy fej'zzem ki — csak egyedül fejlesztett kultúrintézményeket a falun a szövetkezetek alakításával. És különösen, ha vesszük azt, hogy a háború alatt és a háború után a forradalmak alatt kifejlődött kereskedelmet nem lehet semmi esetre sem összehasonlítani a reális kereskedelemmel, akkor megállapíthatjuk, hogy a Hangya által alakitott szövetkezetek a reális kereskedelemnek megteremtői voltak és hogy a Hangya reális kereskedelemmel foglalkozó embereket nevelt az életnek és nevel ezután is. Csodálkozom tehát, hogy a Hangyát támadják akkor, amikor a Hangyát nem is segítették, — amint a háború előtti időkre vissza tudok emlékezni — olyan módon, mint pl. az Adria tengerhajózási részvénytársaságot és egyéb nagy ipari vállalatokat, melyeknek sok milliós szubvenciókat osztogatott az állam, (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) mig. a Hangyának nem is adott az állam még segítséget sem. Hogy mit adott, erre nézve ón mint szövetkezeti ember, utána jártam a dolognak, hogy tulajdonképen miben áll az ügy, és megtudtam a következőket; A Hangya 1900 szövetkezetéből naponként átutalások vannak a Központhoz, ez naponként körülbelül 8 millió koronát tesz ki, amit postatakarékpénztári csekkeken utalnak át, és ez a 8 millió korona, amit naponként átutalnak, körülbelül 8—10 napot vesz igénybe, amig elszámolnak vele a Központnak. Ez kitesz 80 millió korona összeget 10 nap alatt, és ez a postatakarékpénztár utján az állam pénztárában hever, elvonódik tehát a Hangya forgótőkéjétől. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezenkívül ott van a sóelárusitás. Tudjuk, hogy ezidőszerint is az állampénztár szerezte be a sót, és megbízza közigazgatás utján a Hangya-szövetkezeteket, a falusi szövetkezeteket ennek elárusitásával. De tudni kell, hogy itt is be kell fizetniök a szövetkezeteknek előre, úgyhogy ebből körülbelül 25—30 millió korona folyik be, és ez is 5—6, sőt 7—8 hétig ott hever. Már most, amikor ez a 110—120 millió I korona elvonódik a Hangya forgótőkéjéből, nai:r