Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-275

92 A nemzetgyűlés 275. ülése 1921. évi december hó 22-én, csütörtökön. gyón természetes, hosry ezt megérzi még olyan nagy gazdasági intézmény is, mint a Hangya. Minthogy pedig ezt a hiányt érezte, felkérte az államot, az állampénztárt, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet, a postatakarékpénztár és a pénzintézetek központja utján a pénzintézetek adják meg neki a fedezetet, legalább 100 millió korona erejéig. Mikor ezt az összeget megkapta, azt mondta a Hangya, hogy talán jobb volna, ha ezt az összeget bejegyeznék üzletrészekben; amikor bejegyezték, biztositva volt az állam pénze azzal, hogy 5% kamatot kapott rá, tehát megkapta az összeget, amelyet minden más betétre kapnak. Ezenkívül pedig van egy másik összeg, amelyet oly nagyon felhánytorgatnak a Hangyának. Hiszen Szterényi József képviselő ur már tegnap is azt mondta, hogy nem a Hangyát bántja, csak a kormányt akarja ütni, vagy kérdőre vonni, hogy hogy adhat állami pénzt ilyen vállalatoknak. Csodálkozom rajta, hogy akkor, amikor a pénzeket igy biztositva látja, mégis kifogásolja a dolgot. Ez a nagyobb összeg azonban, amelyről szó van, a 200—230 millió koronás összeg, amelyre nézve kezességet vállalt az állam a Hangyáért, a pénzintézetek biztositására, ez oly összeg, amellyel megment egy oly gazdasági intézményt a megsemmisüléstől, amelynek érdekében mi, a falu képviselői, fölemeljük szavunkat, még pedig az érdekében és nem ellene. (Ugy van! a jobboldalon.) Az ugyanis, hogy nem csinálták meg előre a bejelentést, érthető dolog. Hiszen épen báró Szterényi képviselő ur mondotta tegnap, hogy ő csak a pénzügyi bizottságban tett említést, és máris mennyire elferdítették ezt. Hátha még előre csinálták volna meg a bejelentést. Akkor azok a lapok, amelyeknek, nem tudom, érdeke, hogy a Hangyát megsemmisítsék, olyan lármát csaptak volna, hogy a Hangya hitelképességét ugy megrontják, hogy tönkretehették volna a Hangyát egy hét alatt. Mi történt volna akkor ? Az az intézmény, amely egyedül van hivatva a falu érdekét képviselni és előbbre vinni, ezt a Hangyát, ezt a közgazdasági szervet, tették volna tönkre. így tehát, amikor mi ebben, ami történt, nem láttunk károsodást, veszélyt az állampénztár tekintetében, akkor mi felemeljük tiltakozó szavunkat a támadás ellen, mi, a falu képviselői tiltakozunk, hogy ezeknek az összegeknek kiutalása ellen valaki felemelje szavát, azon a címen, hogy az állampénztár károsodott volna. Megállapítjuk, hogy az állampénztár nem károsodott, mert az állam csak azt csinálta, ami kötelessége volt, hogy egy közgazdasági intézményt támogasson, amely a falunak érdekét van hivatva képviselni, . . . Tankovics János : Országos érdek ! Plósz István : Ez tehát országos érdek. A kormány tehát azzal, hogy nem jelentette be előre az intézkedést, nem tett olyant, amit nem lehetne utólagosan jóváhagyni. Azt hiszem, mi, á t. Nemzetgyűlés tagjai, akik ismerik, hogy mily müveleteket vezet a Hangya és mily gazdasági előny, de nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi előny van abban, hogy a Hangya fenmarad, és fenmarad a falusi szövetkezetek központja, mondom, mi igenis ezt utólag jóváhagyjuk és helybenhagyjuk. Tankovics János: Úttörő munka! Plósz István: Hisz látjuk ma is vannak szubvenciók. Talán épen báró Szterényi József képviselő ur és budapesti lakótársai élvezik az operában a 20 millió korona szubvenciót. Épen a falunak ne csináljanak semmit, ne nyújtsanak oly kedvezményt, amely előnyére szolgál? T. Nemzetgyűlés ! Nem foglalkozom tovább ezzel, eleget mondottam, és még csak azt legyen szabad megemlítenem, hogy igenis akkor, amikor a Hangyáról van szó, felemeljük tiltakozó szavunkat mindenkor, mert mi tudjuk, mi ismerjük, mi érezzük, hogy mit végez a Hangya a falun.,(Ugy van! a jobboldalon.) Áttérek a pénzügyminister ur előadott programmjának egy és más dolgára, amely a falut érdekli. Azt ígérte a pénzügyminister ur elmondott expozéjában, hogy az egyenes adók kifejlesztésének híve, ezeket fogja kifejleszteni, és pedig a termelés érdekében. Legyen szabad megemlékeznünk itt arról, hogy például falun hogyan vetik ki az adókat, és mily sérelmes az akkor, amikor a jövedelemadó kivetésénél falun nem számítanak le semmit olyan tekintetben, ami a annak családnak megélhetését megnehezíti. A kivetésnél vesznek 10.000 koronát, ami háború előtti jövedelemnek számit, és azt mondják, ez adómentes, a többi megadóztatik. Kérdem a t. pénzügyminister úrtól, lehet-e megélnie egy családnak ebből a jövedelemből? És amikor a törpebirtokosnak és a 8—10 holdas kisgazdának 6—7—8 tagból álló családja van, és nincs módjában levonni semmit a jövedelemből, mit csináljon ? Mert a nagybirtokosnak, akinél könyvelés van, az le tudja vonni az üzemköltségek címén és egyéb címeken az illető összegeket, bevezetheti ezeket a könyvekbe, de itt nem lehet levonni semmit. Kérdem a t. pénzügyminister urat, lehet-e megélni 10.000 koronából, amit feltétlenül megadóztatnak jövedelmi adóval? Jó volna tehát itt a t. pénzügyminister urnák körültekintőbben kezelni a dolgot és más alapokra fektetni és vigyáznia, hogy amikor megigérte, hogy a termelés érdekében akarja az egyenesadókat kifejleszteni, a kisexisztenciákat meg ne nyomorítsák, és tönkre ne tegyék a termelést. Legyen szabad most rátérnem az őrlési adóra és kérnem a pénzügyminister urat és az összkormányt, hogy azt minél előbb szüntesse meg. Mert hogy állunk e dologban? Most a falusi ellátatlanokkal tartjuk el a városi ellátatlanokat. JŒiszen a falusi földmunkások, akik kevés munkájukkal keresik meg kenyerüket, aratással vagy csépléssel, aztán a törpebirtokos,