Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-274
76 A nemzetgyűlés 274. ülése 1921, évi december hó 21-én, szerdán. sanak, s ez egy más állam közbelépése folytán mellőztetvén, a határozat ilyenformán csak óhaj alakjában fejeztetett ki, összegezvén a konferencia eredményét, nagyon bölcsen azt mondta, hogy a konferencia morális ereje olyan nagy, hogy az elől az államok kitérhetni nem fognak. A gazdasági életnek nem ilyen mesterséges korlátokra van szüksége, a gazdasági életnek szabad szárnyalás kell. Hárítsuk el az útból annak akadályait és méltóztatnak majd meggyőződni róla, hogy milyen riagy mértékben nyújtja ez az alapot ahhoz a pénzügyi politikához, amelynek körvonalait tegnap a pénzügyminister ur mindnyájunk helyeslése közben kifejtette. Szabad mozgás a gazdasági élet első feltétele Dánér Béla : Szabad nyuzás ! B. Szterényi József:... jogbiztonság a második, nyugalom a termelésben, melyre a pénzügyminister ur tegnap utalt, a harmadik, és a meglepetésektől ment pénzügyi vezetés, a pénzügyminister ur programmjának egvik sarkalatos tétele egy további. (Mozgás a jobboldalon.) Ha ehhez hozzájárul még az, hogy nem nyulunk olyan mesterséges eszközökhöz, amelyek a múltban valutapolitika néven voltak ismeretesek, melyek bizonytalanságot hoztak be a gazdasági életbe és amelyre vonatkozólag a pénzügyminister ur tegnap nagyon helyesen fejtette ki, hogy ő semmiféle valutabefolyásolással nem akar foglalkozni, akkor megtaláltuk azt az alapot, melyen gazdasági életünk szabadon fejlődni fog. Ehhez azonban az is szükséges, hogy ne csak pénzügyi téren, de gazdasági téren se legyünk meglepetéseknek kitéve. Avagy azt hiszi valaki, hogy kedvező lehet a gazdasági tevékenység és egyáltalában lehetséges gazdasági tevékenység akkor, amikor olyan dolgok történnek, mint amilyenek legutóbb történtek a magyar mezőgazdaság nagy kárára a lucerna maggal ? Azt hiszik, hogy az export-törekvések fejleszthetők azzal az eljárással, mely meglepetésszerüleg történik minden számitási alap lehetetlenné tételével ? Méltóztatnak tudni, mi történt ebben a tekintetben ? A lucernamag egyik nagy kiviteli cikkünk. Igen nagy érdekünk, hogy e téren a külföldi versenyt legyűrjük. A magyar magkereskedelemnek e téren igen nagy sikerei is voltak, amennyiben Dániában, Svédországban és Németországban a magyar lucernamag volt az uralkodó. Az idén nagy lucernamagtermésünk volt. Az érdekeltség idejekorán fordult az illetékes tényezőhöz, a földmivelésügyi kormányhoz, ahol a legmesszebbmenő előzékenységgel és megértéssea találkozott. Biztatják a lucernamag külföldi kö-1 téseire, hogy feltétlenül mogkapják az erre vonatkozó engedélyt. Ezen biztatás alapján kötések eszközöltetnek a külföldön az addigi 200 koronás kiviteli illetéknek duplájával, mint maximált megterheléssel számítva és a kereskedelem szeptembertől novemberig nem tud döntést kapni arra nézve, hogy mi is lesz tehát az a kiviteli illeték, amelyet számitásba kell vennie. Ekkor hirtelen, amikor már nagymérvű kötései vannak, meglepetésszerüleg 1800 koronás kiviteli illetékkel sujtatik 200 koronával szemben. Természetesen ezáltal oly árdifferencia áll elő a francia lucernamaggal szemben, hogy hirtelen megszakadt ez az egész kereskedelmi ág és a magyar lucernamag-kereskedelem régi évtizedes piacairól kiszorult. A magyar mezőgazdaság érzi elsősorban ennek hátrányait, mert lucernamagján nem tud túladni, a magyar kereskedelem pedig milliókat vesztett rajta. Méltóztatnak látni, miképen kapcsolódik össze a mezőgazdaság és kereskedelem érdeke az ország egyetemes gazdasági érdekeivel. Avagy mit szóljak ahhoz, amikor'szabad a kivitel dióban, mákban, és hirtelen a karácsonyi időre való tekintettel egy rendelkezéssel elvágják a kivitel lehetőségét és a már eszközölt kötések sem vétetnek figyelembe. Bizonytalanság az egész vonalon : a legnagyobb ellensége a gazdasági tevékenységnek. A legrosszabb bizonyos is jobb, mint ez az örökös bizonytalanság, amivel a gazdasági élet nem tud számítani. És itt legyen szabad a t. kormányhoz abban a tekintetben is kérést intéznem, hogy távolítsa el végre az útból a magyar gazdasági életnek mesterséges akadályait. Értem ez alatt a külföldre menő táviratok cenzúráját és a hírszolgálat kérdését. Nem a kereskedelemügyi minister urat illeti emiatt a szemrehányás, hiszen ismételten kijelentette, s a közegei is kijelentették az érdekeltségnek, hogy nem rajtuk fordul meg ez a táviró-cenzura. Egy dolog azonban — és erre vonatkozik kérésem — a minister úron fordulhat meg. En természetszerűleg követelem a táviró-cenzurának mint felesleges intézménynek a megszüntetését. Ami mégis a kormányon és a kereskedelmi minister úron fordul meg, az az érdekeltségnek az a talán mégis jogos és méltányos kivánsága, hogy ha már egy távirat a cenzúra miatt nem továbbittatik, akkor, különösen a mai drága viszonyok között, legalább teljesítsék azt a kivánságot, hogy a feladóval közöljék, hogy távirata nem expediáltatott, lefizetett díját pedig utalják neki vissza, mert egyénileg is mérhetetlen, milliókra és milliókra menő károsodás származik abból, hogy abban a hiszemben adattak fel táviratok, hogy a címzetthez megérkeztek és a címzetthez sohasem jutván el, nagy üzletek nem jönnek létre, nagy üzletek zavartatnak meg pénzügyi effektusukban. Tisztelettel kérem tehát a kereskedelemügyi minister urat, hogy az érdekeltségnek ezt a kérését méltóztassék fontolóra venni, hogy t. i. a feladó értesíttessék arról, hogy távirata nem expediáltatott, befizetett iletéke pedig utaltassék vissza. Második kérése az érdekeltségnek a code-okre vonatkozik. A táviratok mostani nagy drágasága mellett fokozott jelentőséggel bir a rövidített nemzetközi kereskedelmi érintkezésben elfogadott code-ok rendszere. Ezidőszerint code tilos. Hogy miért, nem tudjuk. Természetesen a cenzúra nem ismervén a code-ot, azt hiszi, hogy tudja a jó ég, minő titkok rejlenek amögött, holott ez nem egyéb,
