Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-273
A -nemzetgyűlés 273. ülése 1921. évi december -hó 20-án, kedden. ÓÍ A kormányzó ur már október 22-én kijeién- j tattß a nagyhatalmak követeinek, hogy minden intézkedést megtett és meg fog tenni, teljesen azonos értelemben a kormány október 22-iki válasz jegyzékével. Alaptalan az az állítás is, amely szerint a kormányzó ur a nagyhatalmi követeknek azt. mondta volna, hogy senki fegyveresen nem fordulna a király ellen, ellenben igaz az, hogy midőn a követekkel az eseményekről tárgyalt, az október 22 iki fogadáson a kormányzó ur kifejezést adott még e vészterhes és aggodalmas órában is abbeli lovagias és nemes aggodalmának, hogy a király személyét bántódás ne érje, és megkérte a követeket, hogy a király személyes biztonságáért teendő intézkedéseknél alkalomadtán segítségére legyenek. Ezt legjobb forrásból tudom és állítom, hogy ebben az aggodalomban a kormányzó ur minden magyar emberrel együtt érzett. (Igaz ! TJgy van ! a Ház minden oldalán.) Friedrich képviselő ur múltkori beszédében azt mondta, hogy kezd jobban hinni Benesnek, mint nekem. Ehhez teljes joga van. E bizalmi nyilatkozathoz legyen szabad további adatokat nyújtanom. Benes ur az expozé 5-ik oldalán közli egy rövid részét annak a jegyzéknek, mely a nagykövetek tanácsának válasza, nyilván azokra az igényekre, amelyeket Tahy követ októser 23-iki és október 30-iki sürgönyében közölt velem és amely benne van külügyi kiadványomban. A nagyköveti tanácsnak ez a jegyzéke, amelyet Benes ur október 30-án vett át, velünk október 31-én közöltetett, ennélfogva módom van arra, hogy annak szövegét ellenőrizhessem:' Az expozé csak egy bekezdést idéz szószerint ebből a szövegből, a többit rövidítve, és lényegesen enyhítve. Az eredeti szöveg, amit az expozé közöl — s ha valaki érdeklődik, ellenőrizheti ezt a külügyi kiadvány 24-ik oldalán foglalt szövegből — a következő (olvassa): »Ami az összes Habsburgok trónfosztását illeti, a nagykövetek tanácsának az a véleménye, hogy az 1920 február 4-én és 1921 április 1-én-hozott határozatainak megfelelően a trónfosztás követelhető a magyar kormánytól.« A többiről csak annyit mond az expozé — Benes szavait idézem — hogy (olvassa) : »Mondva van ebben a jegyzékben, hogy meg lévén bízva a békeszerződések végrehajtásával, a tanács végrehajtja a trianoni békét és csak előnyt fog látni abban, midőn a tényleges katonai leszerelés magyarországi munkálatait a kis-entente kormányai figyelemmel kísérik és a trianoni szerződésnek megfelelőleg résztvesznek benne.« (Mozgás.) Továbbá ezzel folytatja : »Az is mondva van, hogy a tanács nem találta meg az alapot, melyen Magyarországhoz oly reklamáció intézhető volna, mely felszólítaná arra, hogy megtérítse a határos államok mozgósítási költségeit.» NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XIV. KÖTET. Ezzel szemben a valódi szöveget pontos fordításban — mint előbb mondottam — a külügyi füzet 24-ik oldalán lehet megtalálni. Ez a szöveg lényegesen különbözik már a 4. bekezdésben is, amely szószerint azt mondja (olvassa): »A lefegyverzés munkálatainak ellenőrzése a békeszerződésből kifolyólag a nagyhatalmak által ezen célból alakított bizottságok feladata. A nagykövetek tanácsa Magyarország tényleges lefegyverzésére vonatkozó határozatának megfelelően csak előnyösnek tartaná, ha áz ellenőrző bizottságok a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek érteimében felhasználnák azon adatokat, melyeket a kis-entente kormányai nekik szolgáltatnának.« A következő bekezdés pedig teljesen elutasító, mert azt mondja (olvassa): »A nagykövetek tanácsa fentartja magának a jogot, hogy közölje a kis-entente kormányaival az ellenőrző bizottságok által elért eredmények őket érdeklő adatait.« A következőkben nem meg nem talált alapról van szó, hanem azt mondja az eredeti szöveg (olvassa) : »Miután a nagykövetek tanácsa többször felszólította a Magyarországgal határos hatalmakat, hogy tartózkodjanak minden rendszabálytól, mielőtt á nagyhatalmakkal előzetesen megállapodtak volna, és miután a magyar kormány oly feltételek mellett, melyeket a szövetséges hatalmak kielégítőknek nyilvánítottak, saját erejéből sikeresen véget vetett IV. Károly exkirály kísérletének, semmiféle alapja nincs azon követelésnek, hogy Magyarország megtérítse a határos államok mozgósítási költségeit.« Es végül az utolsó bekezdés világot vet arra a levélre, amelyről Benes ur expozéja beszél és amelyet állítólag 28*án adott át Briandnak. Az expozé azt mondja, hogy Briand a probléma súlyosságát magyarázta. A válaszból ez nem világlik ki. A válaszban az van, hogy : »A nagyhatalmak egyöntetű véleménye szerint tekintettel a magyar kormány jelenleg kifogástalan magatartására, semmi sem igazolhatná a katonai akció jogosságát, amelyről Benes ur a Briandhoz intézett levélben szól.« Ez tehát a megállapítása annak, amit fentebb jeleztem. Még egy megjegyzésem van Benes ur idézeteire. Az expozéban a külügyi könyv utolsó oldalán közölt jegyzék legalább is helytelenül van idézve. Az expozébeli közlés két első bekezdése nem a magyar kormánynak szól, hanem a nagykövetek tanácsának a külügyi publikáció utolsó oldalán közölt jegyzéke Fouchet francia ügyvivőnek szól, mert hiszen magában a szövegben benne van az, hogy a konferencia hozzájárul az ön — t. i. Fouchet — javaslataihoz, és ez tulajdonképen válasz azokra az indokolásokra vagy javaslatokra, amelyeket bizonyára Fouchet ur intézett a maga főnökeihez. , , A magyar kormánynak csupán csak az utolsó bekezdés legvégsőbb része szól, amely azt
