Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-273
50 A nemzetgyűlés 273. ülése 1921 nem maradhat fenn, mert ezt ugy hívják, hogy gyarmatpolitikai imperialisztikus rendszer, így veti ki az adót az angol, ha elmegy Indiába vagy Uj-Seelandba ; így veti ki a fogyasztási adót, mert ugy okoskodik, hogy ő a kultúrnép és ö abból akar megélni, amit a gyarmati lakosság fizet. Ez a rendszer van ma Magyarországon és én örülök, hogy volt egy bátor magyar pénzügyminister, aki erre rámutatott. Adja Isten, hogy meg tudja valósítani elveit. Drozdy Győző: Azt mondja, hogy fentartja a fogyasztási adókat! Ereky Károly: A t. képviselő ur detailokról beszél : természetes, hogy bizonyos fogyasztási adókat fenn kell tartanunk, mert azok nélkül nem lehet gazdálkodni. Fogyasztási adók nélkül kényszerülnénk monopolizálni egyes gazdasági ágakat, pláné ma, mert amint Somogy vármegyében megállapították, ott van még 18 olyan község, amely a háború megszűnése óta egyetlen egy fillér egyenesadót sem fizetett. Rassay Károly: Az adminisztráció csődje! Ereky Károly: Ez, igen, az adminisztráció csődje. Es nagyon helyes, hogy épen Kállay pénzügyminister ur, aki ezekkel a dolgokkal olyan hosszasan foglalkozott, elment az adókivető segédjegyzőig, mert amint nagyon helyesen jegyezte meg egyik ellenzéki képviselőtársam, Hegedüs Lóránt politikáját az jellemezte, hogy meghozta az adókat, meghozott mindent, de a végrehajtásról nem gondoskodott, úgyhogy most az egész vonalon minden össze van zavarva. A pénzügyminister ur politikájáról most egy másik dolgot ragadok ki, melyre vonatkozólag, fájdalom, az idő előrehaladottsága miatt nem lesz alkalmam nézeteimet teljesen kifejteni. A vagyonváltsággal szemben szeretnék egy tényt leszögezni. A magam részéről azt tartom, hogy a vagyonváltságnak mind a két törvényjavaslata, ugy az első, mint a második, abszolúte rossz, végrehajthatatlan és a végeredmény az lesz, hogy nagy káosz keletkezik belőle. Az indemnitás. tárgyalása során fel is fogom vetni azt a kérdést, nem volna-e jobb ezeket a vagyonváltságtörvényeket egyszerűen eltörölni? Szijj Bálint: Most, mikor már befizettük?! Ereky Károly: Amit befizettünk az állam» nak, azt mindig be lehet számítani egy később reálisan megállapítandó vagy on váltságba. Az sohasem baj, ha már befizettük, mert, ugyebár, az nem elveszett pénz, az állam egészen jó arra a pénzre. Befizettük a pénzt a hadikölcsönkötvényekre és másokra is, és reméljük, hogy azokat is valamikópen meg fogjuk menteni a magunk számára. Igen tisztelt pénzügyminister ur, én a vagyonváltságoknál a legnagyobb igazságtalanságot a következő tényben látom : A föld népe, a mezőgazdasági lakosság, melynek ingatlana van, búzában fizeti a vagyonváltságot és amennyiben most nem fizetik meg évi december hó 20-án, kedden. az 1000 koronát métermázsánkint, — és nagyon sokan lesznek, akik nem tudják megfizetni — akkor az illetők búzában fizetnek, melynek ára napról-napra emelkedni fog, aszerint, amint a világparitás felé közeledünk. Szijj Bálint: Vagy leszállni! Ereky Károly : Kérem, t. képviselőtársam, semmi körülmények között nem fog leszállni, nagyon jól tudom, informálva vagyok, mert a világparitás sokkal magasabb mint a mai búzaár. Szijj Bálint: Hátha javul a valutánk? EreKy Károly: Igen t. képviselőtársam legyen szives és ne folytasson velem párbeszédet. Most azért álltam fel, hogy az egész nemzetgyűlésnek beszéljek, majd leszek bátor egy órát erre a célra önnek szánni. Tessék felállani és válaszolni arra, amit mondok. Szijj Bálint: Kérem szépen. Azt is meg szoktam tenni. Ereky Károly : Mig a föld népe, a mezőgazdasági lakosság igy fizeti a vagyonváltságot, addig a lakosság többi része papírpénzben fizeti, mely természetesen abban az arányban, amint pénzünk romlik, kevesebb, mert amikor 2000 korona helyett 4000 korona egy pár cipő, akkor könnyebb fizetnie a vagyonváltságot a cipésznek, mint amikor még csak 1000 korona volt a cipő ára. En tehát abszolúte igazságtalannak és fenn nem tartható törvénynek tartom a vagyonváltságtörvényt és mindent el kell követnünk, hogy a benne lévő igazságtalanságot reparáljuk. Ennek vagy az a módja, hogy a mezőgazdák szintén pénzben fizessenek, vagy az, hogy az egyenlő teherviselés elve alapján a többiek is búzában fizessenek. Mindegy, hogy melyiket választjuk. A többségi pártnak méltóztassék dönteni. Én csak ez ellen az igazságtalanság ellen küzdök és azt semmi körülmények között tovább fenforogni magam részéről nem hagyom. Ami már most az igen tisztelt pénzügyminister urnák az adókivető bizottságokra és a felszólamlási bizottságokra vonatkozó megjegyzését; illeti, hogy ugy fogják fel a dolgot, hogy nekik redukálniuk kell az adót, vagyok bátor erre vonatkozólag megjegyezni, hogy amikor itt a Házban megszavaztuk, hogy a jövedelmi adókat ne bizottságilag vessék ki, hanem az illető hivatalok vessék ki, én voltam az, aki ez ellen felszólaltam és tényleg épen az én kerületemben megtörtént, hogy a kereskedők és iparosok túlságos nagynak találták a rájuk kivetett adót, panaszra jöttek az akkori pénzügyminister úrhoz, Hegedüs Loránthoz és emiatt protestáltak. Engedelmet kérek, az ilyen nagy hibák, amelyek adókivetési rendszerünkben is vannak, szintén sürgősen azonnal reparálandók, mert semmiféle finánc nem képes arra, hogy megállapítsa az egyes polgárok jövedelmét, arra csak maguk a polgárok képesek, természetesen a finánc vezetése mellett, és núndaddig igazságtalanságok lesznek a jövedelmi adó terén, amig ez a törvény jelenlegi formájában megmarad.
