Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-273

A nemzetgyűlés 273. ülése 1921. Áttérek most arra, hogy a vagyonváltság egy részét földben adják le. Hát ez nagyon gyönge kis flastrom ahelyett, hogy becsületesen, a szociálpolitikai és egyéb közgazdasági viszonyoknak megfelelően magát a földbirtokreformtörvényt hajtanok végre. A földbirtokreform megadja a jogot, hogy ott, ahol szükség van a földre, az állam kellő körültekintéssel igénybe vegyen a földbirtokokból. Ezzel szemben most teljesen blindre olyan helyen, ahol falu sincs a közelben, lesz egypár ezer hold földje a földbirtokrendező bíróságnak, de másutt, ahol szüksége volna rá, nem fog földdel rendelkezni. Engedelmet kérek, miért csinálunk mi ilyen salto mortalekat ? Valljuk meg őszintén, hogy a földbirtokreformot nem akarják végrehajtani. Andaházy-Kasnya Béla: Kertelnek! Ereky Károly : Előre is figyelmeztetem a pénzügyminister urat, hogy amikor majd a jövedelmi adóval ugy akar elbánni, mint nagyatádi Szabó István t. képviselőtársam akart a földbirtokreform terén, ugy fog járni, mint nagyatádi Szabó István. Elmondom, hogy hogy járt. (Halljuk ! Halljuk !) A iöldbirtokreiormról szóló törvényben benne van, hogy először azokat a birtokokat lehet igénybe venni, amelyek 1914 óta adásvételi szerződés alapján gazdát cseréltek, azután pedig az ötven évvel korábban gazdát cserélt birtokokat, tehát épen azokat a birtokokat, amelyeknek a nagy bankokkal, a nagy részvénytársaságokkal és vállalkozásokkal állandó összeköttetései vannak. Ezek most egyszerre azt mondták : mit, ez a nagyatádi a mi földünket akarja elvenni ? 1 Mi azt gondoltuk, hogy a grófokét és a papokét akarja. Szijj Bálint: Azt is. Ereky Károly *. Egyszerre elvesztette a csizma a guvernementális tudását. 1920-ban tele voltak a lapok, hagy nagyatádi Szabó és a pártja : az az igazi párt Magyarországon és a keresztény tábor nem ér semmit, most pedig méltóztassanak megnézni a közvéleményt ; ma nagyatádi Szabó pártját a legjobban lecsepülik az országban. (Egy hang a jobboldalon; A királykérdés miatt/) Megjósolom a pénzügyminister urnák, hogy amikor keresztül akarja vinni programmját, és a progresszív adózásnál a nagybankokra és vállalatokra, kerül rá a sor, ugyanúgy meg fogja kapni a fejére a barackot, amint megkapta nagyatádi Szabó. Minthogy a t. pénzügyminister ur programmjával, fájdalom, az idő előrehaladott volta miatt nem tudok részletesen foglalkozni, áttérek a felhatalmazási törvényjavaslat taglalására. A kormány az utolsó pillanatban tette elém a felhatalmazási törvényjavaslatot. Ez nagyon kedves lehet a többségi pártokra nézve, de mi ellenzékiek ez ellen Óvást emelünk. Ha csak az volmi ebben a felhatalmazási törvényjavaslatban egy paragrafusában, hogy a kormány kéri, hogy feíjogosittassék arra, hogy az államháztartás kiadásait és bevételeit kormányzati utón intézhesse, nem szólnék ellene semmit. Itt azonban — méltóztassanak megnézni — egy egész kötetet kitevő paragrafuséi;?* december hó 20-án, kedden. 51 tömeg van felsorolva, melyet ugy szoktak hjivni, minthogy az angolok és a németek ugy nevezték el, hogy malaclopó köpenyben vannak benne a paragrafusok. Elénk hoz a t. pénzügyminister ur egy-törvényt., melynek 28 szakasza van, és ebben a 28 szakaszban a kormányzati tevékenység minden ágára nézve találhatók rendelkezések a múltra és a jövőre vonatkozólag. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogy a nyári hónapok munkája után, egy nagy, erőltetett tárgyalás után hónapokig nem csináltunk semmit s azután a kormány ismét nem mert a nemzetgyűlés elé állni. Most egyszerre egy ilyen malaclopó köpenyben mindent a nemzetgyűlés elé akar terjesztem. Orbók Attila : Végrendelet ! Ereky Károly ; Engedelmet kérek, ha a többségi pártok ezt jónak találják, ám viseljék érte a felelősséget, de mi, ellenzékiek a leghatározottabban protestálunk az ellen, hogy a törvényhozás ilyen módon abszolutisztikus alapokra helyeztessék. Ami azt illeti, hogy az előttünk levő törvényjavaslat mennyiben felel meg az alkotmányosság követelményeinek, legyen szabad néhány szóval rámutatnom arra, hogy ezt a törvényjavaslatot az jellemzi, hogy egyáltalában nem sokat részletez, hanem ilyen felhatalmazásokat kér : a csepelszigeti kikötő épitésére köthessen szerződést az állam bármely külföldi céggel és ötszázmilliót költhessen el. Csak igy, ez az egész két sorban, ahelyett, hogy itt feküdnék előttünk a szerződés, melyet az állam meg akar kötni. Én tudni akarom, hogy melyik az a külföldi cég. a pénzügyminister ur pedig a nemzetgyűléstől egyszerűen csak azt kéri, hogy ötszázmilliót költhessen el, és egy külföldi céggel szerződést köthessen, melyben azonban hogy mi van, azt nem tudom. Ez pénzügyi abszolutizmus. Itt van azután a 13. §-ban az, hogy a király kétszeri ittlétének költségeit, a baranyai megszállás és Nyugat-Magyarország költségeit látatlanba fogadjuk el és engedjük meg, hogy ez közrendészeti címen elkönyveltessék. (Felkiáltósok : Mennyi az a költség ? Kétszáz millió ! Zaj.) Most 200 milliót bevallanak, de mit tudom én, mekkora lesz a költség ! Hol a garancia arra, hogy ez csak 200 millió korona volt ? A parlamentarizmus elvével ellenkezik, hogy két sorban ilyen óriási nagy horderejű dolgokban, százmilliókról szóló összegről, a felmentvényt megadjuk, (ügy van I halfdől.) Friedrich István : Mire való a nemzetgyűlés ? Ereky Károly: Azután, hogy tovább ismertessem a törvényjavaslatnak szépségeit és abszolutisztikus formáját, itt van egy paragrafus, amelyre jól méltóztassanak vigyázni. Magyarországon a szénforgalom korlátozva van, vagyis a szénbányák csak annak adhatnak el szenet, akinek azt valamely kormánykirendeltség megengedi. Nem akarom a dolgot részletesen kifejteni, de tény az, hogy korlátozva van a szénkereskedelem. Most azt mondja a kormány ebben a paragrafusban : adjunk nekik felhatalmazást arra, hogy a szénbányászok