Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-286

A nemzetgyűlés 286. ülése 1922. évi január hó 12-én, csütörtökön. 503 Miután pedig a szabadkőmivesség kezdettől fogva nem volt más, mint a zsidóság zászlóvivője, és mivel e célokat kezdetben igen sokan félreismerték, azért igen magasállásu urak, még papok is, tagjai lettek ennek az egyesületnek. A következmény az lett, hogy a zsidóság attól kezdve, amikor a szabadkőmivesség itt a tanyáját felütötte, évtizedről-évtizedre enyhébb elbánásban részesült. Tehát, t. Nemzetgyűlés, azt nem lehet mondani, hogy a magyar nép nem volt antiszemita ; a magyar nép már korán, a saját bőrén megismerte és kitapasztalta a zsidók felfogását, törekvéseit és morálját. (TJgy van! jobb felöl.) Megértem tehát azt, hogy ez az ezeréves magyar történelem, amely törvényeket tudott hozni a zsidók ellen, nem kell a zsidóságnak. Rassay Károly: Hogy lehet ilyet mondani! Drozdy Győző: Itt a középkor! Hegedüs György: T. Nemzetgyűlés! A zsidóság soha egy nemzetnek sem kellett, egy nemzet sem látta szívesen a maga körében. Hiszen a zsidók egyik történetirója, Kohn Sámuel rabbi, maga irja meg, hogy Európában körülbelül nyolcszáz éven belül 86 nagyobbméretü zsidóüldözés volt. Miben leli ez a magyarázatát? A szeretetben, a megértésben, vagy a jó szomszédi viszonyban? Igazán nem! Azt mondta itt tegnap Kováts J. István t. képviselőtársam, hogy ' a zsidóságra nézve, amint ő látja a helyzetet, súlyos napok várnak. Hát nagyon szép jóslás ez, t. képviselőtársam, egyben azonban nem értünk egyet, abban t. i, ahogyan ő ennek az okait magyarázza. O ugyanis azt mondja, hogy minden nemzeti evolúció, nagy katasztrófák és nagy háborúk után, egy bizonyos antiszemitizmus lép fel az államokban. Hát, t. Nemzetgyűlés, ezt igy nem lehet világosan magyarázni ; hanem én ugy látom, — és azt hiszem, ugy látja mindenki — hogy az antiszemitizmusnak nem valami hirtelen kiütés az oka, hanem egy meglátás, egy megismerés ; megismerése, meglátása annak, hogy a nemzetek életében mindennek, a legnagyobb katasztrófáknak, a háborúknak oka a zsidóság tudatos munkája volt. (Ugy van! a jobbközépen.) Ez az, ami a kommunizmus után a magyarság lelkéből is kiváltotta az antiszemitizmust, kiváltotta azt a szellemet, amely kitűzte maga elé azt a célt, hogy ezt az országot a zsidóságtól megszabadítja, vagy amennyire lehet, a zsidóságot minden téren visszaszorítja. Azt is mondta Sándor Pál t. képviselőtársam, — és ez meg is szívlelendő — hogy a kommunizmus megtörött volna azonnal, hogyha a köztisztviselők néhány napig sztrájkoltak volna, és az arisztokrácia fellépett volna már kezdetben ellene. Lehet, hogy ebben valami igaza is van. De akkor engedje meg nekem az az arisztokrácia, engedje meg nekem a középosztály és polgárság, hogy felhívjam a figyelmüket, arra, hogy ez egy nagyon súlyos vád a zsidóság részéről ellenük, és ez a súlyos vád megismétlődhetik még egyszer, de nem ebben a formában, hanem abban a formában, hogy ha mi ezt a zsidókérdést nem tudjuk megoldani, hogy ha egy keresztény ország alapjait lerakni és felépíteni képtelenek leszünk: akkor a későbbi generáció szintén a középosztályt, az intelligenciát és arisztokráciát fogja felelősségre vonni, hogy ezt a zsidókérdést akkor, amikor megoldani lehetett volna, meg nem oldta. De, t. Nemzetgyűlés, engedje meg nekem Sándor Pál t. képviselőtársam, hogy megkérdezzem, vájjon nem szűnt volna-e meg azonnal ez a kommunizmus, hogyha annak a 846 népbiztosnak 800 zsidó tagját egy kis tisztességre tanitotta volna a saját faja? Hiszen ezektől a vezetőktől függött a kommunizmus, nem pedig annak a lerongyolódott, éhes, teljesen tönkrement köztisztviselői karnak munkájától. Sándor Pál t. képviselőtársam azonban mást is mondott. Azt mondta, hogy volt már egyszer antiszemitizmus Magyarországon, de — hogy az ő szavaival éljek — annak a vezetői mind »nyomorultul« pusztultak el. Hát, igaza van, t. Nemzetgyűlés, szegényen halt meg Istócy is, szegényen halt meg Verhovay is, de egyet elfelejtett a t. képviselő ur : hogy tisztességben haltak meg. Ok voltak az első meglátói annak a nagy lecsúszásnak, annak a lejtőnek, amelyre a zsidóság terpeszkedése és a zsidóság törekvései miatt ez a nemzet jutott. Ok voltak az első magvetői az antiszemitizmusnak. Es ezért ezeknek a küzdőknek az emléke, azt hiszem a magyar nép köréből nem fog kiveszni ; hanem igenis, tisztelettel gondolunk azokra az első harcosokra, akik önfeláldozóan, szegényen, megvesztegethetetlenül tudták magvát vetni annak a keresztény irányzatnak, amely a kommunizmus után Magyarországban lángot vetett, amely keresztény irányzat megy, és amely megállani nem fog. (Mozgás.) •', Azt is mondta a t. képviselő ur, hogy a zsidóság hajlandó felajánlani pénzét, hajlandó az ország megmentésére fordítani — csak hagyjunk fel ezzel az antiszemitizmussal, illetve az erősebb keresztény irányzattal. : Mi elsősorban nem antiszemiták vagyunk, mi elsősorban harciasabb, reakciósabb, határozottabb kereszténységet akarunk s csak ezután vagyunk mi antiszemiták. De ne felejtse el a képviselő ur azt, hogy a zsidóság ebben az országban "már megvett mindent, vagyonához számithatja javaink legnagyobb részét, s most ezt a keresztény küzdelmet is meg akarja vásárolni. Erre csak egy megjegyzésünk van : ez a keresztény irányzat — nem eladó. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Es ma, épen akkor, amikor a gyógyulás idején van ez a nemzet, amikor kezd az arcunkba az életpir visszajönni, mikor abból a lealacso-