Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-286
504 À nemzetgyűlés 286. ülése 1922. nyitó helyzetből, amelybe a zsidóság magatartása lökött bennünket, kezdünk kissé kiegyenesedni, akkor jönnek ezzel az ajánlattal. Én megértem ezt a pszichét. Hiszen az egész zsidóságot az egész történelem folyamán az Úristen csak ugy tudta maga mellett megtartani, hogy folyton ígérgetett nekük. Ok is Ígérgetéssel jönnek mifelénk; legyenek azonban arról meggyőződve, hogy ez a keresztény irányzat, amelynek rengeteg bajjal és akadállyal kell megküzdenie, nem fog megalkudni, nem fog feledni, nem fog megbocsátani . . . Rupert Rezső: Azért keresztény irányzat, hogy ne bocsásson meg. Hegedüs György : . . . mert ennek a keresztény irányzatnak ebben az országban győznie kell, győznie kell mindenen át, bármiiyen áldozat árán is. Ezért mi nyíltan és büszkeséggel kimondjuk azt, hogy mi igenis antiszemiták vagyunk. Antiszemiták vagyunk abban az értelemben, hogy nem akarunk többé Magyarországon keresztény-pogromot és vörös májust; antiszemiták vagyunk abban az értelemben, hogy nem engedjük magunkat többé az útról az árokba letaszítani ; antiszemiták vagyunk abban az értelemben, hogy ebben az országban a jövevények, Galiciának söpredéke és az itt lévő zsidóság is végre tudja meg azt, hogy a vendégnek meddig szabad nyújtózkodnia ; antiszemiták vagyunk abban az értelemben, hogy tudja meg a zsidóság azt, hogy ez a föld, amelyen él és meg van tűrve, a magyar nemzet által lett megszerezve és megtartva, (Ugy van! jobb felől.) s hogy az erdőnek és virágnak az illata a magyar mezőnek és magyar erdőnek az illata, amellyel nem törődött, amelyet nem művelt, amelyet soha nem ápolt. Tudja meg, hogy az az épület, amelyben itt lakik, a magyar kultúrának épülete, amelyet nem ő segített felépíteni, de amelynek tetőzetét ledöntötte. Javos Antal : Ezt nem szeretik hallgatni Friedrich és társai, hát kimennek. Rupert Rezső : Pedig nagyon élvezetes. Mulat az ember. Hegedüs György : Nagyon örülök, ha a képviselő^ urnák élvezettel szolgálhatok. És itt felvetem azt a kérdést: van-e béketűrőbb nép, mint a magyar nép, van-e lovagiasabb, liberálisabb nép? és mégis: van-e nép, amelyet ugy tönkretett egy faj országának területén, mint ahogy a magyart tönkretette a zsidóság? Van-e nép, amelyet ugy elárult, kifosztott, kizsákmányolt volna a zsidóság, mint épen a magyar népet? Elnök (csenget) : Figyelmeztetem a képviselő urat a házszabályok 221. §-a értelmében, hogy felekezetek ellen nem szabad izgatni. A képviselő ur túlmegy a határon. Drozdy Győző: Két év után jönnek rá az elnökök. (Felkiáltások a jobbközépen : Izgatja ?) Már nem izgat minket, évi január hó 12-én, csütörtökön. Budaváry László : Egyáltalában nem izgat ! (Zaj.) A magyar nép lovagiasságáról beszél. Hegedüs György: T. Nemzetgyűlés! Tudnak-e frivolabb és hazafiatianabb munkát felmutatni ebben az országban, mint amilyent itt a zsidó újságok elvégeznek? Ez az a sajtó,... Rupert Rezső: Mindenesetre tisztességesebb volt és marad, mint az önöké. (Mozgás a jobboldalon.) Hegedüs György : . . . amely Isten és vallás, tisztesség és morálellenes munkájával nekitört mindennek, ami magyar és nemzeti, ami keresztény és nekünk szent volt mindig. És miként a szu az- életerős fának legelőször az ütőereit akarja elrágni, ugy tett a sajtó is a háború előtt. Abban az időben oktrojálták lassanként azt az úgynevezett csőcselékdemokráciát és elhelyezték mindenhová alattomos munkájukkal a maguk katonáit. Ez a sajtó volt az, amely a Nyugatnak a fertőjét ide átplántálta. S ez a sajtó volt az, amely akkor, amikor ennek a nemzetnek a fiai a világ minden harcterén a hősiességnek, bátorságnak, odaadásnak, lovagiasságnak legszebb példáját adták, az égre irták fel a magyar nép dicsőségét, tűrte, hogy ugyanakkor ennek a fajnak a fiai visszaéltek a küzdő katonaság ruhájával, kenyerével, bakancsával, posztójával. S mikor kezdett a végkimerülés jele mutatkozni, akkor a front bontogatására vetették magukat, (Igaz! a jobboldalon.) és izgattak arra, hogy a fegyvert tegyük le. S amikor a fegyvert letették azok a szerencsétlen katonák, nyomban a nemzetközi munkásság kezébe adták. (Zaj.) Letették a fegyvert, megcsinálták a forradalmat, felborították a királyi trónt és áruba bocsátották ezt a földet, meghagyva abból annyit, amely temetőnek elég. S amikor még attól tartottak, hogy a magyar nemzet lábraállhat, akkor Számuelynak kiállították a hóhérmesterségből az érettségi bizonyítványt, aki ennek a feladatnak ebben az országban eleget tesz — fajának tiltakozása nélkül. A föld népét a föld birtokreformmal bolondították el, de ha kért földet, akkor az akasztófa alá juttatták. Az intelligenciát magas fizetéssel igyekezett megtéveszteni; de mikor az intelligencia a denaturált zsidó pálinkából kijózanodott és kezdte észrevenni, hogy lejtőre, örvénybe jutott, akkor ennek az intelligenciának is a szine-javát börtönbe és pincékbe hordták le. S akkor, amikor ez az uralom elmúlt, amikor arról volt szó, hogy közeledik a leszámolás ideje, akkor melyik faj volt az, amely a megszálló oláh hordát az ölébe vette, amely megnyitotta előtte a szalonjait ? Melyik faj volt az, amely ezt a hadsereget pénzzel és egyéb támogatással látta el? Mindezek után legyen szabad azt kérdeznem, hogy vájjon nem érzik-e önök azt, hogy itt, ahol két éve a keresztény szellem ütött tanyát, hogy szankcionálja azt, amit a kom-