Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-284

4ÖÖ À nemzetgyűlés 284. ütése 1922. évi január íió 9-én, -hétfőn. a keresztény erkölcsöt pedig büntetlenül becs» mérelheti és teheti gúny tárgyává.« Rupert Rezső: Mi köze Wolffnak a kereszténységhez ? Azt szeretném tudni ! Kiss Menyhért : Wolff Károly a maga puritán egyéniségével, a maga SZÍVÓS kitartásával és fáradhatatlan agilitásával olyan munkát produkált a magyar nemzet érdekében, amelyről a történelem lesz hivatva méltó kritikát mondani, és a magyar történelem arany betűkkel fogja az ő önzetlen, meg nem alkuivó, M nem egyező intrazigens keresztény politikájának érdemet méltányolni. T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur beszéde további folyamán leszögezte magát ahhoz, hogy a királykérdést kikapcsolandónak tartja, azt diplomáciai bevezetés után későbbi időre hagyja. Leszögezte magát ahhoz, hogy ebben a tekintetben a szabad királyválasztáshoz fog a nemzet visszatérni. Ezután olyan hangok jelentek meg a sajtó, ban, amelyek alkalmasak arra, hogy azokat az embereket, akik a magyar szemt koronát a legnagyobb tiszteletben részesitik és a koronázási esküről a legnagyobb véleménnyel vannak, arra akarják rábirni, hogy nekik feltétlen, vallásparancsolta kötelességük kitartani amellett az álláspont mellett, amely a legitimizmus alapját képezi. Erre vonatkozólag, a magyar szent korona elméletére vonatkozólag idegen tudósnak nagyon érdekes megállapítását olvastam Timon Ákos könyvében, nevezetesen Redslob rostocki egyetemi tanárnak a megállapítását, aki a következőket mondja (olvassa) : »A szent korona az a megtestesülés, mely a közéletet egy összességbe forrasztja össze. Forrása a törvénynek és jogszolgáltatásnak. Egy szóval, a szuverén jogok nem a királyi felség attribútumai, hanem a szent koronát illetik. A király és a nép az ő szervei, az ő hü sáfárjai. À föld a szent korona dominiuma. Az állam jövedelme az ő tulajdona.« Ebben az elméletben nyíltan ki van mondva, hogy a szent korona tulajdonképen felette áll a királynak is, mert hiszen a király is a jogát és hatalmát a koronából magából kapja, a ldrály is hű sáfárja kell hogy legyen a koronának. A szent koronától kapják az egyesek a dominiumokat, a földeket ; az államnak minden jövedelme és vagyona a szent koronát illeti meg. Werbőczyben is benne van, hogy Szent István királynak trónrajutása is tisztára választással történt, választás utján kapta meg a hatalmat, s a szent koronában a nemesség •— a főnemesség és a köznemesség — épugy bentfoglaltatik, mint maga a király. S hogy a szabad királyválasztás magát a kereszténységet és par excellence a katholikus felfogást mennyire nem alterálja, arra nézve vagyok bátor felolvasni a magyar katholicizmus örök büszkeségének, Pázmány Péternek a felfogását. Pázmány Péterről Kemény János történetíró a következőket irja (olvassa) : »Pázmány mondja vala egykor nála létemben, átkozott ember volna, ki titeket arra késztetne, hogy töröktől elszakadjatok, ellene rugdalózzatok. . . mert noha im látod édes Öcsém, nekünk elégséges hitelünk, tekintetünk van mostan, az mi kegyelmes keresztény császárunk előtt, de csak addig dural az az német nemzet előtt, miglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik flóreálni, azontúl... mindjárt gallérunk alá pökik az német, akár pap, barát, vagy akárki legyen.« Ugyancsak Kemény mondja később ezen történeti munkájában (olvassa) : »Nemzetét és annak szabadságát szerető hasznos ember Pázmány, ki igen szomjúhozza vala az magyar ember állítandó királyságot.« Halála előtt Pázmány Péter ugyanezen szellemben irt, majdnem ugyanezeket a szavakat irta le I. Rákóczy György fejedelemnek. T. Nemzetgyűlés ! A magyar függetlenségnek, a magyar önálló nemzeti életnek egyik biztositéka volna az, ha Magyarországnak önálló királya lenne, ha a király egyben nem lenne Ausztria császárja, hanem tisztán magyar nemzeti apostoli király lenne. Feltétlenül magyar nemzetinek, apostolinak és magyar királynak kell lennie ennek az embernek, mert hiszen Magyarország története 1687-től kezdve végig nem egyéb, négyszáz éven keresztül, mint a magyar hősöknek, a magyar függetlenségi eszmék, a magyar független állami élet hőseinek Golgotáj a, akik fej ükét vesztették mindjárt I. Lipót alatt, Wesselényi, Zrínyi és Frangepán összeesküvése alkalmával, valamint később is, ha az önálló magyar nemzeti állam érdekében fel merték emelni szavukat. Amikor a hitlevelet bemutatták I. Lipótnak, ez kifogásolta, megváltoztatta, a legfontosabb kikötéseket eltörölte és ugyanakkor 39 idegen családot hozott be az országba, grófságokat, báróságokat, hercegségeket és óriási vagyonokat adományozott nekik. Ezeknek hatása alatt mondották ki 1687-ben azt, hogy a magyar nemzet lemond a szabad királyválasztás jogáról s átadja a Habsburg- Lotharingiai dinasztiának. De hogy a magyar nemzeti királyság mit jelent, azt Bocskay István fejedelem politikai végrendeletében látom a legtökéletesebben kidomborodva. Ez a végrendelet szórói-szóra a következőket mondja : »Az egyesseg örökös megtartásában pedig azt az utat látjuk, a fejedelemségek szinte ha változnának is, mindenik helyen a szabad választás szerint, de a respublikák is soha egymás ellen, senki ingerléséből, izgatásából ne törekedjenek. Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetiségnél, a né ír étnél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog : mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fen tartani, mert nekik javukra, oltalmukra lészen, ha pedig az Isten adná, hogy a magyar korona magyar kezéhez kelne, egy koronás királyság alá, ugy az erdélyieket is intjük, hogy „-• azon korona alá, a régi mód szerint adják magukat. Mely dologról, ha valaha hittel való konföderáció közöttünk lehet, felettébb igen javaljuk.« Bocskay Istvánnak, aki korának egyik lángeszű fejedelme, ebben a politikai végrendeletében