Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-284

À nemzetgyűlés 284. ülése 1922. évi január hó 9-én, hétfon. 399 felül — 49%-a, szerkesztők és hírlapírók é2%-a zsidó, ezzel szemben kertészmur kás egyetlenegy sincs, mezőgazdasági cseléd 0.1%, részes földmives 1%, bánya- és ko hómunkás 0.1%, mezőgazdasági mur kás 0.2%, 5—10 holdas birtokos 0.2%, kertész 0.2% zsidó. Az ország gazdasági munkásságában való ilyen elhelyezkedés feltétlerül azt mutatja, hogy ők ott helyezkedtek el, ahol a legjobban lehet keresni, azoktól a m mókáktól és iparoktól azonban ahol nagy fáradságot csak kevés eredményt lehet elérni, távol tartották magukat. Ma a kereskedelmi és ipari nagyüzem feltétlei ül az ő kezükben van, és hiába Baredek Járos hosszú beszéde és igyekezete, hiába Méhely Kálmán igen t. képviselőtársamnak részben erre vonatkozó fejtegetései, nem lehet elvitatni, hegy az 1918. októberi forradalomban a Nemzeti Tai ács huszonhat tagjából tizenhat a zsidók közé tartozott és később, amikor marionette-nek tették meg Károly Mihályt, akkor is mix dig az törtért, amit a Nemzeti Tanács akart. A köz- és állemhivatalokból elűzték a keresztényeket és ők foglalták el a helyüket. Mindaddig, amig át nem tértek a proletárdiktatúrára, — amikor már nyiltan cselekedtek — minden tisztán a zsidó nacior alizmust szolgálta és ez feltétlenül terheli a zsidóságot. A ministerelrökur nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy még a konstruktív zsidók sem tagadták meg az összeköttetést és nem vették fel a harcot eller ük — legalább élesen és határozottan nem — és később, amikor az ellenforradalom után a keresztény irányzat jogaihoz jutott, akkor sem helyezkedtek szembe azzal az irányzattal, hanem pártfogásban részesítették azokat a hitsorsosokat, akik az ország szétzüllesztésében ily óriási arányban vettek részt. Ezt a tanulságot nem szabad elfelejteni. Nem lehet • szemhunyorítás nélkül lenyelni azt, ami 1918 októberétől 1919 szeptemberéig történt. A magyar nemzetnek feltétlenül kötelessége gazdasági tekintetben, hegy a maga erejét, fojiságát, jövendőjét megmertse ; kötelessége ezeket a számadatokat, statisztikai megállapításokat ismern ie és felvenn ie a harcot, — a törvények keretein belül — kötelessége felvennie külörösen gazdasági téren, mert törtérjék bármi e téren, a magyarságot hozzá kell juttatnunk ahhoz, amihez neki joga van, mert ezt az országot magyar emberek foglalták el, ha kevesen voltak és szekéren jöttek is be szúrdukokon keresztül. Magyarok, derék, jó katonai szellemű magyarok foglalták el ezt az országot. És a zsidóság legelőször a katonai szellemnek üzent harcot. Sajtójuk három éven keresztül defaitista és pacifista húrokat pengetett, eldobatta a fegyvert, szétmálasztotta a magyarok katonai erejét. Es amikor eldobatta a fegyvert és Az Estben és más újságokban felhívásokat bocsátott közzé, azt tapasztaltuk, hogy a románok, a szerbek nem dobták el a fegyvert, hanem még erősebb nacionalizmussal támadtak rár.k. Marosvásárhelyt 80 katona szállotta meg, akik bocskorban, fegyvertelenül jöttek. És ép ebből a táborból hossziiszakállas szociológusok mentek le Kolozsvárra és felszólították a székely nemzeti katonaságot, a tiszteket, akik ott összecsoportosultak, hogy dobják el a fegyvert és engedjék be a románokat. Parancsra, duzzogva, de az államhatalomnak engedelmeskedve kér y telének voltak hátravon ülni és átadni a területet. Közben Jászi Oszkárék azt várták, hegy majd a világbéke fog műket megszabadítani a romároktól; segítséget vártak Moszkvától és amikor Jászi Moszkvára hivatkozott és kantonokat akart létesíteni, Vlád Aurél és társai ezt sürgönyözték meg Franciaországnak Aradról és ez hatott annyira Parisban, hegy kijelentették, hogy Magyarországgal szemben, amely a bolsevizmus útjára készül lépni, a legnagyobb szigorúsággal kell elbánni. Ez volt a hivatalos francia körök vélemérye. Ezeket a tényeket nem lehet elfelejteni. Míg lehet bizonyos dolgokat bocsátani, de elfelejteni nem. A tanulságokat le kell vonni ebből és ezek alapján kell a jövő életet megalapozni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Amikor a miristerelnök ur megállapította, hegy főleg gazdasági téren a magyarság nem adhatja fel pozícióit, ekkor a magyar nemzet millióinak nevében beszélt, (Mozgás balfélől.) a magyar nemzet néprétegexnek legszentebb meggyőződése szólalt meg szavaiban, akik feltétlenül igy gondolkoznak és igy éreznek. És ha a nemzetgyűlés e tekintetben ezt az álláspontot és pregrammot el tudja fogadni, akkor ezt az ország feltétlenül honorálni fegja. Nem jelent semmi változtatást az, hogy a nemzetgyűlés keretén belül vannak emberek, akik keresztény programmal választattak meg és azután megváltoztatták a meggyőződésüket. Most az újévi beszédek és enurciációk alkalmából különösen egy ember, akinek mérhetetlen érdemei vannak a keresztény politika terén — Wolfí Károly — mutatott rá arra, (Mozgás balfélől.) hogy mennyire szükséges, hegy a nemzetgyűlés hú maradjon ezekhez az intranzigens keresztény elvekhez és ezeket még nagyobb erővel és kitartással, semmitől vissza nem riadva igyekezzék megvalósítani. Wolfí Károly azt mondja : »A levegő újból tele van a jól ismert, levitézlett liberális szólamokkal és újból előtérbe lép a liberális sajtó jól ismert taktikája, amely mű den kit, aki zsidóbarát nyilatkozatot tesz, haladéktalanul az ész, a tudás és a történelmi nagyság lovagjává üfc, azokat ellenben, akik fajukért és keresztény világnézetükért harcolnak és emellett ki is tartanak, a sötét butaság, elfogult maradiság alakjaivá bélyegzi. Ez a tény, sajnos, sok politikust, akik nem tudják nélkülözni a tömjél füstöt, megtéveszt, másokat pedig, akik zsebércfekért, gazdasági érdekeik fejében fajukat is eladni hajlandók, vakmerő fellépésre serkent, bár meg vagyok győződve, hogy ezek közül soknál a hangos lárma saját lelkiismeretük önvádló hangjait akarja elnémítani. A szemita liberalizmus annyira a nyeregben érzi magát, hogy azt a nemzeti és faji alapot, amely a keresztény világnézet jegyében viv létfenntartói harcot, a sötétség uralmának meri bélyegezni,