Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-284
389 À nemzetgyűlés 284. ülése 1922. évi január hó 9-én, hétfőn. Kerekes Mihály: Teljes joggal ! Kiss Menyhért: . . . hogy csak várja-várja a földbirtokreform végrehajtását, de az késik, azért kételkedik benne, nem hisz benne, ugy hogy a választásoknál ennek nagyon kellemetlen következményei lesznek. Kerekes Mihály : Ministeri titkároknak adják a bérletet ! Cserti J ózsef : Baj lesz még ebből ! Kiss Menyhért : A ministerelnök ur a beszédében foglalkozott egy igen fontos kérdéssel, a felekezetek közötti egyetértés kérdésével, a felekezeti békével. Ma minden magyar embernek erkölcsi kötelessége, hogy a felekezetek között a teljes békességet helyreállítsa. Én nagyon jól tudom, hogy a katholikus egyházban Prohászka Ottokár püspök és nemzetgyűlési képviselő mindjárt a diktatúra bukása után a legékesebb szószólója és követelője volt annak, hogy a keresztény felekezetek között a legteljesebb egyetértést kell létesiteni. őtőle ered az a szép mondás, hogy : »Pannonhalma és Debrecen között szivárványhidat kell épiteni.« ( Ugy van ! Ugy van ! halj elől.) Azután is ez az apostol két esztendőn keresztül mindent megtett szóval és cselekedettel, hogy ez a felekezeti békesség teljes legyen ; mert a magyarságra halálos veszedelem lenne az, ha a felekezeti békétlenség üszkét újra be tudnák dobni. A református egyházakban Kaffay Sándor, Ravasz László, Halász Lajos, Bernáth István szintén mindent elkövetnek, hogy a felekezeti békét megóvják. Mindkét részen vannak ugyan türelmetlenek, azonban ezeket inteni kell és meg kell őket kérni a magyar nemzet érdekében arra, hogy minden féktelenségről, izgalomról tegyenek le és tisztán, egyenesen és meggondolás nélkül egymás meggyőződését, vallási hitét tiszteletben tartva, lépjenek arra az útra, amely mutatja, hogy soha a magyar nemzetnek nem volt nagyobb szüksége rá, mint most, hogy a keresztény felekezetek és a keresztény felekezetekben a magyar faj egymást megértse. Cserti József: Ne törekedjenek egyeduralomra és megvan a felekezeti béke ! KiSS Menyhért : Azt hiszem, e tekintetben sem lehet szemrehányásokat tenni ; minden egyháznak feltétlen kötelessége, hogy a maga jogát megvédelmezze. De viszont abból, hogy a maga jogát és igazságait védelmezi, még nem következik, hogy támadásba menjen át a másikkal szemben. Erre azért is nagy szükség van, mert a ministerelnök ur mindjárt, amikor a felekezeti béke szükségességét kimondja, azután következő szavaiban beszél a zsidókérdésről és megállapítja, hogy »az bizonyos, hogy a vallásellenes tendenciákat, történelmi tradícióknak, nemzeti ideáljainknak sárbatiprását nem tűrhetjük és meg nem engedhetjük. Meg nem engedhetjük a elkeknek forradalmositását sem. Még kivételes poziciót sem adhatunk senkinek gazdasági téren sem.« T. Nemzetgyűlés ! Én a zsidókérdést nem is politikai, hanem tisztán gazdasági szempontból nézem és a legnagyobb tárgyilagosság és nyugalom hangján tárgyalom, mint ahogyan kell is ezt a kérdést tárgyalni. Németországban épen most jelent meg egy könyv, amelynek az a cfme : »Die Juden im Urteil der Zeiten« s amelyben minket, Magyarországot rendMvül közelről érdeklő kijelentések vannak. Benne van ebben a könyvben a Zionistaszövetség felhivása, amelyet 1911-ben a Deutschsoziale Blätter február 4-iki számában közölt és amely forditásban szórói-szóra igy hangzik (olvassa) : »Testvérek, hitsorsosok ! Az egész világon nincsen mostanában egy folt nagyságú föld, melyet könnyebben vehetnének uralmuk alá, mint Magyarországot és Galiciát. Ennek a két országnak feltétlenül a mieinknek kell lenniök . . . Zsidó testvérek, igyekezzetek minden erőtökkel ezt az két országot birtokotokba venni, igyekezzetek azokból minden keresztényt kiszorítani. . . igyekezzetek mindazt, ami ott ma még a keresztényeké, kezeitekbe kapni, s ha erre nincs meg az elegendő pénzetek, akkor ebben, amennyire az lehetséges, szövetségünk Parisban segítségetekre lesz. Az egész világ tőkepénzesei nagy összegeket áldoznak erre a célra. Ti pedig egyesüljetek a legrövidebb idő alatt ennek a célnak az elérésére !« T. Nemzetgyűlés ! E könyv adatai és az újság cikkei és a ministerelnök ur megállapítása között : hogy nem tűrhetjük azt, hogy kivételes gazdasági pozíciókat foglaljanak el a. zsidók Magyarországon, feltétlenül okozati összefüggést kell megállapítani és pedig azért, mert az, hogy valaki szorgalmas és valaki leleményes, hogy valakiben a gazdasági és főleg a kereskedelmi érzék tökéletesebben van kifejlődve, ez még nem ad jogcímet arra, hogy a magyar nemzeti vagyonból oly óriási mértéket tudjon magának megszerezni. Ezért nem a hangos antiszemitizmus, hanem a tényeknek a felsorolása adja meg a magyarázatát és kulcsát annak, hogy miért idegenkednek a magyarok, a magyar nép milliói a zsidóságtól. Ha pedig megnézzük azt a statisztikai Idmutatást, amelyet az Országos Statisztikai Hivatal igazgatósága adott ki és ahol gazdasági ágak szerint vannak feltüntetve a zsidók, akkor megkapjuk annak a magyarázatát is, hogy a zsidóságnak feltétlenül szakítania kell azzal, hogy ő csak a jövedelmező állásokban helyezkedik el, hogy a fizikai munkától igyekszik magát távol tartani és hogy tisztára csak merkantil szempontból nézi az életet. Ezek az adatok, melyek a zsidóság százalékos arányát állapították meg az ipar és kereskedelem körében, rendkivül tanulságosak és jellemzők. Például az önálló nyomdatulajdonosok között 58%, az ipari tisztviselők között 47%, az önálló kocsmárosok között 41%, az önálló husiparosok között 21% zsidó, ellenben a komives-személyzetből 0*1%, önálló kőművesekből 0-6%, molnárszemélyzetből 1% és takácsszemélyzetből szintén l°/o csak a zsidó. Az önnálló kereskedők 60°/ 0-a, a nyomdászok 58°/ 0-a, a kereskednlmi tisztviselők 54°/ 0-a, a nagy- és középbérlő — száz holdon
