Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-283
À nemzetgyűlés 283. ütése 1922. hogy itt Habsburg-uralmat akar-e vagy nem és ka nem akar, akkor határozottan álljon ezen az állásponton, mint ahogy állt Ausztria és Németország. (Zaj.) R assay Károly : De akkor nem lehet Albrechtjátékot csinálni ! Méhel y Kálmán : A másik pedig a törvényes berendezkedés. Minthogy nem lehet Habsburgizmus, nem lehet szabadkirályválasztás, nem lehet semmi ilyen konstelláció, — ha még volna egy nagy magyar család, vagy olyan külföldi, melyről szó lehetne, de nincs — ennélfogva más mód nincs, mint a köztársasági rendszerállam kimondása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj. Felkiáltások a középen és a baloldalon a jobboldal felé : Most tapsoljatok !) Kuna P. András: Ráérünk még erre! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Vázsonyi is azt mondta ! KiSS Menyhért: A magyar népnek királyság kell I Rassay Károly: Majd népszavazás lesz erről ! (Folytonos nagy zaj.) Szabó István (sokorópátkai) : Még ha a grófok és a demokraták is köztársaságot akarnak, akkor is királyság lesz ! (Nagy zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokat betartani. Méhely Kálmán: Nem kell, hogy mindjárt egymásnak menjünk ebben a kérdésben, ez nem olyan kérdés, amelyet itt már ól-holnapra kivánnánk eldönteni, ez oly mindennél fontosabb kérdés, amellyel foglalkozni kell, még pedig komolyan és higgadtan, nyugodtan kell vele foglalkozni. Rassay Károly : Majd a nép dönt felette ! Méhely Kálmán : De foglalkozni kell ezzel férfias elszántsággal és elhatározással, mert nem elég itt azt mondani, hogy sem ez, sem a másik, sem a harmadik és igy kocsonyás módon tovább vonszolni egy hitvány életet, hanem igenis, ezt a hitvány életet a szegénységében is gazdaggá kell tenni azzal, hogy mi egy nagy elszánást tudtunk magunkban feléleszteni és egy modern magyar államiság kiépítése felé egységesen tudunk törekedni. Rassay Károly : ügy van Î Életfogytiglani kormány; óságot nem kreálunk ! (Zaj.) Méhely Kálmán : Itt nagy ijedezés van a köztársasággal szemben is, mintha ez azonos volna a bolsevizmussal. Az a mi szerencsétlenségünk ezzel is, hogy a köztársaság Károlyi alatt volt és hogy volt tanácsköztársaság is. Állitom, hogy a Károlyi-korszakban egyetlen napig nem volt köztársaság, az csak kapkodás volt a levegő után az anarchiával szemben ; nem tudott kiépülni, nem tudott a választásokig sem eljutni, hogy a választások után törvényhozásilag valamiféle berendezkedő sre rátérj en. Szabó József (budapesti) : Nem is akart ! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nem tudott !) . Méhely Kálmán : A második nagy szerencsétlenség a tanácsköztársaság volt. Ez pedig nem volt évi január hé 5-én, csütörtökön. 387 köztársaság, hanem proletárdiktatúra volt, a legaljasabb formájú diktatúra. Ez vaditja el és teszi annyira borzasztóan ijesztővé a köztársaságot. Szabó József (budapesti) : A köztársaság folytatása ! Rassay Károly : Hát most mi van ? Szilágyi LajOS : Én is azt kérdezem, hogy most mi van ? Rassay Károly : Királyi köztársaság ? (Nagy zaj és derültség jobbfelől.) Elnök : Kérem, képviselő urak, ezt a kérdést közbeszólásokkal ugy sem fogják elintézni, méltóztassanak tehát nyugodtabban meghallgatni a szónokot. Rassay Károly : Csak meg akartam mutatni, hogy nem tudnak rá felelni. (Derültség.) Méhely Kálmán : T. Nemzetgyűlés ! Az ősi magyar alkotmányosság, a Szent István előtti alkotmányosság közelebb állott a köztársasági rendszerhez és — mint előbb emiitettem — Szent István királyunk tulaj donképen azért, hogy beigazodjék Európába, azért tiporta el a régi rendszert. Most Európa egy hosszú nagy fejlődési folyamat után visszatért ahhoz a föderativ, szövetséges köztársasági jellegű demokrata, társadalmi és állami berendezkedéshez. (Egy hang a jobboldalon : Jászi is ezt mondta ! Zaj.) Most szintén Szent István parancsszavát követjük, amikor beigazodunk abba a helyzetbe, amelyet a legtöbb társadalom és állam mutat és képvisel. Félünk a köztársaságtól ? Miért ? Azért, mert a felforgatást jelenti ? A világháborúban az a Franciaország, amelyről azt hittük, hogy ilyen meg olyan dekadens ország, az egyes katonák szívósságában sokkal nagyobb erőt tudott kifejteni, mint Németország az ő militarisztikus rendszerével. ... (Felkiáltások balfelől : A bosszúvágy !) Rassay Károly : Bosszúvágy miatt nem lehet öt évig háborút csinálni ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Méhely Kálmán : . . . azért, mert a franciáknál minden egyes katona . . . (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök *. Kérem, képviselő urak, szíveskedjenek csendben lenni ! Méhely Kálmán : . . . céltudatosan és öntudatosan ment a háborúba, és mindenki magában hordta a nagy francia nemzet érdekeit és követeléseit, mig Németországban az összeomlásnak egyik okozója az volt, hogy érezték a német proletárok és a dolgozó elemek, hogy mig ők a frontokon véreznek és bőrüket viszik a vásárra, addig otthon a nagy vagyonok urai, a nagy kapitalisták erősödnek, dőzsölnek. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Ugyanúgy, mint nálunk l) Franciaországban ez nem volt meg ilyen nagy mértékben. Megint nagyon ajánlom a nagy katonai hadvezetők Írásait megtekinteni, mert én sohasem szoktam doktrinizmusból a saját egyéni nézeteim alapján állapitani meg a dolgokat, hanem ugy a francia, mint a német nagy hadvezetők memoárjaiból, amelyek olvasását 49*
