Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

À nemzetgyűlés 283. ülése 1922. évi január hő 5-én, csütörtökön. 38o társadalom tagjai között. Az, hogy a demokrácia. val nálunk esetleg rossz tapasztalatokat szereztünk, hogy valahányszor a demokrácia mihozzánk elérkezett, az nemzetietlen vagy felforgató jellegű volt, ne riasszon el minket a demokrácia gondolatától. Nálunk az volt a szerencsétlensége a demokrácia gondolatának, hogy először hozta II. József, aki a nemzeti törekvések teljes feláldozását kivánta a nemzettől, később, 1848/49-ben is megnyilvánult nálunk bizonyos demokrácia, ezt azonban eltörölte az abszolutizmus, kérőbb épen Kristc'fíy József hozta, amikor nem kellett és eldobtuk rmgurktól. A 48-as függetlenségi párt törekvéseit lerontotta a Kristófíy-féle lépés és elvEditotta a magyar társadalmat a demokratikus törekvésekkel szemben, ugy hegy visszariadt tőlük, félt például a választói jeg kiterjesztésétől, mert ugy látta, hegy alkotmány- és nemzetellenes célokra lehet felhasználni. A demokrácia nemcsak azért szükséges nekürk, mert csak azzal tudunk belekapcsolódni Európa pulzusába, Európa szivveré„ébe és az általános fejlődésbe, hanem azért is, mert ezzel kell megsza poritanur k a mi polgárságunknak, a magyar nemzet tagjainak számát. Azt kell mondanunk, amit száz év előtt, az 1848 előtti négy hősi korszakban Siéche/yi, Deák, Kossuth emiitett, hegy itt nem 500.000 emberből álljon a nemzet, hanem ötmillióból. Azt kell akarnak, hegy nem abból a kiváltságos, vagyonos vékony rétegből álljon a magyar nemzet, (ügy van! halfelől.) haiem szaporítsuk meg a nemzet polgárainak számát demokratikus, gazdasági és társ sadalmi berendezkedéssel, a nagy vagyoni egyenlőtlenségek megszüntetésével, a modern technikai berendezkedések szaporításával, egy modern és erőteljes gazdasági politikának tüzön-vizen keresztül való érvényesítésével, hogy ilyenformán 7% ' millió magyar polgára legyen ennek az országnak, sokkal tanultabb és műveltebb, sokkal erősebb, vagyonban és kultúrában egyaránt. Ez az igazi integritás, ez az integritáshoz elvezető egyedüli helyes ut és nem az üres frázisok pufbgtatása. (Élénk helyeslés és taps a hal,- és a szélsőbaloldalon.) Nekem törekvésem és kívánalmam az : higygyünk magunkban, a magyar erőben, a magyar államfentartó képességben. Tűzzünk ki magunk elé olyan célokat, amelyek az önálló magyar állam kiépítését legjobban biztositják. Ennek útját keressük ne csupán a győzelmes nagy nemzetek példáján, de a lesújtott nemzetek példáján. Itt én nem Ausztriára utalok, hisz Ausztria nem volt nemzet és nem volt ország, Ausztria ma tengődik és előbbutóbb úgyis belekapcsolódik majd Németországba, hisz Tirolt sem lehet igy hagyni, végül mégis csak csatlakozni fognak. En Németország példájára mutatok. A német birodalom kétszer is mutatott nekünk* példát. Tessék a bolsevizmusból való kilábalásra gondolni. Ott volt München példája, amikor kilábaltak a kommunizmusból, ott nem mondták azt, hogy e baloldali ingakilengés után NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1020—-1921. — XIV. KÖTE' jöjjön a jobboldali kilendülés. Nálunk azzal szokták magukat megnyugtatni az emberek, hogy ha volt baloldali akció, kell, hogy legyen jobboldali reakció is. A bajorok, amikor az inga a baloldalról jött visszafelé, amikor a kijózanodás már érezhető volt, megfogták az ingát és azt mondták, hogy megfogjuk és nem engedjük, hogy kilendüljön ismét jobbra, mert ez megint visszahozza a militarizmust és a monarchiát, mi pedig a társadalom és a nép javát akarjuk biztositani, a nyugalmat, a megértést, ők belekapaszkodtak és azt mondták, hogy itt van a földmivelő társadalom, itt van a polgárság és itt van az ipari munkásság, minden társadalmi réteg között megértést, békét akarunk, meg kell találni a helyes középutat, ök azt mondták, igaz, az ipari munkásságnak bűne van abban, hogy nem állott ellen a bolsevizmusnak, mint ahogy Noske leverte Berlinben a spartakuszokat, de azért nem tapossuk el, ellenkezőleg, megfogjuk, bele a kormányba, »mitriechen«, tessék segiteni kilábalni a bajból, kihúzni az országot abból a kátyúból, amelybe belesodorták és ott már 1919 tavaszától kezdve koaliciós, koncentrációs kormány volt. Nálunk nem ez történt. Nálunk 1919 augusztus 14—15-ike körül voltak tárgyalások, amelyek ezt célozták, azonban nem sikerültek. Akkor már megvolt ez a szélsőség, s mondhatni, a legszerencsétlenebb, a legnagyobb politikai érzéketlenségre való konstelláció állott elő, egy Habsburg-kormányzóság, amely nyomban elvadított velünk szemben mindenkit a külföldön és amely a lehető legnagyobb politikai hiba volt. Kutkafalvy Miklós: Az csak két napig tartott ! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Méhely Kálmán : Ez a hiba aztán maga után vonta a többit. Azután novemberben a Clark-féle tárgyalások alkalmával próbálták meg valahogy ezt a koaliciós kormányzatot visszaállítani, akkor azonban már késő volt, a lavina megindult és meg kellett várni, hogy mikor jön el a lelkekbe az általános kijózanodás, amikor megtaláljuk az egymáshoz vezető utat s egymás szavai egymás fülét megtalálják, amidőn hallgatunk egymásra, hallgatunk az érvelésekre és mikor azután igy a közös alapot meg fogjuk találni. Én tehát Németország példáját tartom követendőnek. Egyetlen állam sem köszönhet annyit a monarchizmusnak (Zaj. Elnök csenget.) és dinasztiájának, mint Németország. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Németország, amely egy Nagy Frigyes-i korszak ragyogására és dicsőségére tekint vissza, Bismarckra, Vilmos császárra, nagy embereire és amelyben még a militarizmus is a nemzet érdekeit szolgálta, amely mindent dinasztiájának köszönhet, amikor az összeomlás után befejezett helyzet előtt állt, amikor azt látta, hogy itt most a történelem európai fejlődésének nagy kényszerítő erői más utat jelölnek ki, nem ragaszkodott konokul ahhoz, hogy neki a Hohenzollern ek kellenek, mert ő a Hohenzollernek iránt w