Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

A nemzetgyűlés 283. ülése 1922. teni lehet, amire későbbi állapotomban szükségem van és ami a forradalmi jelenségekből felkeveredett por, piszok és szemét van, azt eliminálom. (Helyeslés balfelől.) Jogfolytonosság az : megtartani a forradalom jogalkotásait is, megtartani azt, ami abból hasznos és jó, nem pedig az, hogy kimetsszem az ujat és visszaállitsam az állam helyzetét abba a régi elavult berendezésbe, amelyből épen a forradalom kiemelt. A legitimitást igazolni igyekeznek a jogfolytonossággal. Felfogásom szerint ez is téves összekapcsolás. A legitimizmus még nem jogfolytonosság. Amint mondom, jogfolytonosságnak nevezem azt, hogy nemcsak a békés evolúció, hanem a revolució eredményeit is fel kell használni. Ez a jogfolytonosság, de amikor ezt kimetszem, ez a jogfolytonosságnak ép az ellenkezője. A legitimizmus a meglevő uralkodói és államrendnek bizonyos isteni hatalomnál, bizonyos régi ősi, feudális felfogásoknál fogva való Mmozdithatatlansága és konzerválása. Ez a felfogás a XIX. század elejének felfogása. Ez Franciaországban megszűnt 1830-ban a júliusi forradalommal. Ezt a felfogást nálunk nem lehet követni. A XX. század nem áll a legitimizmus alapján. Gr. Andrássy Gyula: A magyar alkotmányhoz való ragaszkodás ! Méhely Kálmatl : Az alkotmány nem kövesülhet meg. Az alkotmányt az élet követelményeihez kell módositani. Ez a magyar alkotmány a még következő események és az egész fejlődés ereje következtében teljesen át fog alakulni. A legitimizmus a dinasztiának érdeke és felfogása. Nézetem szerint a 20. században nemcsak nálunk, de Európaszerte : nincs más legitimizmus, mint a nemzet akarata! (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldálon és a jobboldalon.) Mindenkor meg kell állapítani tudni, hogy mi a nemzet fejlődésének igénye, előre kell tudni, látni, hogy a nemzet hová akar fejlődni. (TJgy van! a baloldalon.) Ez legitimizmus, amelyre lehet építeni és nem a száz év előtti elavult legitimizmus, amely már a múlt század elején Európából kiveszett és csak a szent szövetségnek, a hármasszövetségnek katonai erejével lehetett tartani egészen a világháborúig, egészen addig, amikor ez a nagy katonai erő teljesen felőrlődött, amikor felőrlődött a Romanovok hatalma, felőrlődött a Hohenzollern-militárizmus és felőrlődött a Habsburg-militarizmus. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldálon.) Tisztán a katonai erő, a császári és királyi hadsereg szuronyainak ereje tartotta össze a monarchiát és az az európai egyensúly-helyzet, az a bizonyos európai koncert, amely az általános viszonyok között tiszteletben tartotta a monarchiát, tiszteletreméltó agg uralkodójának Ferenc Józsefnek egyéniségére való tekintettel is. Nincs sehol a világon publicista, politikai történelemvizsgáló, aki meg nem állapította volna azt, —• ebben teljesen egyhangú a féleévi január hó 5-én, csütörtökön. 375 meny — hogy az osztrák-magyar monarchia egy földrajzi alakulat volt. (TJgy van ! a szélső' baloldalon.) Ez nem volt nemzeti állam, de nem volt puffer-állam sem, mint amilyen Svájc vagy Belgium, hanem földrajzi alakulat, melynek az ideje lejáróban volt és amelyről előre lehetett tudni, hogy az első nagy európai katasztrófánál szét fog esni. Ez volt a mi elmaradásunknak és készületlenségünknek is alapoka: a 67-es rendszer, amelytől Kossuth Lajos óva intette Deák Ferencet utolsó levelében. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldálon és a jobboldalon.) O óva intette. a nemzetet a 67-es rendszer következményeitől, mert látta, hogy ez megöli a magyar lelket, megöli a saját magában való bizakodást, az egyensúly érzéket és megöli az államfen tartóképességet. Hogy mennyire beigazolódott Kossuth Lajosnak ez a jövendölése, láthattuk az eseményekből és láthatjuk ma is. Hányan vannak a kiváló, becsületes hazafiak között olyanok, akiknek hitét, tettrekészségét megbénítja a belső visszariadás, a belső erőnek, a gyengeségnek a ^tudata, az önmagában való hitnek a hiánya! En a 67-es rendszerről elismerem, hogy az akkori viszonyok között, a kényszerhelyzetből folyólag, el kellett fogadni, de a hiba az volt, hogy az ilyen pillanatnyi kényszerhelyzetből folyó helyzetet dogmatikusan megszilárdították, megkövesitették, a legilletékesebb helytől folyton azt hangoztatták, hogy a független magyar hadsereg iránti törekvés nem a nemzet érdekében való, hogy ez nemzetellenes, vezető magyar államférfiak hirdették, hogy a nemzet érdeke ellen való az a vágyakozás, mely pedig a nemzet legelemibb igényének érvényesítésére törekedett. (Igaz ! TJgy van ! a szélsobaloldálon.) Ismétlem, a 67-es rendszer akkor nélkülözhetetlen kényszer volt, ebből azonban, sajnos, dogmát, szentséget csináltak, indivisibliter ac inseparabiliter, örökké fenmaradó isteni jogot : ime, ez is egy legitimizmus, egy legitimista felfogás, mely azt mondta, hogy a 67-es rendszer örökkévalóságának fentartásáért hozzunk rengeteg áldozatot. Mi volt ennek a következménye ? Jól jegyezzük meg : igen nagy az ut addig, amíg a népfajtól eljutunk a nemzetig. Ép ilyen nagy ut az, hogy a nemzettől az államig eljussunk. Vannak nemzetek, amelyek nemzeti életet tudnak élni, ott voltak a lengyelek; de önálló államot fentartani: ehhez nem elég a saját képesség, ez nemcsak belső ügy, hanem ki kell várni a nemzetközi konjunktúrát. A lengyelek 1795-től mostanáig 130 esztendőn keresztül vártak, amig a nemzetközi konstelláció módot nyújtott nekik állami önállóságuk megalkotásához. Itt volt nálunk a török megszállás, az óriási török expansio. Felfogásom az, hogy kár volt, hibás politika volt, hogy mindenképen a nyugatot, az osztrák hatalmat védtük és ezenközben mi őrlődtünk fel. (TJgy van! a szélsobaloldálon.) Ki kellett volna várni, amíg a nemzetközi