Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

374 A nemzetgyűlés 283. ülése 1922, évi január hó 5-én, csütörtökön. esetlen kormányt bírságolta minden Ms jelentéktelen dologért, amikor, mondhatni, letérdepeltette, sarokba állította, ugy hogy a magyar vér fellobbant és azt mondta : mi pedig olyan társadalmi rendszert akarunk, amely ezzel szemben éreztesse az öklét, hogy azután ettől megszabaduljunk. A harmadik kibontakozás augusztus 1-én szintén a magyar kijózanodásnak újjá, visszaéledése volt és szintén nacionalista szempontok vezették. Nem szabad tehát könnyelmiien ezt az egész kérdést elitélni és azt mondani, hogy ez pedig mind az oktobrizmus bűne (Ugy van! balfelől.) és összekeverni tiszta nacionalista hazafias törekvéseket a táisadalmi reformok, a munkáskérdések és a szociális ideálok nagy halmazával, amelyek minden ilyen nagy nemzeti katasztrófa és összeomlás alkalmával újból és újból visszatérnek. Miért volt a párisi kommün ? Nem lett volna a párisi kommün és nem lett volna az olyan véres és elkeseredett, ha a poroszok ott nem állanak és nem vigyorognak a kétségbeesett és nemzeti büszkeségükben mélyen sértett franciák arcába. Akkor ezzel a kommünnel is nemzeti fellobbanást akartak tulaj donképen előidézni s az ilyen nagy kitörés mindenütt bizonyos nemzeti érzelmeknek megsértéséből keletkezett. CsontOS Imre: Addig veszekedtették volna a népet, mi g csak két ember marad, aki egymásra lövöldöz ! (Zaj a baloldalon. Egy hang balfélol ; Tiszta magyar vidéket képviseli) Vagyok olyan magyar, mint Dinich vagy a másik. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Méhely Kálmán: A kibontakozás utjának — hogy erre rátérhessünk — első feltétele az, hogy tisztán lássunk ezekben a kérdésekben. Most már az általános megnyugvásnak, a lelkiállapot megnyugvásának olyan helyzetébe jutottunk, hogy mindezekről a kérdésekről higgadtan és nyugodtan kell tudni tárgyalni és beszélni. Benkő Gábor : Ez tárgyilagos beszéd ! Méhely Kálmán : Ha sokan a katasztrófa okául a forradalmakat tekintik, viszont ezzel szemben egy természetes következtetés az, hogy vágyakoznak visszatérni az 1914-es helyzetre. Rassay Károly .* Csak a ministerelnök vágyakozik ! Méhely Kálmán: Hallunk ilyen nézeteket hangoztatni és látjuk oly társadalmi felfogás kialakulását, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Hátijuk! balfeUl. félnők csenget.) mintha ez lehetséges volna. Csontos Imre : Halljuk ! Ráfér erre az országra! Méhely Kálmán : A magam részéről teljesen elhibázottnak tekintek minden olyan felfogást, amely azt hiszi, hogy itt valaha is lehet az 1914-iki helyzetre visszatérni. (Helyeslés a szélsőbaloldalón.) Itt az életet kell megérteni, látnunk kell, hogy itt politikailag, társadalmilag, közgazdaságilag végérvényes, óriási átalakulások történtek. (Ugy van ! a baloldalon.) Hozzá kell szokni ahhoz, hogy a forradalom nem egy pár gyilkosságban, vagy itt-ott egy pár gyujtogatásban nyilvánul meg, hanem a forradalomban benne élünk és pedig nemcsak mi, hanem egcBz Európa. (Ugy van ! a baloldalon.) Itt egy óriási gazdasági átalakulás kataklizmájában vagyunk, amely állandó helyzetet teremt. (Ugy van ! bal felől.) Én teljes ellentétben állok épen ezért azokkal az igen t. képviselőtársaimmal, akik folyton a jogfolytonosságra való hivatkozással igyekeznek konzervatív állásfoglalásukat megindokolni. Csontos Imre: Az Árpád-házat elfelejtik! Méhely Kálmán : Felfogásom az, hogy nemcsak a békés evolúciós állapotnak, hanem a forradalmi állapotnak is egyformán meg van a létjogosultsága, és hogy az emberiség haladása soha sem történt csakis az evolúció utján, hanem épen olyan mértékben, sőt talán nagyobb mértékben történt a revolució utján. (Ugy van ! balfélol.) Forradalmakra a társadalmak életének, az emberi életnek és a kulturális fejlődésnek szüksége van. Egyszerűen az u. n. tőke-elértéktelenedés elleni küzdelem folyik, vagyis a meglevő berendezések védik az ő életüket és egzisztenciájukat ; minden módon igyekeznek azt megerősíteni és olyan vasbeton falakkal erősitik meg, hogy a haladás, a fejlődés, az átalakulás nem tud rajtuk keresztültörni, s amikor nem tud, akkor felgyülekeznek azok a robbantó erők, azok a földalatti feszítő erők, amelyek mint forradalmak kitörnek. (Ugy van / Ugy van ! jobbfelől.) Ám a forradalom önmagában nem épit, csak rombol ; eltávolít ja vagy meglazítja az akadályokat. Ha csak itt a rombolási résznél állunk meg, akkor a forradalom nem tudja a haladást szolgálni, akkor a forradalomnak kár volt kitörnie, mert több kárt tesz, mint hasznot. Inkább egy rosszabb, meglevő, de stabilis helyzetet teremtő állapot, mint ez a forradalmi anarchia. De a forradalommal együtt kell jönnie és bekövetkeznie az építkezésnek. Erre az építésre át tudott térni Németország, de nem tudtunk áttérni mi épen az előbb jelzett okoknál fogva. Rassay Károly : Egy személyben voltak forradalmárok és konzervatívok mint Bethlen István! Méhely Kálmán : Nemcsak az evolúciónak, hanem a revoluciónak is épen ugy meg van a jogalkotó képessége és én jogfolytonosság alatt ellenkezőleg nem azt értem, hogy most vágjuk ki innét ezt a három esztendőt, amely lezajlott, holott akkor .olyan volt a társadalmi szellem, ma pedig ilyen keresztmetszetű, s ezeket nem lehet összeilleszteni, mert teljesen más, teljesen eltolódott az egész szerkezet. Miben van a jogfolytonosság és hogyan tekintem a történelmet ? Az egy folyó, amely néha lassabban, széles mederben folyik, akkor gyorsul, mint a Vaskapunál, azután vízesés lesz, majd örvényül. Ez az az anarchikus helyzet, összeomlások és a forradalmak ideje, az örvényes helyzet, amikor csónakkal minduntalan rákot fog, mert sehogy sem tud haladni. Azután a folyó megnyeri az útját és megy tovább. Jogfolytonosság az, ha a vízfolyásnak a folytonosságát betartom és a későbbi állapotnál átveszem az összes előzőkből mindazt, amivel épi-