Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-283

356 A nemzet gyűlés' 283. ütése 1922. az igen tisztelt kormányt sürgősen utasítani, bogy végre valahára e téren is foganatosítsa a nm> ka nugb ditását és végrehf jtását. (Elénk helyeslés.) Elnök: Kérdi m a Nemzetgyűlést, méitóztatik-e Czeglédy E dre képviselő urnák a közmunkák és a termelés megh ditása, illetve végrehajtása tárgyában előterjesztett indítványát tárgyalásra kitűzi i, igen vsgy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor az indítvány tárgyalásra elfogadtatván, anrak napirerdre tüzéae iránt később fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Napirerd szerint következik az irdemritásról szóló törvényjavaslat (írom. 382, 391) folytatók gos tárgyalása., Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző : Karaíiáth Jenő ! Karafiáth Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Az indemnitási viták során immár harmadízben szólalok fel és mikor ezen fontos törvén y javaslatnál szólási jcgcmmal élni kívánok, nem ltplezhetem el azt az érzésemet, hegy fájó szívvel i éikülözöm ezúttal is az annyiszor kilátásba helyezett rei des költségvetést, mert ei-élkül az iránytű i élkül meggyőződéjem és hitem szerint Scylla és Chary bdis közötti vergődésre van kárhoztatva az ország hajója és a nyílt terg^rre kifutri nem képss. B. Szterényi József: Ez igy van ! Karafiáth Jenő : Mint minden eddigi felszólalásomban, ugy ezúttal is szeretnék felülemelkedni a különböző egyéni és pártérdekekből keletkezett csetepaték által összebogozott napi politikán és ez okból felszólalásomat ezúttal is olyan kérdéssel kezdem, amelyről hiszem, hogy a nemzetgyűlés tagjait pártkülönbség nélkül érdekli : a magyar nemzet egyetemes érdekével, a jövő kérdésével, a főiskolai ifjúság ügyével óhajtok bevezetésképen foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Azok a rendkívül nehéz viszonyok, a mindennapi kenyérgondok, amelyek ma mindenkit terhelnek, a jövő reménységét annyira létalapjukban támadták meg, hogy alapos a félelem és igazán számot kell vetnünk azzal a körülménnyel, hogy ezek a jelenlegi viszonyok súlyos hatással lesznek a jövő Magyarország kialakulására. Nem tudom elleplezni, hogy soha fájdalmasabb érzés még nem markolt lelkembe, mint mikor azon az őszi csatakos estén a Muzeum-kert mellett elhaladva, láttam, hogy fekete drapériával vonják be azokat a hatalmas dór oszlopokat, amelyek valaha a márciusi ifjúság lelkesedésének voltak szemtanúi. Ekkor fogamzott meg bennem az a gondolat : nagyon sok igazságtalanság és méltánytalan bánásmód szoral itt jóvátételre, amely elsősorban mi reánk, a nemzet törvényhozóira hárul. Mert ezért a nemzethű ifjúságért, amely ha kell, életét is áldozza a hazájáért, ezért a koldusszegény, de rajongó lelkű ifjúságért sokkal többet kellene cselekedni és sokkal melegebb szívvel kellene az ő sorsának alapos feljavításáról gondoskodni, mint ahogy ez eleddig történt. Mert bizony a minden hálánkra és minden tiszteletre érdemes, de sajnos fehér hollószerü évi január ko 5~én, csíltÖriöhon. kivételt képező egyes tanár urakon kivül a pro» fesszor urak legnagyobb része a tanítási órákon túl ennek az ifjúságnak ügyes-bajos dolgaival, hogy enyhe kifejezéssel éljek, a kelleténél kevesebbet törődik. Hogy érzékhiány következménye-e ez, vagy elfásultság, avagy más okból származó nemtörődömség, azt nem kutatom, de meg kell állapitanom, — és itt érzem bizonyos keserűséggel mondott kritikám súlyát — hogy a professzor urak, akik ezt a magasztos életpályát választották hivatásuknak, a tanügyi órákon túl nem foglalkoznak az ifjúság dolgaival azzal az erővel, és nem fordítanak rá annyi időt, amennyit az igényelne és megérdemelne. Ezeket a dolgokat saját tapasztalataim alapján állítom. Annak idején elég tevékeny részt vettem az ifjúság életében és jelenleg is, — bár egyébként is elég elfoglaltságom akad — három szociális diákintézménynek vagyok irányitója. De ily körülmények között hazafias kötelességnek tartom, hogy erre is vállalkozzam. És mint ilyen saját személyes tapasztalataim alapján kell megdöbbenéssel kijelentenem, hogy az ifjúság tanárai bizony sokszor olyan magatartást is tanúsítottak az ifjakkal szemben, amelyből inkább lehetne arra következtetni, hogy az ifjúságnak ellenségei, mint azt, hogy jó barátai. (Ellenmondások.) Közelről vizsgálva a kötelességtudó ifjúság helyzetét, ismételnem kell *. félek, hogy mi lesz a jövővel, mi lesz az integritás kérdésével, mi lesz a jövő Magyarország kialakulásával, ha ezen nem tudunk kellő időben segíteni. Dinich Vidor : És ha budaőrsi csatákat rendezünk ! Karafiáth Jenő: Én sokszor gondolkoztam azon, hogy micsoda kontraszt az, amikor a háborútól megkímélt svéd hazában, pl. május elsejének előestéjén, az ifjúság ünnepén, örömtüzek gyúlnak ki, és ugyanakkor kígyózó menetben, zászlókkal felszerelve Stockholmon keresztül halad az életerőtől duzzadó, kacagó, daloló ifjúság ; mennyi életkedv, mennyi bizakodás, mennyi pogány erő, mennyi nemzeti érzés nyilatkozik meg abban a hatalmas diákénekkarban, amikor áthaladva a fővároson, felmegy a Skansenre és ott az oberammergaui passzió-játékokra emlékeztető keretben ünnepli a tavaszt, a napfényt, a csodaszép természetet, az örök istenit ! Minálunk, ebben a trianoni béke által megcsúfolt országban csak elvétve akadunk örömtől duzzadó, kacagó, daloló ifjúságra ; nálunk — amint legutóbb Huszár Károly t. képviselőtársam oly megrázó szavakkal ecsetelte — már a fiatal arcokra is erős barázdát rónak a nehéz gondok. Ezért, az Isten Ítélőszéke előtt az entente lesz felelős, (Ugy van !) amely ide juttatta ezt az országot, hogy itt úgyszólván ne légyenek fiatalok, csak öregek. A legsúlyosabb problémája a diáknyomornak a lakásínség. Valamikor Zielinszky Szilárd igen t. barátom, a közmunkatanács jelenlegi ki-