Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-283
A nemzetgyűlés 283. ülése 1922. váló elnöke, nagy koncepciójú tervet vetett fel, melyben az foglaltatott, hogy a lágymányosi tó helyén három diákszálló épüljön fel. B. Szterényi József: Készen hagytam hátra a terveket 1918 szeptemberében. Karafiáth Jenő: A nagy koncepciójú terv alapján Kccsis Iván műegyetemi tanár és épitész el is készítette ezeket a terveket. Egy füvészkert közepébe helyezte a diákotthont, háttérben volt látható a nemzeti Stadion. Az e célra összegyűjtött, de sajnos, parkgon heverő téglamennyiség ma is intézkedésre vár. A bútorok legnagyobb része szinte együtt van és mégis, nem tudom miért, de hovatovább már délibábos álommá válik a Gellérthegy alján épiterdő diáknegyed, amely — szerintem — minden Quartier Latin-nál szebb, gyönyörűbb és egészségesebb helyre került volna. Talán méltóztatnak arra is emlékezni, hegy Lrgate ur, a diák-világszövetségnek egyik áldozatkész apostola, aki — azt hiszem — a mi nemzetgyűlésünknek is mir den hálájára érdemes, mert akciója: irgyen vagy olcsó ruhával és tar könyvekkel segiti az ifjúságot, felvetette azt a tervet, hegy 25 milliót hajlandó erre a célra áldozri ; ő fizeti a mii kasokat, ruhákkal látja el és élelmezi őket, de kiköti, hegy az állam adjon anyagot, munkavezetőket és ugyancsak az állam gordoskedjék arról, hegy lehetőleg maga a diáksereg vegyen részt ezekben a munkálatokban. Az első felszólításra ezer technikus jelentkezett, minden készen volt és két-hárcm hórap alatt már el is készülhetett volna egy 500 diák befogadására alkalmas diákotthon. Mégis, —nem tudom, kinek a hibájából, nem is e karc m kutatri, de — a dolcgból nem lett semmi. Ugyanaz a Legate ur azorban Prágában megértéire talált; ugyarilyen feltételek mellett létesítették az ottani diákotthont, amely 3000 cseh diák befogadására alkalmas és amely enrek a célrak a legteljesebb mértékben img is felel. Nálui k p:dig továbbra is a Gjrkij Maxim-féle menedékhelyekre van kárhoztatva az ifjúság. A helyzet különben az, hegy 14.000 diák él ezidőszern "t Budf p?sten. Ezekr ek nagy része megszállott terül' tekről való és legnagyobb TÓszük nyemorcg. (Mozgás.) Magánlakásé kban uzsora béreket fizetnek és talán valamennyi több lakbért fi set egy hónapra, mint amennyit az előttü k ülő igen t. mir ister uraknak havi lakbére kitesz. 800—1500, sőt 2000 K-ig terjed egy hónapra ez a lakásbér. (Hallatlan !) Vannak azután olyanok, akik ezt nem tudják megfizetni, — ezek tehát a társaikkal laknak együtt, hegy megosszák a költséget. Vannak ágyra járók is és ezeikivül van az ágyrajáróknak egy másik szektája, akik oly módon tudnak valahogyan olcsóbb lakáshoz jutni, hogy a főbérlő családtagjaival egyeznek meg és kettesben laknak egy-egy szobában. (Mozgás.) Nem akarom ezeketa bcgár-mermyországokat itt különböző erős színekkel aláfesteni, sokkal szomorúbb ez a kérdés és nem akarok feleslegesen hargulatot kelteni, de tény az, hegy a diáklakásinségen segiterüik kell, annál is inkább, mert ezt a nyomort erősen évi január hó 5-én, csütörtökön. 357 tetézik a diákélelmezés körüli nehézségek is. Attól kell félni ugyanis, hegyha a diák-menzák nélkülözni fegják azt a nagy segítséget, amelyet a külföldi államok részéről élveznek, nevezetesen a zsirt, tejkonzerveket, kakaót és egyéb természetbeni segítséget, akkor megszűnik az a kedvezmény is, amelyet eddig nyújtanak, t. i. hogy napi 15 K-ért ebédet és vacsorát tudnak juttatni az ifjúságnak. Hegy mennyi veszteséget jelentene ez a különben is annyit nélkülöző ifjúságra, annak illusztrálására elegendő megjegyeznem, hegy még a budai Szent Imre kollégiumban is például az évi tartásdíj 22.000 K-ba kerül, az egvszerübb pesti Szent Imre kollégiumban p;dig 15.000 K-ba, tehát minderképsn oly horribilis összegbe, amelyet a szülők nem. birnak elviselni. Hegy milyen itt a diáknyomor, ez kitűnt akkor is, amikor a pápa őszentsége, akinek — azt hiszem — a nemzetgyűlés háláját kell kifejezr űr k, legutóbb félmillió koronát- kitevő segíts égben részesítette a magyar diákságot. (Éljen.) Ezt a félmillió korona összeget W^lkenberg tar ár ur nagy ügybuzgalommal és mir den vallási ele kezeti különbség i élkül — mert igy adta a pipa őszentség3 — osztotta szét és akkor megálk pitetták azt, hegy minimálisan számítva, leg lább 5—6 ezer korona szükséges egy-egy segélyezéshez, hegy valamit elérjenek vele, főkéit télikabátban, cipőben, fehéri emüben és egyéb ilyen dolgokban volt a legnagyobb hiány. Távol áll azorban tőlem, hegy tápot adjak annak s hegy alátámasszam azt a goi dolkozásmódot, hegy ha valaki beiratkozik az egyetemre, akkor az állam köteles legyen azt el is tartari, mert ez nagyon veszedelmes dole g volna. A küzdelem feltétlei ül szükséges, mert csak az életküzdelem tudja meg?célozi i a fi talság erejét. DÍ rem tudem mindezeket mégis elhallgatni és ismételten ki kell jelentenem, hegy igenis a legnagyobb! ku és leg ürgősebb segítségre van ezen a téren szükség. Amit a költségvetésben láttam, az az öt és félmillió korona, amely diákjóléti intézmények fen tartására- és szegé, ysorsu egyetemi hallgatók segélyezésére volna forditardó, igénytelen nézetem szerint édes-kevés. N gyón kérem, méltóztassanak főleg 60—80 vagy 100 diák befogadására alkalmas intem átusekrík, diákotthonok] ak létesítéséről gondoskodni. Nagyon kérem, méltóztassanak állardósitani azt a szokást, hegy egyes vendéglők mintegy kötelességszerűig kiadós élelmezésben részesítsék az arra rászoruló egyetemi hallgatókat, még p dig állami ellenőrzés mellett. Emellett nagyon kérem, hegy a nemzetgyűlés saját kebeléből is küldjön ki egy kilenc tagú bizottságot, amely e teki tétben a kormányzatnak segítségére legyen. (Helyeslés.) Ha van kérdés, ahol nagy szükség van a sajtónak és a társadalomnak együttes működésére, azt hiszem ez a kérdés az. ( Ugy van ! Ugy van I) Nagy örömmel kell megállapítanom, hogy az újságírók nagy része több ízben foglalkozott is már a lapok hasábjain ezzel a kérdéssel. Igen érdekes
