Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-282
A nemzetgyűlés 282'. ülése 1922. évi január hó 4-én, szerdán. 341 magyar közszolgálati alkalmazottakkal ? Ezeknek is számos sérelmük van. Sérelmük van mir den esetre az előléptetés tekintetében, Amig ők oda voltak, vérezri, harcolni, sokan elesetek közülök, esetleg megsebesültek, rokkantakká váltak, életüket kockáztatták, testüket ebryuzták ; azalatt az itthon maradt boldogok szépan merítek, halad* tak előre a hivatalnoki lépcsőn, ők p°dig elmaradtak. Azt hiszem, ezt pótolni illik és kell, hegy se fizetés, sem pedig rangemelkedés tekintetében tovább ne maradjanak el volt kartársaik mögött. E tekintetben kívánalmakat juttattak el á minister úrhoz és én remélem, hogy a pénzügy min ister ur, mint maga is régi hivatalnokember, a maga hivatalnoktársai iránt regarddal viseltetik és tudja, mi ma a liivatalnoknak a helyzete. Mag3 r arországon ma nincs más, csak szegény hivatalnok, mert még a legnagyobb fizetéssel ellátott hivatalnok is szegény hivatalnok, ha csak saját vagyona nincs neki, vagy családjának, tehát mennyivel inkább nehéz és mennyivel inkább méltányolandó azoknak a helyzete, akik életüket kockáztatták, testi ép;egüket vitték a vásárra. Természetes dolog, hegy ezek bizonyos tekintetben még kivételes elbánásra is igényt tarthatnának, nem pedig arra, hogy még azokkal szemben is hátrányban legyenek, akik idehaza békében és jómódban éltek. (Helyeslés.) Különösen nagy a panasz e tekintetben a földmivelésügyi .ministe rí urn ban. a Mávnál és a postatakarékpénztárnál, ahol vissza sem akarták fogadni, sőt egyáltalán vissza sem fogadták a hadból visszatért közalkalmazottakat. A hadviselt magyar közszolgálati alkalmazottak bajtársi szövetsége emlékiratot nyújtott át nekem is és azt hiszem, a többi pártnak is, s ebben arra kéri a mini stert, hogy kére;ükét megfelelő figyelemben ré^zesiten i szíveskedjék. T, Nemzetgyűlés 1 A legnagyobb hujurkaz, hogy még mindig nincs meg köztür k a lelkek harmóniája, amelyet helyre kellene állítani, Nemcsak területink integritására volna szükség, hanem a lelkek integritásának helyreállítására is. Ki kell már küszöbölnünk magunk közül mindazokat a kérdéseket és különbségeket, amelyek bennünket elválasztanak, és egyesülni kellene egy nagy nemzeti egységben. Ezzel szemben a ininisterelnök ur programrnja csak azt a sovány, jóformán semmit sem mondó kijelentést tartalmazza, hegy le akarja rombolni a válaszfalakat a keresztény nemzeti párt és a kisgazdapárt között. De hát lesz ebből haszna az országnak, ha a válaszfalak a kisgazdapárt és a keresztény nemzeti párt között leomlanak ? Én azt sem bánom, mert hiszen e tekintetben is nagyon jó, ha az egyetértés létrejön, azonban nemcsak erre van szükség és nem erre van elsősorban szükség. Le kell rombolódnia mindenféle válaszfalnak,• amely a magyar embert magyar embertől elválaszt, a lelkeknek harmór. iájára van Magyarországon szükség, hogy újra megkezdhessük a mi szerencsétlen, elesett hazár k felépítését ; jogrer dre van szükség, a törvények uralmának a teljes helyreállitására, megértésre van szükség, hogy újra elkezdődhessék az építőmunka. T. Nemzetgyűlés i Éti az u. n. király-kérdést érinteni nem kívánom. Nem kívántam azért, mertbelenyugodtam abba, hogy ezt majd arra alkalmasabb időben fogjuk dűlőre juttatni. Hiszen helyesen mondotta a honvédelmi párt aie kuló gyűlésén Urmánczy Nándor barátom, volt képviselőtársam, hogy először a nemeztet kell megteremteni ; majd, ha lesz nemzet, lesz ország, majd akad akkor hozzá király is. Én, mondom, teljesen belenyugodtam abba, hogy ezt a kérdést ne bolygassuk. A kormány azonban annak ellenére, hegy az 1920:1. tcikk e tekintetben kötötte, mégis túlterjeszkedett ezen a törvénycikken, az ebben részére és mindnyájunk számára megszabott korlátokon, és belenyúlt ebbe a kérdésbe. Nem akarom követni ezen a téren. Ez a kérdés engem különben sem nagyon izgat ; én mindenkit szívesen látok, aki M gyárország területi integritását hozza. (Helyeslés jobb* felől.) és aki egyszersmind hozza a lelkek integritását, az egyetértést, a konszolidációt, hozza a megértést magyar ember és magyar ember között, Mondhatom, hogy nagy gyönyörűséggel hallgattam Ferdinandy Gyula igen t. képviselőtársamnak épsn idevágó közjogi fejtegetéseit és a konkluzumában is osztozom. Tényleg, ezt a kérdést lehetőleg el kell odázni addig, amig az már tovább odázható nem lesz. Da ha szabad valamit mégis hozzátennem ehhez a kérdéshez, akkor az semmi más, mint az azon való mélységes fájdalom, hogy íme, beleszólást, engedünk idegen államoknak olyan eminens belügyi kérdésünkbe, (ügy van ! halfelőL) amelyhez p dig azoknak az idegen, veink ellenséges államoknak semmi közük nincsen, (ügy van ! halfelőL) Rosszabb lett a helyzet, mint volt a békekötés után. A trianoni békében nincs megkötve a. magyar nemzet keze, sőt a trianoni béke ép m a wilsoni pontokra van alapítva. Wllsonnak az u, n. >>népsk szabad rendelkezési jogá«-ra. T. Nemzetgyűlés, hová lesz akkor a magyar nemzetnek a maga háztartása, berendezését illetőleg a szabfd rendelkezési joga, hogyha mi ezt laz si.ru zzuk, (Halljuk ! a szélsőbal-oldalon.) ha idegen államoknak megengedjük, hogy azok beleszólhassanak egy ilyen eminens, fontos kérdésülkbe, Mondhatom továbbá, t. Nemzetgyűlés, hogy akármennyire közönyös és nein izgató rám nézve ez a, kérdés, de mégis rosszul esett a lelkemnek, amikor a magyar királyt, a legelső magyar embert kiszolgáltatták az ellenséges, idegen hatalmaknak, (Ügy van! halfelőL) Akármilyen republikánusok legyünk is, kétségtelen dolcg, hogy addig, Magyarország királya, a koronát a fején viseli, (Ugy van ! halfelőL) amig azt onnan akár egy zivatar le nem fújta, akár a nemzet maga le nem vette, vagy ő maga önként le nem tette a nemzet hozzájárulásával, -— mert azt sem teheti önként addig míg a nemzet hozzá nem járult, — addig bizoryos, hogy őt megilletik mindazok a jogok, megilleti mindaz a tisztelet, hódolat, ami megilleti a királyt;
