Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-282

342 A nemzetgyűlés 282. ülése 1922. évi január hó 4-én, szerdán. a legelső magyar embert. Épen azért, mondom, fájdalmasan érintett az, amikor őt az idegen, ellenséges hatalmaknak kiszolgáltatták. Csontos Imre: Hát hiába! Negyvennyolcas politikánál vagyunk ! Benedek János : En a függetlenségi- és 48-as politikából semmit, egy jottányit nem engedek, . . Csontos Imre: Látom! Benedek János : . . . én amellett vagyok ma is teljesen ; én teljesen a Kossuth Lajos politikája mellett vagyok, abból nem engedek semmit sem, (Helyeslés jobbfelöl.) Ne tessék tehát nekem ilyen szemrehányást tenni. Ennek ellenére a koronás király iránti tiszteletet kell hogy mindnyájan megadjuk ; és legalább is annyi kíméletet megérdemel tőlünk, hogy őt idegen hatalmaknak, főleg velünk ellenséges hatalmaknak ki ne szolgáltassuk. (Elénk helyeslés balfelöl. Mozgás.) Csontos Imre : Menjünk harcba érte most is ! Benedek János: Egy vonás jut eszembe Károly király életéből. Mert hiszen én a közelében nem voltam, soha életemben nem láttam ; én a koronázáson nem voltam jelen, mert én udvari parádékon, ceremóniákon nem szoktam megjelenni, azok az én lelkemtől idegenek, (Helyeslés balfelől.) és pedig idegenek akkor is, ha valódiak, de még idegenebbek, ha azok csak értéktelen és nevetséges utánzatok. (Mozgás.) Mondom, tisztelt Nemzetgyűlés, nem voltam jelen a koronázáson, 'nem is találkoztam sohasem Károly királlyal, de azt tudom, hogy Károly király egyszer küldött hozzám és pedig hozzám küldötte a háború végén gróf Apponyi Albert mélyen tisztelt képviselőtársunkat — ez még a forradalom kitörése előtt volt néhány nappal (Ralijuk ! balfelől.) — és Apponyi Albert t. képviselőtársam Károly király sürgönyével jött, amelyben a király arra kért bennünket, hogy menjünk el Pólába a lázongó tengerészek lecsillapítására és forduljunk ott a szorongatott helyzetben levő admirálishoz. (Halljuk ! balfelöl.) Én tudom, bár akkor én hadiszolgálatban álló századparancsnok voltam, hogyha ez mint legfelsőbb hadiparancs jött volna, akkor is feltétlenül engedelmeskedtem volna, de különben is regard-dal viseltetem az én nagyrabecsült képviselőtársam, gróf Apponyi Albert iránt, az ő kérésére is megtettem volna. — ámde egyéb akadályaim is voltak. Próbáltam tehát ellenvetni azt, hogy én még életemben sohasem csillapítottam le lázongó tengerészeket és nem tudom, hogy képes leszek-e megfelelni ennek a megtisztelő feladatnak, (Derültség.) mert én szárazföldi patkány vagyok és ép olyan tájékozatlan vagyok a tengeren, mint amilyen tájékozatlanok szoktak a tengerészek lenni'a^szárazföldön. (Derültség. ügy van! ügy van/).mi, mondom, próbáltam ezt magamtól elhárítani, de aztán abban állapodtam meg gróf Apponyi Albert t. képvisel őtársammal, hogy amennyiben a dolognak más megoldása nem lenne, másnap estére útra kelek és sietek Pólába. Azonban .mégis más megoldása lett a dolognak, mert Urmánczy Nándor ment oda. Balla Aladár ; A forradalmárok mentek le ! Benedek János : Szóval egyik oldalról, a forradalmárok részéről Balla Aladár képviselő ur, az ellenforradalmárok részéről pedig Urmánczy Nándor képviselőtársam. íme tehát, tudom, hogy a mi koronás királyunknak figyelme már akkor is. a szorongattatásnak azon utolsó napjaiban is, amikor a forradalom már kitörőben volt, kiterjedt az ő hadvezérére, az ő admirálisára és nemcsak a lázongó tengerészeket igyekezett lecsillapittatni, hanem ezt főképen azért igyekezett elérni, hogy az ő admirálisának semmi bántódása ne történjék. Ez mindenesetre olyan hűségre mutat az ő közvetlen környezete iránt, amely feltétlenül elismerést érdemel. Ëpen ezért volt különösen fájó, amikor őt detronizálták és ki is szolgáltatták az ellenségnek. (Halljuk I balfelől.) Ez nem volt egészen összeférő a magyar vendégszeretettel. Különben is a magyar király Magyarországon nem vendég, hanem a legelső magyar ember. ( Ugy van ! ügy van ! balfelől.) Amikor Kossuth Lajos 49 után forradalmi társaival együtt Kutahiába menekült és Ausztria a kiadatását követelte, abban az időben — amint maga Kossuth megírta — Abdul Medsid szultán a Divánban, midőn az ő tanácsadói már azon a nézeten voltak, hogy : »háborúra kerül a sor, ha Kossuth Lajost és társait ki nem adjuk«, szószerint a következőket mondta (olvassa) : »Allah hatalmas, bízom hatalmában. Azonban ha vesznem kell, vesszek becsülettel. Azt a gyalázatot nem hozom nevemre, hogy megsértettem a vendégjogot, kiszolgáltattam ellenségeim boszujának a szerencsétleneket, akik nálam oltalmat kerestek. Akarom, hogy meg is találják ezt az oltalmat. Jöjjön, aminek jönnie kell, én nem adom ki. így akarom, igy legyen, gondoskodjatok a védelemről.« Szilágyi Lajos : Lehetne most is tanulni belőle ! Benedek János : Nagyon sajnálom, — mondom — hogy ilyen módon járultunk mi hozzá a köztekintélyek iránti tisztelet fentartásához Magyarországon. Szilágyi Lajos: Sokan örültek is a kiadatásnak ! • Benedek János : A király személyétől a királyság jogintézménye alig választható el. Van törvényünk, amely gondoskodik a királyság jogintézményének védelméről, s ime ugyanakkor a koronás királyt szabad Vogelfrei-é tenni, az ellenségnek kiszolgáltatni. Hát a korona iránt nem kell tisztelettel viseltetni, de a Geszler kalapja iránt, azon törvény iránt, amely ma már tartalmatlan, tisztelettel kell viseltetni ? Ebben mi, akik republikánus érzelműek vagyunk., semmiféleképen belenyugodni nem vagyunk hajlandók (Mozgás a jobboldalon.) Ez a kérdés sokáig így nem maradhat. De addig is, mig megoldásra kerül, szükséges, hogy a törvények uralma álljon helyre minden vonalon