Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-282

A nemzetgyűlés 282. ülése 1922. évi január hő 4-én, szerdám. 335 tet a zsidók elleni hangulatba, nem tudták megcsinálni az antiszemitizmust. Együtt voltam Papp Elek régi függetlenségi képviselőtársammal Nádudvaron, amikor beszámolóbeszédet mondott. A beszámoló után Teleki Sándor tetétleni választópolgár, gyönyörű, vállára hulló ezüst hajával, felállt, levette a kalapot a fejéről és tisztelettudóan azt mondta : »Meg is köszönj ük alásan a mi nagyságos képviselő urunknak ezt a gyönyörű tanitást, amit köztünk tett ; felvilágosította a homályban botorkáló elménket sok olyan dolog erányában, amiben tétovák voltunk mint a gyermek, tudunk mi mindent, ami a politikára tartozik, csak még abban a tekintetben gyújtana világot a mi elménkbe a szeretett képviselő urunk, hogy mondaná meg azt, mi olvassuk a Kis Újságban, hogy antiszemita-párt létesült, mondaná meg, micsoda állatlégyen az.« (Derültség.) Mire Papp Elek volt képviselőtársam azt mondta : »Pap vagyok ugyan, de nem beszélek kétszer. Antiszemita az, aki kelleténél jobban haragszik a zsidóra.« Csontos Imre: De kiforgatták Papp Eleket a vagyonából. Zsidó ült bele. Papp Elek meg itt halt meg Pesten. Ezt én tudom. Bizonyitom. Benedek János : Hiába igyekeztek az antiszemitizmust elterjeszteni, nem sikerült egészen a legutóbbi időkig. Hisz a mi népünk nem ís gyűlölködik és nem is gyűlölködött soha a zsidóságra. Meskó Zoltán : Nem is szerette, de nem is gyűlölte ! Benedek János : Igazi magyar ember sohase gyűlölte a zsidót. Ha volt is felőle bizonyos véleménye, ha bizonyos tekintetben idegenkedett is tőle, gyűlölni sohasem gyűlölte. Ép itt látom a t. pénzügyminister urat, jó hogy jött, — mert fogok a pénzügyi kérdésekről is beszélni — egy faluból valók vagyunk, talán fog emlékezni rá, hogy nekünk is voltak Nagykálióban zsidóink, az egyiket ugy hívták, hogy Holtigszegény, a másikat pedig ugy hívták, hogy Bajnakjött. Az elsőt azért hívták Holtigszegénynek, mert akármiféle üzletbe fogott, sohasem sikerült. A másikat azért mondták Bajnakjöttnek, mert mindig sok kellemetlenséget okozott. De akár azt mondták, hogy Holtigszegény, akár azt, hogy Bajnakjött, nem volt abból baj sohasem, nem volt abból gyűlölködés, nagyon szépen megvoltunk mi azokkal. Emlékszem nagyon jól, volt ott a falunkban egy zsidó ember, aid kökényt árult, ugy hivták. hogy Kökén}'* Jaszi, ... Meskó Zoltán : Ma ezerholdas ! Benedek János : ... ha nem is ezerholdas, bizonyos, hogy ma nagyobb arányban köt üzletet, nem szorítkozik többé a kökónyüzietre, de tessék kökényen kezdeni és folytatni máson, nagyobb portékán. Az egyik székely barátom nekem azt mondotta, hogy náluk Székelyországban azért nincs zsidókérdés, mert ha közéjük odakerül egy zsidó, eltanulják annak a tudományát, egy-két esztendeig próbálkozott náluk, de tovább nem birta, kénytelen volt tovább menni, úgyhogy ők nem antiszemiták, mert nincs kire gyűlölködni. 1 Próbálkoztak, de nem sikerült, a tiszaeszlári pert is inszcenirozták, az sem hozta meg azt a hatást, amit vártak tőle, mert a magyar nép lelkülete nem kapható faji és felekezeti gyűlölködésekre és a zsidóságban nagyon sok értéket fedezett fel, melyet megbecsülni tanult. T. Nemzetgyűlés ! Ne legyünk e tekintetben elfogultak. Valljuk be azt, hogy mióta alkalma nyílik a zsidóságnak arra, hogy megtegye a maga kötelességét, az igyekszik azt megtenni, talán még túlzottabb mértékben is, mint ahogy, mondom, némelyek szeretnék. Épen tegnap temették el a magyar nemzetnek egyik legderekabb, legnevesebb költőjét, Kiss Józsefet. Kinek jutna eszébe arról az igénytelen emberről, aki soha vagyonra nem törekedett, akinek mezején nem termett kalász és akinek aratása csak egy marék virág volt : lánek jutna eszébe az, hogy zsidó volta miatt elforduljon tőle ? Ellenkezőleg, a mi nemzetünk büszkesége az, hogy a mi nemzetünk olyan költőket ad nemcsak ennek a hazának, hanem az egész világnak, amilyen Kiss József volt. Legyen szaban nekem egy nappal temetése után az ő marék virágjából egy szálat sírjára helyezni. Mondom, nagyon helyesnek és óhajtandónak tartom a felekezeti békét a magam részéről is, de nem abban a szűk keretben, ametyet a t. ministerelnök ur felállított, hanem szélesebb keretekben, valamennyi vallásfelekezet között. T. Nemzetgyűlés ! Az u, n. zsidókérdést szerencsétlen gondolattal, a numerus claususszal akarták annak idején megoldani. Amint hallom, most már a numerus clausus tekintetében is lesz bizonyos percentuáüs kedvezmény, mert nem lesz teljes percent a numerus clausus, hanem bizonyos enyhítés lesz rajta. Én azt tartom, hogy nekünk erre a numerus claususra semmi szükségünk nincsen, mert visszakényszeriteni a zsidóságot oda, ahol valaha volt, a ghettóba, ez nem volna helyes politika. De különben is a numerus clausus nem érheti el sohasem azt a célt, amelyet azok képzeltek maguk elé, akik azt behozták. Numerus clausus volt a mi időnkben is. A mi numerus clansusunkat ugy hivták, hogy Szilágyi Dezső, Pulszky Ágost és Kerkápoly Károly. A ki ezeknek a vizsgáján keresztülment, az a numerus clausust kiállta. Jó diáknak, szorgalmas diáknak nincs szükségen umerus claususra, ép oly kevéssé, mint az ép embernek mankóra. A numerus clausus csak a szellemi nyomorékok mankója. { Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A magyar fiatalságra, a keresztény fiaialságra nézve csak megalázó a numerus clausus. Tiltakozzék ellene maga a fiatalság és mutassa meg a keresztény fiatalság, hogy tud ugy tanulni, mint a zsidó. Próbálja utolérni szorlgalomban, tudásban, igyekezetben, ne pedig fütykössel, ólmosbottal és numerus clausussal. (Helyeslés a bal- és a szasőbaloldalon.) Csak nemrégiben olvastam sajnálkozva, hogy a szegedi egyetemen a fiuk az utolsó padsorba kényszerítették a zsidókat. Nem bánom, legyen U£v, En szeretem a magam nemzetének fiataisá-