Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-281

302 Â netnseiijyïâés 281. illése 19.2 ?2. éri január hé 3-án, kedaeti. volna Drozdy képviselő ur, ha a szociáldemokratapártnak tett volna szemrehányást azért, hogy ők mindig a kényelmesebb álláspontra helyezkednek és csak követelnek, de a felelősséget viselni nem hajlandók. Amikor ugyanis a kormány felszólította ugy a keresztényszocialistákat, mint a szociáldemokratákat, hogy vegyenek részt egy alakítandó bizottságban, mely az összes internáltak ügyét felülvizsgálja, a szociáldemokraták arra a kényelmes álláspontra helyezkedtek, hogy ők nem küldenek ki ebbe a bizottságba tagot. A keresztényszocialisták ezzel szemben kiküldték a bizottságba emberüket, akinek azt az utasítást adták, hogy minden erejével hasson oda, hogy a szegény szenvedők, s főkép az ártatlan szenvedők vagy félrevezetett kisbűnösök, minél gyorsabban kiszabaduljanak. Ez a bizottság el is végezte munkáját s véleményünk szerint az adott körülmények közt jó szolgálatot tett az internáltaknak. A felülvizsgálás augusztus 31-én kezdődött és tartott október 31-ikéig. Ez alatt az idő alatt naponta 30 ember ügyét vizsgálták felül, tehát nem áll az, amit Drozdy képviselő ur állit, hogy nem csináltak semmit, hogy csak néha-néha mutatkoztak az internáltak között, hanem naponkint rendszeresen dolgoztak, még pedig délelőtt kilenctől egyig és délután háromtól ötig. Október 13-ikáig 800 internált ügyét vizsgálták felül. Ezek közül kereken 400-nak elbocsátását, 300-nak további internálását javasolta a bizottság, 100-nak pedig az iratait kérte be a rendőrségtől, szolgabiróságtól vagy az ügyészségtől; Az internálás további szükségességét főleg a rovottrnultuaknál, lánckereskedőknél, árdrágítóknál és a síbereknéi tartotta ez a bizottság szükségesnek (Helyeslés jobhfelől.) és azoknál, akik a kommün alatt az embereket erőszakos eszközökkel terrorizálták, személyes szabadságukban bántalmazták. Ebben a bizottságban tehát a keresztényszocialistáknak volt bátorságuk szembenézni az igazsággal, és nem demagógiával dolgoztak, hanem megnézték, hegy mi a való igazság, vizsgálták, hogy kik a politikai bűnösök, kik az ártatlanok, kik a kisebb bűnösök, s eszerint javasolták, hegy az ártatlanok és kisebb bűnösök ügyét válasszák külön az igazi bűnösökétől. Szerintem ez a hazafias álláspont, ez a kötelessége a munkásságnak és mindenkinek igy kell viselkednie akkor is, ha nincs felelős állásban és természetesen akkor is, ha felelős állásban van. Itt vissza kell utasítanom a. keresztényszocialisták részéről azt a vádat, melyet Drozdy képviselő ur —• lehet, hogy szociáldemokrata forrásból merítve—hangoztatott, mely szerint a bizottság tagjai a felülvizsgáltaknak kezébe keresztényszocialista aláirással ellátott röpiratot nyomtak és felhívták őket, hogy keresztényszocialista alapon szervezkedjenek. Ahány szó, annyi benne a hazugság. Kern igaz belőle egy árva szó sem, csupán az történt, hegy a bizottság keresztényszocialista tagja, mikor az internáltat szabadlábra helyezték, megkérdezte tőle ; Mondja, kedves barátom, most mit fog csinálni, van-e munkája, hol fogja kényéén internálva volnék és végigszenvedném annak keserveit, könnyen meglehet, hogy azt mondanám, hogy a szabadulás kedvéért én is belépek a szociáldemokrata pártba. Ezt mondottam, mert tudom, hogy az emberek sokszor kishitűek és a szenvedéseket nem hajlandók elviselni a pártállásukért, elveikért, mert bizony sokszor fel is adják azokat. Sréter István : Más is megváltoztatja a pártállását ! Szabó József (budafesti) : A Népszava ma ismételten azt mondja, hogy a keresztényszocialista Szabó József, aki az elmúlt két és fél esztendő alatt nemcsak tűrte a dolgozó tömegek hihetetlen elnyomását és középkorba illő üldöztetését, de ahol tehette, igyekezett még súlyosbítani a helyzetet, jónak látta közberikkantani : bizony ez erkölcstelen dolog ! T. Nemzetgyűlés.! Ez perfid hazugság. Soha, egyetlen esetben nem tettem egy lépést sem azért, hogy az internálási rendszert húzzam, vagy az internált-táborok feloszlatását megnehezítsem. Soha nem védelmeztem, soha nem helyeseltem, hanem igenis megtettem nyíltan, hogy az ellenkező álláspontot képviseltem. Ennek dokumentálására bátor vagyok egy jegyzőkönyvi kivonatot felolvasni, amely nem ma vétetett fel, hanem a keresztény kurzusnak •— szerintük a fehér terrornak—tobzódása idején, 1920 október hó 6-án csak kivonatosan ismertetem — a Keresztényszocialista Országos Szakszervezetek Vezérlő Bizottságának üléséről (olvassa) : »Több tárgy letárgyalása után Szabó József nemzetgyűlési képviselő, a szakszervezetek főtitkára, egy már régebben beterjesztett indítványát terjeszti elő. Az indítvány megállapítja, hogy a keresztényszocializmus nem szélsőségekben csúcsosodik ki, és épen ebből a szempontból igen fontos, hogy a keresztényszocialista szakszervezetek az igazság szellemétől vezéreltetve foglalkozzanak az internálás kérdésével. Nem kívánjuk, hogy az igazi bűnösök szabaduljanak a büntetéstől, de ne legyünk igazságtalanok az ártatlanul szenvedőkkel szemben, mert ezek keserű gyűlölséggel vannak eltelve azok iránt, akiknek szenvedésüket tulajdonítják, viszont hálával fognak gondolni azokra, akik a keresztény irányzatot a szó nemes értelmében fogták fel és őket szenvedésüktől megszabadították. Indítványozza tehát, hogy a vezérlő bizottság sürgősen memorandummal forduljon a kormányhoz és követelje az internálások revizióját, az ártatlanok és kisbűnösök azonnal szabadonbocsátását. A vezérlő bizottság Szabó József nemzetgyűlési képviselő indítványát egyhangúlag magáévá tette.« Én ezt ma irtain ki jegyzőkönyvünkből, ahova azonban nem ma irták azt be, hanem 3 920-október 6-ikán. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy én ott is és mindenütt, ahol alkalom kínálkozott rá, az igazság szellemétől vezéreltetve követeltem az igazság érvényesülésót és védelmembe vettem az ártatlanokat és a Msbűnösöket. Az internálásokról beszélve, talán jól tette