Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-280

Á nemzetgyűlés $80. ütése 1921, évi december hó 81-én, szombaton. 289 ismételt ostromunk folytán némileg szükitette ugyan a katonai bíráskodás terjedelmét s" ma már csak a kémkedésre, jogosulatlan toborzásra, az esküvel fogadott szolgálati kötelezettség megszegésére való csábításra és az állam hadereje elleni bűncselekményekre van kiterjesztve a katonai bíráskodás. Ámde,'aki le akar tartóztatni egy polgári egyént, az ezek közül a bűncselekmények közül valamelyiket nagyon könnyen reáhuzhatja. Az a bűncselekmény, amivel a műegyetemi ifjúságnak ez a kiváló vezére, ez a harctéren volt, hősiesen harcolt kiváló tartalékos tiszt vádolva, van, a legrosszabb esetben a kormányzósértés vétsége lehet, tehát nem tartozik azon bűncselekmények közé, amelyek esetében a katonai bíráskodásnak helye volna. Ebből következik az is, hogy a katonai hatóság ellene nem adhatott ki jogosan elfogatási parancsot, hanem ha a katonai hatósághoz ilynemű feljelentés érkezett, akkor azt haladéktalanul a budapesti államrendőrséghez vagy a kir. ügyészséghez kellett volna áttenni. Mindezekben én súlyos katonai atrocitást látok s ezért a következő interpellációtintézemaministerel'nök ur helyettesítésével megbízott • közoktatásügyi minister úrhoz (olvassa) : »Hajlandó-e a t. kormány odahatni, hogy a most említett jogtalan letartóztatás kellő szigorral megtoroltassék s a jövőben minden intézkedés megtétessék arra, hogy katonai egyének polgári egyéneket j ogtalanul le ne tartóztathassanak és jogtalanul fogva ne tarthassanak.« Andaházy- Kasnya Béla : Halljuk a választ ! ElnÖk : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urat helyettesítő kultuszminister urnák. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Szilágyi igen tisztelt képviselőtársam tegnapelőtt fordult hozzám az interpellációjában emiitett ügyben és kert közbelépésre. A közbelépést azonnal meg is tettem. Érintkezésbe léptem a honvédelmi minister úrral és megkértem, hogy az ügyet tegye vizsgálat tárgyává, valamint, hogy intézkedjék azonnal, hogy, amennyiben tényleg panaszolható cselekmény történt, a cselekménynek legalább a folytatása megakadályoztassék. Időközben a vizsgálat megejtetett es annale eredménye magára az eseményre vonatkozólag, azt hiszem, teljesen megegyezik azzal az előadással, amelyet az igen tisztelt képviselőtársam beleszőtt az interpellációba. Kitzinger János Pál, tartalékos hadnagy urat tényleg letartóztatta a katonai hatóság, ha jól tudom, 25-én, karácsony napján • azért, mert valószínűleg ittas állapotában, igen súlyosan becsmérlő kifejezésekkel élt — nem tudom, nyilvánosan-e vagy nem nyilvánosan — a kormányzó ur személye ellen. Elvitték és letartóztatásban volt egészen 29-éig, addig tehát, amig Szilágyi képviselőtársam közbelépésé nem történt meg és amig a honvédelmi minister ur nem intézkedett. Az intézkedés eredménye az volt, hogy Hitzinger János Pál urat á-tküldÖtték az ügyészségNEMZETOYULEST NAl'LÓ. 1!>20~~1921. •<- XIV. KÖTET, hez és az ügyészség tényleg azért nem fogadta el az ügyet, mert valami szerencsétlen technikai hiba következtében az aktákat nem együtt küldöttek vele, hanem postára tették. Ennek következtében az ügyészségtől visszavitték a katonai hatósághoz. Onnan azután szabadon bocsátották azzal, hogy, amint az akták megérkeznek, akkor kisérik át az ügyészséghez. Ez megtörtént 30-ikán. 30-iká,n azután, az ügyész, kézben lévén az akták, Hitzingert a tényálladék alapján letartóztatásba helyezte. Ennyit magának az ügynek érdemére. Ami a bánásmódot illeti, ugy értesültem, hogy Hitzingerrel szemben semmiféle jele rossz bánásmódnak nem volt, különben nem is panaszolta az igen t. képviselőtársam, sőt az előzékeny bánásmódért ő Zsifkovics ezredes urnák akkor, mikor a katonaságtól elbocsátották, köszönetet mondott. En a vizsgálat alapján sajnálattal konstatál-'• hatom, hogy a katonai hatóság részéről tényleg elsietés történt, egy olyan lépés, amelyet a jogrend ' és a polgári jogszolgáltatás szempontjából nem lehet az első pillantásra igazoltnak venni. Épen azért a honvédelmi minister ur utján megindittattam az illető katonai hatóság ellen az eljárást. Az interpellációnak, amint látom, az a tartalma hogy hajlandó-e a kormány odahatni, hogy kellő szigorral megtoroltassék a jogtalan letartóztatás. Amennyiben ki fog derülni a megindított vizsgálat alapján az, hogy a szigor ilyen vagy olyan mértékének alkalmazása lesz szükséges, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az nem fog elmaradni. Hogy pedig katonai egyének polgári egyéneket le ne tartóztathassanak és fogva ne tarthassanak, ezennel megnyugtatásul a kormány nevében van szerencsém tisztelettel kijelenteni, hogy, amint ebben az esetben — sajnos — csak utólag tudtunk eljárni, nem lévén előzőleg, illetőleg abban a pillanatban tudomásunk az esetről, amidőn rögtön eljártunk, mindenesetre gondunk lesz arra, hogy hasonló esetek, amennyire lehetséges, elő ne fordulhassanak, és amennyiben hasonló esetek előfordulnak és tudomásunk lesz róla, hajlandók vagyunk abban a pillanatban eljárni. (Helyeslés.) Kérem, t. Nemzetgyűlés,^méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur helyettesitésével megbizott vallás- és közoktatásügyi minister ur válaszát tudomásul veszem, ElnÖk: Kérdem a t. Házat : méltóztatik-e a ministerelnök urat helyettesitő kultuszminister urnák Szilágyi Lajos képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) Tudomásul vétetik. Következik Kiss Menyhért képviselő ur interpellációja. Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! A múlt héten a testnevelésről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az igen tisztelt kultuszminister ur őexcellenciája egy igen érdekes kijelentést tett a tanácsokra vonatkozólag. Ezeket mondotta