Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-280
290 A nenlsefg/julés 280. ülése 1921, évi december hó Sl-én, szombaton. ugyanis (olvassa) : »A tanácsokra vonatkozólag azonban, t. Nemzetgyűlés, itt a magas nyilvánosság szine előtt egy megjegyzést szeretnék termi, Nekem mint kultuszmimsternek különböző tartácsokkal van szerencsém és alkalmam együtt működni. Én tudom, bogy ezek a különböző tanácsok a lehető legjobb szándékkal állíttattak lel akkor, amikor felállíttattak. Ellenben azt is meg kell állapitanom, bogy ha ezen tanácsok közül egyik-másik igen dicséretreméltó buzgósággal is iparkodik tanácsaival tényleg támogatni a kultusz mi nistert nehéz munkájában, de előfordul néha a tanácsok közül egyik-másiknak olyan szereplése és magatartása, hogy némelyik inkább éles kritikára és még csak nem is jóakaratú kritikára hivatott szervnek érzi magát, ahelyett, hogy a ministerium intencióit azzal a szeretettel és jóakarattal iparkodnék felkarolni, mini amilyen szeretetre és jóakaratú felkarolásra annak Idején létesítették magát a tanácsot, úgyhogy az is megtörténhetik, t. Nemzetgyűlés, liogy amikor egy tervnek, egy gondolatnak a jóakaratú megbirálása valamelyik tanács elé utasittatik, akkor a minister egy többé-kevésbé nem jóakaratú, vagy mondjuk inkább, ellenséges kioktatásban részesül a tanács részéről, ahelyett, hogy jóakaratú tanácsot kapna. T. Nemzetgyűlés 1 En a magam részéről azt hiszem, hogy itt a nagy nyilvánosság előtt el kellett mondanom ezt a gondolatot és innen a nemzetgyűlés előtt figyelmeztetnem azokat, a tanácsokat, amelyekre vonatkozik" az, amit mondottam, Karafiáth Jenő : A testnevelégi tana csra nem vonatkozik I Vass József vallás- és közoktatásügyi, minister; . . . hogy.változtassák meg valamiképp a céljukra és feladatukra vonatkozó felfogásukat, .mert ellenesetben, ha azt kellene látnom, hogy a jóakaratú tanács helyett inkább gátat vetnek a munkának, kénytelen volnék az illető tanácsot hivatali hatáskörömből kifolyólag feloszlatni.« Nagyon kevés a lailtuszmínístenum hatásköre alá eső tanács vain amelyek között, ha szétnéz az ember, akkor mindenesetre meg kell állapítania, hogy ezek között a tanácsok között, amelyek a minister ur őtxcellencíájának ezt a kritikáját kiérdemelték, olyanok vannak, amelyeknek fennmaradásával létesítésük óta a magyar zsurnalisztika is állandóan foglalkozott. Ezek közül a tanácsok közül különösen kettőre van szerencsém a minister ùr figyelmét felhívni, még pedig a zenemű veszeti és a színművészeti tanácsra. Két szempontból van szerencsém kiindulni : tárgyi szempontból és pénzügyi szempontból, Most van tárgyalás alatt az igen t. pénzügymírJster urnák felhatalmazási törvényjavaslatit, amelyből azt a szomorú igazságot állapította meg, hogy 15 rnilliái d az állam mínusza és hogy nem tudja elképzelni ő maga sem, hogy ebből a kátyúból hogyan tudja majd az ország áíamháztartását kihúzni. Schlachta Margit igen t. képviselőtársamnak az az indítványa és az a megjegyzése jut eszembe, hogy a spórolást az államháztartásban nemcsak a milliárdos tételeknél, hanem a milliós és százezer koronás tételeknél is kell kezdeni. Ebbőía szempontból az országnak mindent el kell követnie, hogy minél kevesebb hivatala legyen és minél kevesebb tisztviselője, hogy azt a kevés hivatalt és azt a kevés tisztviselőt a lehető legjobban dotálja, hogy azok a lehető legtökéletesebben szolgálják azt az állami célt, hogy a kultúra fejleszt essék, védelmeátessék. Ez az a vezetőgondolat, amely a minister ur előtt Is lebeg. és ez az a gondolat, amelyből mi mindenféle Intézkedést meg kell hogy bíráljunk. Addig, amíg Magyarország 68 vármegyéből állott, a kultaszministeriuninak megvolt a maga irodalmi és művészeti osztálya és tanácsok felállítása nélkül is igen szépen funkcionált és teljesítette a maga kötelességét, mert a tanácsok felállítása nem jelenthet egyebet, mint — ethimologiai értelmében is véve a szót, — tanácsokat ad a ministernek, szaktanácsokat akkor, ha valamely kérdésben neki erre szüksége van. De a kulLuszministeriumnak ugy a fogalmazói, mint berendelt tisztviselői karában 20 évre visszamenőleg mindig voltak olyan emberek, akik akár zeneművészeti, akár színművészeti, akár irodalmi tekintetben bőségesen tudtak tanácsot adni, úgyannyira, hogy ilyen tanácsoknak felállítása akkor, mikor az országnak háromnegyed részét elvesztettük és a hivataloknak szamát megszaporítottuk, nézetem szerint nem volna szükséges. A két rendelet, amely a tanácsokat felállította, a hivatalos közlönynek 1920 március 11-i számában jelent*meg. Ennek a 4. §-ában foglaltatik az. hegy a tanácsok tagjai működésükért valamenynyien tiszteletdíjban részesülnek. Ez van megállapítva a színművészeti tanácsra. Ugyancsak itt van a zeneművészeti tanácsnak is az ügyviteli szabályzata, amelynek 4. §-ában szintén benne van, hogy működésükért valamennyien tiszteletdíjban részesülnek. En tehát tisztelettel arra vagyok bátor kérni a kultuszminister ur őexcellenciáját, hogy tekintettel arra, ho"gy a tanácsok felállítása alkalmával egy olyan konzervatív újság, mint a Budapesti Hírlap, roppant erős kritika tárgyává tette a színművészeti tanács felállítását, tekintettel arra, hogy a Nemzeti Színház műsorának összeállításánál állandóan zavarok vaunak és olyan kiváló iróembernek, mint Ambrus Zoltán igazgatónak, működését kontrakarirozzák és hol a tanácsnak van igaza, hol az igazgatónak . . . Szilágyi Lajos : A kormánynak soha, sincs igaza ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister I Köszönöm szépen Î Kiss Menyhért : ... hol pedig a kettő között, mint Scylla és Charibdis között, kell a minister urnák eveznie, aki nem tudja, kinek.az álláspontját tegye magáévá, mindezekre való tekintettel szíveskedjék a minister ur intézkedni. Az adminisztráció szempontjából is a kormánynak olyan közegek kellenek, akikkel feltétlenül rendelkezik, hogy a minister ur ne legyen kénytelen ilyen szigorú kritikát mondani a tanácsok működésérő],