Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-272

 nemzetgyűlés 272. ülése 1921. évi december Hő 19-én, hétfőn. 21 nevelési célokat módosítani kell, mert a nemzeti élet is minden vonatkozásban más feltételekkel, más körülményekkel számol, mint a báboru előtti időszakban. Tetézi még ennek a felismerésnek szükségességét az a tény, bogy a most érvényben lévő magyar nevelési rendszer hiányos ; értékes eredményeket nem tud felmutatûi, épen annál az oktatási körnél, amely a nép széles tömegeit érinti, hanem legfeljebb csak a közép- vagy a felsőfokú oktatásnál. Nem azért, mintha erre vonatkozó törvényes intézkedéseink hiányosak volnának, mert hiszen az 1868 : XXXVIII. te. a népkultúra fejlesztésének minden biztositékát megadta. E hiányok egészen máshol keresendők. A jelen alkalommal én e hiányokkal foglalkozni nem akarok, mert hiszen nem célunk most a mi szerencsétlen helyzetünkben a panaszkodás, vádaskodás és kritizálás. Nekünk építenünk kell, még padig ama körülmények között, amelyekben vagyunk, mert nem szabad elfelejtenünk azt az igazságot, hogy csak azoknak a fajtáknak, azoknak a nemzeteknek van jövendőjük, amelyek még a legnagyobb kataklizmából is tanulni tudnak és a tanulságok szerint élni és cselekedni tudnak. (Elénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés Î Világosan áll azok előtt, akik a nemzeti közoktatásnak minden vonatkozásában jártasak, annak súlyát és jelentőségét ismerik, hogy a magyar oktatásügyön egy általános érvényű közoktatási nemzetneveló törvényrendszerrel kell gondoskodni. (Helyeslés half elöl.) Nagyon örvendek és ehelyütt is üdvözlöm a kultuszminister urat, hog)^ ebből a nagy nemzetnevelő, oktatási törvényrendszerből talán a legfontosabbat, a leglényegesebbet hozta a most tárgyalás alá vett törvényjavaslattal ide a nemzetgyűlés elé: a testnevelésről szólót. (Igaz/ Ugy van!) Ennek törvényerőre emelését fontos pedagógiai és nemzeti célok szorgalmazzák. Nem akarok részletesebben foglalkozni ezekkel a fontos pedagógiai és nemzeti célokkal, azt azonban megállapítom — hiszen későbbi fejtegetéseim ehhez fognak kapcsolódni — hogy csakis olyan nevelés szolgálja a nemzet érdekeit, amely az egyéni képzés mellett a honpolgári képzést is biztosítani tudja, (ügy van!) csakis olyan nevelés adhat az államnak értékes polgárokat, amelynél az egyéni képzést meghatározza, irányoz-sa az "állam é deke is. A jelen tö "vényjavaslat az állam kötelességévé akaTJa tenni, hogy minden állampolgárnak rendszeres testi neveléséről gondoskoajék. Ez a kötelezettség, amelyet a törvény az államra háiít ebben a javaslatban, három iránya. Az első az iskolaköteles korra vonatkozik, a második ténykedés az iskolaköteles koion túl egészen a 21 esztendős élefcko.ig — ez csak a nemzet férfitagjaira vonatkozik — éi a harmadik ténykedése ez irányban az

5 hogy támogatja azokat az egyesületeket, amelyeknek munkássága hazafias célú és jellegű, továbbá amelyek a testgyakorlással sportszerüleg foglalkoznak. Az első körre vonatkozó államhatalmi ténykedés tulaj donképen már más törvényeinkben is biztosítva van. Nagyon jól tudjuk, hogy az elemi oktatástól kezdve egészen a középoktatás befejezéséig, sőt bizonyos mértékben a főiskolákon éa egyetemeken is a torna , a testgyakorlat kötelezővé van téve, ugy hogy e tekintetben a törvényjavaslat nem nyújtana semmi ujat. De igenis nyújt majd a törvényjavaslathoz fűződő tanterv és utasítás, ennek lesz feladata, hogy egységesítse azt a testnevelési oktatást, amely most a különféle fajtájú és fokozatú iskolákban folyik, még pedig legtöbbször meghatározott, a nemzeti érdekek szolgálatában álló célok nélkül, és ezenkívül, hogy közös kapcsolat teremtessék a különféle iskolafajtáknak tornaoktatása, testnevelési oktatása között. Egészen uj a törvényjavaslat intézkedése a második körre vonatkozólag, amely intézkedés kimondja, hogy az iskolaköteles kor befejezésétői, tehát a 12., illetőleg a 15. életévtől egészen a 21. életévig a nemzetnek minden férfitagja már most állami nevelés, mondjuk igy, gondoskodás alá kerül. A magyar kulturpolitika már régebben látta azt a hiányt, amely e téren mutatkozik. Régebben foglalkozott már azzal a problémával, miképen lehetne azt biztositani, hogy az iskolákból a kötelező oktatás alól korán kikerülő nemzedék valamiképen további okos hatás alatt maradhatna, hogy különösen a 16—18—20. életévig terjedő if juság mindkét nemből ne jusson abba a helyzetbe, hogy mindenféle veszedelem csábításának legyen kitéve, ellenőrzés hiánya miatt. Ezt politikailag először Irányi Dániel vetette felszínre, aki 1882-ben ég 1884-ben az akkori oktatásügyi ministert meg is kérte ez irányban való cselekvésre, és ekkor jelentek meg azok a ministeri rendelkezések, amelyek létesítették az irjusági egyesületeket. Nagyon helyes, nagyon okos az a cél, amelyet kitűztek és egy rendszeres munkálat az, amelyet Wlassics volt kultuszminister 1902-ben kibocsátott, amely rendelkezéssel tulaj donképen a jelzett korba eső ifjúságot akarta megszervezni ugy, hogy a jóban, az erkölcsökben, a nemzeti célokban helyes vezetést, irányítást, nevelést kapjon. A dolog azonban nem ugy sikerült, mint ahogy az intézkedések ezt tervezték.* Az ifjúsági egyesületek nem tudták elérni azt a munkacélt, amelyért létesíttettek. Ez a törvényjavaslat a mostani intézkedéssel próbái ezen segíteni, tehát épen arra az ifjúságra appellál, épen azt az ifjúságot látja. amely ifjúsággal régebben kellett volna dolgozniuk az ifjúsági egyesületeknek. A törvényjavaslat harmadik vonatkozása az u. n. sportegyesületekre esik, tehát azokra az egj^esületekre, amelyek, ha hazafias szelleműek, a test ápolását nemzeti érdekből szorgalmazzák és viszik. Ez a vonatkozás tulajdonképen az államnak ellenőrzési jogot ad és bizonyos mértékben az állam támogatja is őket anyagi eszközökkel, ha erre mód van, ha az államháztartás helyzete azt megengedi, de támogatja a tekintetben, hogy