Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-277

180 A nemzetgyűlés 277. ülése 1921. Rassay Károly : Adj magánórákat Kerekesnek \ Kerekes Mihály; Nagy bajom volt, hogy egész életemben mii dig az igazságot szolgáltam, holott a szegény embernek nagyon nehéz az igazságot szclgátr ia. Drozdy GyŐZŐ: Nem kap amnesztiát. Kerekes Mihály : De az igazságot megállapítani kötelessége minden becsületes magyar embernek. Amikor a kormány figyelmét felhívom arra, hogy milyen visszatetszést szült ez a kerületemben, hegy az emberek mennyire el vannak keseredve, csodálkozom, hogy ugyanakkor az az ur, akit volt szerencsém megemlíteni, Klein Sár dor, azt mondja, hogy neki az egész mmistemim és az egész vármegye barátja. Bár ezt nem hiszem el neki, bennem mégis ö:„kénytelenül ez az érzés támad, mert hiszen mir den sikerül neki, hegy ebben neki igaza van. A törvénynek kell érvényt szerezni, ha psdig a kormány a törvényt nem tudja végrehajtani, menjen el a helyéről és jöjjön az ország élére egy olyan kormány, mely a törvénynek érvényt is tud szerezni. Ssmmi törvénytelenséget nem követelünk, de azt a kevés szociális törvényt, melyet a nemzetgyűlés meghozott, végre kell hajtani Magyarországon. Ha végre tudjuk hajtani a va gyón váltságtörvényt anélkül, hogy kiszámítanék, hegy milyen adót kell fizetnie az illetőnek, akkor azt hiszem, ezt is végre lehet hajtani, ha pedig a kormány valahol valami akadályba ütközik bele, legyen nyugodt, hogy az egész nemzetet háta mögött fogja találni, mert a nemzet igenis akarja a haladást, a demokratizálást, a szociális fejlődést. Még a belügyi kérdésekről is akarnék pár szót szólr.i. Egyet tudunk, azt, hogy a főrendiház reformja elmaredhatatlan valami . . . Drozdy Győző : Da nem nekünk ! Kerekes Mihály :... nem tudjuk azonban, hogy mi lesz a választójoggal. A közigazgatási reformot is meg Kell csinálni, mert enélkül nincs Magyarországon sem földbirtekreform, sem egészséges fejlődés. (Ugy van!) Lássuk be végre valahára, h?gy ez az első kérdés. Rassay Károly : Leszavazták, mikor inditványoztam ! (Felkiáltások a középen : Követéljük !) Kerekes Mihály : Lássuk be végre, hogy ez az első kérdés, amit meg kell oldani, mert nem lehet azt a rendszert tovább fen tartani, amely Magyarországon eddig volt, mi fent gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársam is elmondta, hogy ha valakinek a fia a születésénél fogva a vármegyében jó összeköttetésekkel rendelkezett, már a bölcsőben kineveztették szolgabiróvá, és ha valahová beült a falusi jegyző, azzal a tudattal ment oda, hogy 40 esztendeig ott fog ülni. 1Én azt tartanám egészségesnek, ha mindenki ott alul a falun kezdené, vagyis, hogy megismerje, megszeresse a falut, hogy ne ordítson rá az emberekre : mit akar kend itt; hanem ott élvén bizonyos ideig, szeretettel kezelje a falut, a falu dolgozó társadalmát, — aminthogy kétségtelenül sok tisztviselő most is évi december hó 28-án, szerdán, igy cselekszik. Meg kell állapítanom, hogy a »takarodjék kend« stb. ehhez hasonló kifejezések ma még nagyon használatosak. Ezt máskép megváltoztatni nem leher,mintha bemegyünk a vármegyébe és a nép maga fegja a vármegyei tisztviselőket is választani. (Hehjeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Drozdy GyŐZŐ: Titkos szavazással. Kerekes Mihály: De amikor azt mondom, hogy a jegyzőből is lehessen szolgabíró, főszolgabiró vagy alispán, egyszersmind bizonyos határhoz is aicarom kötni a falusi jegyzői állást. Mert azt akarom elérni a közigazgatás reformjával kapcsolatban, hogy a jegyző né azzal a tudattal üljön a helyén, hogy örökösen ott fog ülni és ezért haragudjék a népre, hanem azzal a tudattal üljön ott, hogy hanem a nép érdekeit szolgálja, a legközelebbi választáson kibukik állásából. Erre azt mondják, hogy senkisem fog a jegyzői pályára menni. Dehogy nem fog menni, amikor tudja azt, hogy ha együtt érez a n éppel, akkor főszolgabíró vagy alispán is lehet belőle. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nagyon sajnálom, hogy nincs jelen a belügyminister ur, mert szeretnék pár szót szólni arról a rendszerről, amely a mimsteriumoknál divik. Különösen a ministeri válaszadásokról szeretnék pár szót szólni. Fontos kérdések hangzanak el itt a nemzetgyűlésen interpelláció alakjában, de a ministerek csak egy kézlegyintéssel intézik el ezeket ; különösen ha nem tetszik nekik az illető képviselőnek arca, egyáltalán nem válaszolnak az interpellációra. Őszintén megmondom, én nem vagyok kíváncsi a minister válaszára, de ha már válaszol, ne olyan választ adjon, mint amilyent például a belügyminister ur a sajópálfalvai esetre adott, ahol a biróválasztás alkalmával megverték az embereket a csendőrök és ezt orvosilag bizonyították, a minister ur pedig azzal felelt, hogy az olvashatatlan aláírással érkezett jelentés szerint a sajópálfalvai emberek egymással verekedtek és innen eredtek a sérülések. Hogy lehet annyira naivnak lenni, hogy elhigyjük. hogy az a sajópálfalvai szegény ember el mer menni az orvoshoz, hogy a főszolgabíró, vagy csendőrség, vagy nem tudom ki ellen panaszt tegyen, hogy őt — amikor egymással verekedtek össze — megverték. (Egy hang balfelől : Szóval kitérő választ adott I) Ilyen választ ne adjanak, mert nemcsak bennem és képviselőtársaimban, hanem magában a népben is megingatja azt a tiszteletet, mellyel a hatalommal és feljebbvalókkal szemben viseltetni kell. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és jobbfelŐl.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Meg kell emlékeznem még az árdrágítással kapcsolatban arról, amiről az előbb beszéltem, a következőkről : Miskolcon nem az a rendszer van, ami Budapesten. Budapesten a kormány mesterségesen árdrágit, Miskolcon azonban a közhatóság nagyon ügyesen lefelé szorítja az árakat. Amíg ez az intézkedés ama határok között mozog, amelyek alkalmasak az árak leszorítására, a hatóság ellen egy szavam nincs. De amikor mindenkit egyszerűen nyakon fog egy