Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-277

À nemzetgyűlés 277. ütése 1921. gyarországon. Nem gondoskodik még a hadiözve­gyek és hadiárvák ellátásáról sem ugy, ahogy kellene gondoskodnia. Egy hadiözvegy hat hóna­pon keresztül sem tudja megkapni a nyugdíját. Orbók Attila : Két évig sem ! Kerekes Mihály: Ez lehetetlen állapot. A minister ur megszüntette a rokkantügyi hivatal­ban a különórázást. Most azután az a helyzet, hogy a munka még ugy sem fog menni, mert a kevesebb tisztviselő nem győzi a munkát. Drozdy GyŐZŐ : Különítményekre van pénz, de rokkantakra nincs ! (Zaj.) Kerekes Mihály : Feltétlenül szükséges, hogy az ilyenekre legyen pénze az államnak, hogy azok a szegény emberek, akik Magyarország biztonsá­gáért küzdöttek s azok a szegény családok, ame­lyek elvesztették a kenyérkeresőt, kapják meg legalább azt a nyomorult járadékot, ami nekik jár. A kormánynak erre egyáltalában nincs szava, sőt az intézkedései azt mutatják, hogy nem szolgálja azokat az érdekeket, amelyek a nemzetnek és azok­nak a szerencsétlen embereknek érdekei. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Magyarországon annyi munkaalkalom voína, hogy, ha a kormány csak egy csepp jóindulatot tanúsítana a munka­alkalmak teremtésénél, akkor nem volna a szeren­csétlen nép abban a helyzetben, hogy kétségbe van esve s nemcsak hogy a ruháját, de a száraz kenyerét sem tudja megkeresni. Magyarországon a vizek száz és százmillió károkat okoznak. A vizek szabályozására, az utak épitésére pedig 36 millió korona nem elég. Csak nem gondolják, hogy ezzel az összeggel, amely a költségvetésben elő van irá­nyozva, Magyarország közutait rendbe lehet hozni. Amikor százmilliókat költ el a kormány, amelyek­ről nem is tartja szükségesnek a nemzetgyűlésen beszámolni és amelyekkel nem is tudhat elszámolni, akkor Magyarország közutainak kiépítésére 36 millió korona jut. Ez olyan szomorú helyzet, ame­lyet nem is lehet kellőképen értékelni. T. Nemzetgyűlés ! A vagyonváltság behajtá­sánál előáll az az abszurdum, hogy a legszegényebb ember fog legtöbbet fizetni. Az a törpebirtokos, aM a bankban sem kapott kölcsön pénzt, s akinek nem volt megtakarított pénze, alaposan rá fog fizetni a vagyon váltságra. Csodálatos dolog, hogy a pénzügyminister ur milyen ügyesen tudja Magyar­ország összes lakosait finánccá tenni. Egyszerűen rábizza, hogy fizesse a vagyon váltságot, ha pedig kevesebbet fizetett, akkor háromszor annyit fog fizetni. A szerencsétlen falu szalad jobbra, szalad balra, hogy mit kellene neki fizetnie ; az egyiknek ezt a felvilágosítást adják, a másiknak amazt, úgyhogy végeredményében rá fog fizetni az üz­letre, mert a pénzügyminister ur nem a kivető bizottságokat, nem a fináncait teszi felelőssé, hogy mindenkinek az adója pontosan és becsületesen meg legyen állapítva, hanem felelőssé teszi azt a gazdát, aki eddig nem volt beavatva az adófizetés rettenetes labirintusába. Drozdy GyŐZŐ: Iskolát nem járt, de azért számolni tud ! (Zaj.) évi december hó 28-án, szerdán. 175 Kerekes Mihály : A pénzügyminister ur kitér ez alól a kérdés alól is, mert azt megállapítja, hogy ha valaki kevesebbet fizetett, ezt pótolni kell, de a végrehajtási utasitásban nincs szive meg­állapítani, hogyha valaki többet fizetett, azt vissza­kapja. Már pedig erre is kellett volna gondolni. Ha nem valóságos fináncokat állítottak oda, hogy kivessék az adót az országban, akkor gondoskodni kell arról, hogy akik többet fizettek, azok ezt a többletet visszakapják. Igaz ugyan, hogy finánc­tól még nem kapott vissza senki semmit, — leg­alább is kevés ilyen ember van Magyarországon — de valahogyan betudhatnák a következő vagyon­váltságba. Itt meg kell emlékeznem arról, hogy a vagyon­váltság tárgyalásánál azt mondtam, hogy azért nem szavazom meg a vagyonváltságot, mert azt tartom, hogy ez a vagyonváltság kevés lesz, s ha ezt a vagyonváltságot megszavazzuk, követni fogja egy másik. Szeretnék feleletet kapni a minis­ter úrtól arra, igaz-e az, hogy le kell adni termé­szetben 26.000 darab marhát és 24.000 lovat Magyarországnak s ezenkívül naponta 100 vagon szenet. Ha ez igy van, akkor megállapítom, hogy nekem volt igazam s hogy akkor kellett volna vagyonváltságot csinálni, amikor ezzel tisztában voltunk. Orbók Attila : Becsukhatjuk a boltot ! Kerekes Mihály : A helyzet az, hogy esetleg le kell adni ennyi lovat és marhát, ha pedig ez igy van, akkor ujabb vagyonváltságot kell behozni Magyarországon, mert lehetetlenség, hogy az egyik­től elvegyük a marhát, a lovat, mástól pedig sem­mit. Viszont az is lehetetlenség, hogy ezt ne fizes­sük meg. De az is lehetetlenség, hogy az állam­háztartás kasszája annyira rendben volna, hogy ilyen terhet elbírna vagyonváltság nélkül. Itt tehát sorozatos keserűség fog jönni, ahelyett, hogy vártak volna még pár hónapot és a vagyon­váltságot arra használták volna fel, amire fel kell használni. T. Nemzetgyűlés Î Az ingatlanvagyonvált­sággal kapcsolatosan a következő határozati javas­latot terjesztem a nemzetgyűlés elé (olvassa) : »Az ingatlan vagy on váltság fizetési módozatait a nem­zetgyűlés olyképen szabályozza, hogy 1925 január hó 15-ikéig bárki bármily összeget befizet vagyon­váltág címén az államkasszába, a járandó búza megváltási ára 1000 koronánál több nem lehet.« Én is abból indulok ki, amiből Apponyi igen tisz­telt képviselőtársam, hogy volt-e szükség itt kor­mányválságra. Erre a kérdésre a ministerelnök ur a bemutatkozó beszédében nem adott feleletet. Azért, hogy nagyatádi Szabót May érrel cse­réljék fel, nem volt szükség háromhetes válságot előidézni s a kormánynak felelni kell azért, ha az ország exlexbe fog kerülni, mert bármennyire igyekeznek is kibújni a felszólalás alól a kormányt támogató párton lévő képviselőtársaim, hogy kriti­kát gyakoroljanak a kormány ténykedése felett, valószínűnek tartom, hogy a kormány mindezek dacára exlexbe viszi az országot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom