Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-277

174 A nemzetgyűlés 277. ülése 1921. időkben, amikor előkészítették a világháborút. (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső: A zsebkendővel kezdődött! (Zaj. Elnök csenget.) Kerekes Mihály: Az az októberi forradalom, amely becsületes szándékkal akarta függetlenné tenni Magyarországot, még nem bűn. Bűnösek azok a politikusok, akik nem látták a helyzetet, akik egy életet éltek a politikai életben és nem látták, hogy egy négy és féléves világháborúnak rettenetes katasztrófa lesz a vége s erre a rettenetes katasztrófára szervezni kell a polgári társadalmat, hogyha vége lesz a világháborúnak, legyen itt szervezett társadalom, amely mindenféle felforgatással szemben meg tud állni. Rassay Károly : A ministerelnök ur annektálni akart területeket ! Kerekes Mihály : Hogy lehet felelőssé tenni az októberi forradalmat az összeomlásért ? Egyszer, azt hiszem, el fog következni annak az ideje is, — és a felelősség ott kezdődik — hogy Magyarországon megállapítsuk azt, hogy az összeomlás hol kezdődik és ha nem is vonják felelősségre az illetőket, de legalább megállapittassék az, hogy kik a felelősek azért, hogy a világháború katasztrófájából ugy kerültünk ki, hogy végpusztulás következett a nemzetre. (Zaj.) Drozdy GyŐZŐ : A háborús felelősséget sem tisztáztuk ! Rassay Károly : Majd megállapítja a megállapító hivatal ! (Zaj. Derültség.) Kerekes Mihály: En épen azért vagyok bizalmatlan a kormány, különösen a ministerelnök ur politikája iránt, mert ő részt vett a világháborúnak ebben a beállításában, amely ilyen eredményre vezetett, mert ő itt volt, felelős tényező, politikai tényező volt és nem érezte hivatásának, hogy előre dolgozzék, gondolkozzék és belássa, hogy a nagy világháborúnak az összeomlás lesz a vége. Amikor tehát az országot ki kell vezetni ebből a szerencsétlen helyzetből, akkor én nem a ministerelnök úrra és kormányára bíznám rá az ország sorsának a vezetését, mert nem bízom benne, nem bizhatom benne, mert nem volt annyi éleslátása, hogy meglátta volna azt a rettenetes katasztrófát, amely Magyarországra következett. Ï. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur takarékosságról beszélt. Ezt a szót Magyarországon már igen sokszor hallottuk . . . Orbók Attila : Még ezzel is pazarolnak ! (Derültség.) Kerekes Mihály: . . . azonban mi lett a következmény ? Megszüntetett ministeriumokat visszaállítunk, államtitkári állásokat kreálunk és azon fordul meg Magyarországon a politika, hogy ha a kisgazdapárt egyik része támogatni fogja a kormányt, kap-e államtitkári állást. MeskÓ Zoltán : Anélkül is támogatjuk ! Rassay Károly : Meskó már határozott, hogy támogatja ! Szögezzük ezt le ! (Zaj.) Ezek után megbukik a kormány ! évi december hó 28-án, szerdán. Kerekes Mihály: Én csak azon csodálkozom, hogy ha igy áll a dolog, akkor miért nem állit fel a kormány munkaügyi ministeriumot, amely dolgozzék ? (Zaj. Derültség.) A kormánynak gondoskodnia kellene arról, hogy Magyarországon munkaalkalma legyen a munkásságnak. Ne értsenek félre, nemcsak az ipari munkásságról van szó, szó van a mezőgazdasági munkásokról is. Szabó István (sokorópátkai) : Igaz ! Ugy van ! Kerekes Mihály: A földreform végrehajtását mindenféle eszközzel kitolják. Már most mi a helyzet Magyarországon ? Addig, amig a nagybirtok az intenzív gazdálkodást be nem vezette és nem gépekkel dolgozott, kevesebb lélek volt Magyarországon földmunkás, mint ma. Tudjuk, hogy az egyke-rendszer nem a szegényeknél, hanem a gazdagoknál terjedt el. A földmivesmunkásság annyira felszaporodott, hogy nem tud elhelyezkedni a nagybirtokon, akármilyen jó szívvel volna is iránta a nagybirtokos. Nem. tud elhelyezkedni, mert a géprendszer mellett sokkal kevesebb munkaerőre van szükség a földmivelésnél, mint a kézirendszer mellett. Ereky Károly : Még intenzivebben kell gazdálkodni ! Kerekes Mihály: Vitatkozásba már nem megyek bele. Bekövétkezhetik az az eset, amely rettenetes veszélyt jelent Magyarországra, hogy a falu szegény lakossága a városokba fog továbbra is tódulni, ezt pedig az a csonka Magyarország ezidőszerint nem birja el. Bizonyos, hogy, mivel a földmivesmunkásság nem tud elhelyezkedést találni a mezőgazdaságban, igyekezni fog a városokba és szaporítani fogja a városi proletariátust. Ez pedig veszélyt rejt magában. A kormánynak azonban egyáltalában nincs gondja arra, hogy levezesse ezt az elégületlenséget az országban. Én csak az egyik szimptomát említettem meg, a földbirtokreformot. De hiszen van más is. A legtermészetesebb az lett volna a világháború után, hogy jöjjön egy olyan kormány, amely tudatában van annak, hogy a népet elsősorban munkára kell szoktatni, mert a világháború alatt az emberek elszoktak a dologtól. Mit kellett volna tehát csinálni ? Nem munkasegélyeket kellett volna adni az embereknek, hanem odaállni a hátuk mögé és munkaalkalmakat adni nekik, hogy becsületes utón tudják megkeresni a kenyerüket. (Zaj.) Henzer István : A kommunisták adták ezeket a segélyeket ! Kerekes Mihály: Azt mondja Henzer képviselőtársam, hogy ezeket a segélyeket a kommunisták adták. Nem a kommunisták adták meg először, mert már 1908-ban is megadták. (Zaj.) Szabó József (budapesti) : Csak szociáldemokrata kapott munkanélküli segélyt az egyenjogúság és szabadság nevében ! Kerekes Mihály : A népjóléti ministerium igen sokat igért és keveset adott. (Zaj. Halljuk/ Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A népjóléti ministeri umnak abszolúte nincs termelési szándéka Ma-