Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.

Ülésnapok - 1920-277

A nemzetgyűlés 277. ülése 1921. évi december hó 28-án, szerdán. 171 Kerekes Mihály : ... és a kormányt tüzönvizen át támogatják, hogy hajlandók támogatni egy olyan kormányt Magyarországon, amelynek abszolúte nincs — legalább a közvélemény előtt — felfog asa a választójogról. Rassay Károly : Ez már igaz ! Kerekes Mihály : Hiszen a jövő élete a nemzetnek, a jövő kialakulása az országnak attól függ, hogy Magyarország országgyűlése az összetételében milyen lesz az uj választások alkalmával. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Senki Magyarországon azt nem kivánja, hogy itt felforgatók jöjjenek — ilyen ember Magyarországon nem létezik — de mindenesetre azt a népet, amely szenvedett a világháborúban és amely részt vesz a közterhek viselésében, még egyszer a választói jogból kizárni nem lehet. (Ugy van ! balfdől.) A kormány nem szól egy szót sem, erre vonatkozólag nincs véleménye. Állítólag Klebelsberg Kunó gróf belügymin ister ur dolgozik a választói jogosultságon. Somogyi István : Neki sincs véleménye ! Kerekes Mihály : A kormány éveken keresztül foglalkozott ezzel a kérdéssel Magyarországon és még ma sincs véleménye ebben a kérdésben. A részletekre nem vagyunk kíváncsiak, de arra mégis csak csak kivanesiak vagyunk, hogy az uj választójog körülbelül milyen keretek között fog mozogni. (Ugy van ! balfeUi.) Meg vagyok győződve arról, hogyha a nemzetgyűlés elé olyan választójogot hoznak, amely konfiskálja a szerzett jogokat, akkor a nemzetgyűlés, ha van benne önérzet, vissza fogja utasítani ezt a választójogot és lehetetlenné fogja tenni azt, hogy az a kormány, amely olyan választójoggal jönne, amely a nép jogait meg akarná nyirbálni, Magyarországon választásokat csináljon. (Zaj a baloldalon.) Végtelenül csodálkozom azon a naivitáson, amellyel a kormány azt kéri, hogy hathónapos indemnitást adjunk neki. Hathónapos indemnitást nem adhatunk olyan kormánynak, amelynek véleményével nem vagyunk tisztában és amely ma mutat ugyan valami kis haladást és azt mondja, hogy haladni fogok, de ahol haladást mutat, ott megköti továbbra is a kezét a nemzetnek és nem engedi beleszólni és a hatalom eszközeit használja fel arra, hogy a jogos demokratikus törekvéseket Ma gyarországon letörj e. Rassay Károly : Most állapítják meg a minister tau ácson ! Kerekes Mihály : Addig, amig a kormány a választójogot a nemzetgyűlés elé nem terjeszti, csak egyhónapi indemnitást volna szabad neki adni, januárban, ha azonban a választójogot a nemzetgyűlés elé terjesztette és a nemzetgyűlés azt elfogadta, adok neki hathónapos indemnitást. (Helyeslés balfelől.) Mégis csak furcsa, hogy, amikor a nemzetgyűlésnek, mint a nemzet szuverén akarata kifejezőjének kezébe van a hatalom letéve, akkor ennek a hatalomnak gyakorlásával egy olyan kormányt bizzon meg, amely arra sem méltat berniünket,... Rassay Károly : Hogy eljöjjön ! Kerekes Mihály: . . . hogy őszintén, becsületesen megmondja, hogy mi a véleménye, hogy eljöjjön ide a tanácskozásokra, és meghallgassa azt a kritikát, amelyre •— és pedig ennél még súlyosabbra is — rászolgált. Drozdy Győző : Az indemnités tárgyalása helyett vadásznak ! Kerekes Mihály: Beszédem folyamán inkább azokkal a kérdésekkel kívánok foglalkozni, amelyekről a ministerelnök ur itt nem beszélt, nem beszélt talán időmegtakarítás szempontjából és ezért sokat nem akart mondani ; de amit mondott, abból ugyan nem lesz okosabb senki sem Magyarországon. Azonban mégis kötelességem a ministerelnök ur egyes kijelentéseivel foglalkoznom, mert ezek olyanok, hogy, ha megvalósulnának, alkalmasak volnának arra, hogy Magyarországon a konszolidációt, a kölcsönös megértést szolgálják. Ha a kormány lélektanilag ugy fogná fel a helyzetet, mint ahogy fel kellene fognia, akkor azok a kitételek jók volnának. Mert nem az a fontos, hogy mit mond a kormányelnök a bemutatkozó beszédében, hanem az a fontos, hogy mit tesz. A mi szempontunkból fontos az is, hogy ki teszi, hogy hihetünk-e a kormánynyilatkozatoknak olyan értelemben, hogy a kormány be fogja váltani az igéretét. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarországon jóformán két személy váltakozott a kormányon — kikapcsolva Friedrich képviselőtársamat — és peidg Teleki jött, Bethlen ment és fordítva. Mindegyik ígérte két esztendőn keresztül a szabadságjogok visszaállítását és ígért mást is. Két esztendőnek kellett Magyarországon eltelnie addig, amig csak valami kis lépést is láttunk például a munkássággal való kibékülés felé. Rassay Károly : Amiért mi destruktívek voltunk itt két évig ! Kerekes Mihály: Azt mondja a ministerelnök ur, — és ennek látható jeleit adja le a lapokban és tények is mutatnak erre kis mértékben, amivel nem vagyok megelégedve — hogy a kormány a munkássággal való kibékülést akarja szolgálni. Rassay Károly : Csakhogy rájött ! Kerekes Mihály : Én ugy tartom, hogy a ministerelnök ur nem olyan régi haragosa a munkásoknak, mert sokat tárgyalt velük — nem tudom, milyen számítással — Bécsben is, később pedig Bruckba is leutazott, hogy találkozzék velük. Meskó Zoltán : Okosan ! Kerekes Mihály : És a ministerelnök ur csak most jutott annak tudatára, hogy a munkássággal ki kell békülni. Az a kibékülés a ministerelnök urnák és a t. Nemzetgyűlésnek elég, hogy az internálási táborok fentartassanak ? Meskó Zoltán : Peyer szocialista vezér nyilatkozott ! Rassay Károly : Majd mi beszélünk az internálásról ! Akkor is beszéltünk, amikor Peyer nem nyilatkozott ! (Zaj.) Kerekes Mihály: Amikor még a kisgazdapártban voltam benn és ezeket a húrokat pengettem, 22*