Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-277
172 A nemzetgyűlés 277. idése 1921, akkor Meskó Zoltán t. képviselőtársam azt mondotta, hegy arról szó sem lehet, hogy évtizedeknek kell elmulrick, amig a munkássággal ezen a téren meg lehet békülni. Rassay Károly : Akkor még nem tudta, hogy olyan ministerelnök jön, aki megbékül ! Kerekes Mihály : Sőt Meskó Zoltán képviselő ur . . . Meskó Zoltán : Ezt a citátumot nem tudom ! Kerekes Mihály: . . . védi a kormányelnököt és támogatja a kormányt, mely ma már mégis belátja, hogy erre az útra kell lépni. Hogy a ministerelnök ur a munkássággal és Peyer munkásvezérrel kibékült, ehhez nekem semmi közöm, ez az ő belső ügyük. En csak azt akarom leszögezni, hogy én már másfél év óta hirdetem a kibékülés szükségét ezekről a padokról, hogy harharcolt érte az a párt, amelyhez tartozom. En azt mondom, hogy az a szabadságjog, amely megtartja az internálást, nem szabadságjog. Meskó Zoltán : A belügyministeriumban . . . Kerekes Mihály : Hogy a belügyministeriumban Meskó képviselőtársam mit tudhatott meg, azt tudjuk : semmit sem. (Derültség.) Hivatkozhatom olyan esetre, amelyben egy jegyző legazemberezte a kormányt, tizennégy tanú megesküdött és Meskó képviselőtársamnak, aki akkor államtitkár volt, annyi hatalma sem volt, hogy a jegyzőkönyvet a jegyzővel levezesse. (Derültség.) Meskó képviselőtársam tehát ne beszéljen a belügyi államtitkári állásáról, mert az csak disz volt, de hatalom nem volt a kezében, a hatalmat más szervek gyakorolták Magyarországon. Rassay Károly : Gyakorolják ! Kerekes Mihály : Erre tehát nem igen jó neki hivatkoznia, mert erről igen sok példát tudnék felhozni. Sokkal helyesebb azt az elmúlt két esztendőt, mely keserűséggel töltötte el a sziveket, elfelejteni és olyan helyzetet teremteni, melyben minden társadalmi réteget bekapcsolhatunk az alkotó munkába és minden társadalmi osztállyal kibékülünk. Az internálásokról emlékeztem meg. Annak a kormánynak, amelynek az internálásokhoz nincsen szava, amely ismét csak az aktáknak ujabb átvizsgálását helyezi kilátásba, amely örök internálási templomot épit Zalaegerszegen, nincsen joga hathónapos indemnitást kérni ta nemzetgyűléstől. Én szeretném legjobban, »ha erről a helyről megállapíthatnám, hogy a kormány iránt teljes bizalommal viseltetem. Szeretném, ha azt mondhatnám, hogy Magyarországon a jogrend helyreállott, hogy van gyülekezési jog, hogy a lapok kolportázs-jogát nem veszik el, hogy a sajtót nem zárják el a szabad terjesztés jogától. Azonban ma még. nem tartunk itt. így tehát nekünk kötelességünk kritika tárgjrává tenni a kormány működését ugy, amint ezt az elmúlt két esztendőn át tettük. Ami az egyesülési és gyülekezési jogot illeti, ebben a kérdésben több kérvényt adtak be. Van itt Magyarországon egy szövetség, amelytől nagyon borsódzik a kormány háta : a polgárok és évi december hó 28-an, szerdán. munkások szövetsége. Ha ez a szövetség csupán polgárok szövetsége volna, akkor is kell, hogy borsódzzék a kormány háta tőle, mert még egyetlen gyűlésére sem adott engedélyt. Miért fél a kormány annyira a nyilvánosságtól ? Annak a kormánynak, mely a reakciót szolgálja és fél attól, hogy működése felett nyilt szinen jogosult kritikát gyakorolnak . . . Rassay Károly : Vaj van a fején ! Kerekes Mihály : ... nincs joga hivatkozni arra, hogy a konszolidációt szolgálja. A nyilvánosságtól sohasem szabad félni. Az elmúlt politikának az volt a bűne nálunk, hogy elzárta a szociáldemokratákat a parlamenti érvényesüléstől. Ha a munkásságot ide engedték volna és módot adtak volna a munkásság képviselőinek arra, hogy a parlament üléstermében felelősség mellett emelhessenek szót, akkor nem lettek volna pincegyűlések, amelyek alá szokták ásni a társadalmi rendet és aláaknázzák az állam szilárd alapjait. Tessék megnézni Németországot, ahol a parlamentben ott ültek a szocialisták képviselői, akik felelősséggel beszéltek és cselekedtek ; ott nem volt szükség arra, hogy lebujokban harcoljanak, mint nálunk, ahol ilyen módon voltak kénytelenek harcolni az ellen a rendszer ellen, mely a munkásságot legázolja akár csendőrrel, akár másképen. T. Nemzetgyűlés ! Nem szokásom személyes kérdésben szólni, de a ministerelnök ur bemutatkozó beszéde kapcsán megindult vitában Tasnádi Kovács József képviselőtársam közbeszólt, hogy a munkások dolgozzanak és ne politizáljanak. Én erre azt feleltem, hogy ő nem igy beszélt Hajdúböszörményben. Erre a képviselő ur nekem azt válaszolta, hogy »hitvány inszinuáció.« Ugy látszik, t. képviselőtársam nem értette meg közbeszólásomat, mert különben ezt a kifejezést nem használta volna. Az az egy bizonyos, hogy ha én akármilyen munkásnak, mondjuk a földmunkásnak bizalmát kérem, akkor nem mondom neki azt, hogy dolgozzanak és ne politizáljanak, hanem ellenkezőleg, arra hivom föl, hogy politizáljanak és pedig kövessék azt a politikai irányt, melyet én képviselek. Ismétlem, nem szoktam személyes kérdésben felszólalni, azonban kötelességem volt ezt megemüteni, annál inkább, mert én Tasnádi Kovács József t. képviselőtársamat demokratikus gondolkozású embernek tartom, akiről feltételezem, hogy ezzel nem akarta azt mondani, hogy ki kell zárni a munkásságot a politikai jogokból. A ministerek ök ur azt kérte a munkásoktól, hegy legyenek jó magyarok. Kétségtelen, hegy az, hegy Magyarországon a proletárdiktatúra vette át a vezetést, nem hazafias magyarok cselekedete volt. Ma azorban nires Magyarországon egyetlen murkás, aid Kan Béla cselekedetei ellen szót ne emelne. Azokban a mu T káskörökben, amelyekkel rekem van szerercsém érirtkezri, sohasem hallottam hazaellenes kijelentést,, sőt, eller kezőleg, mindig a legerősebb magyar érzéstől áthatott felfogást láttam ráluk. Őket a sors abba a helyzetbe dobta, hogy a tőkével szemben harcolniok kell a megélhe-
