Nemzetgyűlési napló, 1920. XIV. kötet • 1921. december 19. - 1921. január 12.
Ülésnapok - 1920-277
170 A nemzetgyűlés 277, ülése 1921, évi december hó 28-án, szerdán. magának utat törni és amint a kiváló olasz államférfiú, Nitti az ő könyvében, melyben pálcát tör a békekötések felett, mondja, az igazság lassan halad előre, ma még túlsürü a köd, mely annak meglátását akadályozza, de ez a köd szét fog oszolni. Ma Európa a kétkedés stádiumában van, de a gyűlöletnek és indulatnak azon kiálltásai után, amelyeket hallottunk, már a kétkedés is haladás és a kétkedés után jön az igazság. Az igazság, ez az utat törő igazság az, amely a győztes nagyhatalmak képviselőit minduntalan arra készteti, hogy ujabb konferenciákat tartsanak, amelyeken azt a gondolatot is megszólaltatják már, hogy a legyőzött államokat is meghallhassák. Ezek mind tapogatódzások, az első félénk lépései a kijózanodott emberiségnek az igazság felé. Az igazság csak akkor fog teljesen érvényesülni, mikor az az alapvető tétel köztudomásúvá válik, hogy békét nem azért kötünk, hogy a háborút más eszközökkel folytassuk, hanem hogy a háborúnak vége legyen (Helyeslés.) s hogy a békekötés után meg kell hogy szűnjék a különbség győzők és legyőzöttek között, mikor a győzők és legyőzöttek egyenlő jogokkal fognak leülni a tárgyaló asztalhoz. A mi t. kormányunkhoz az a kérésem van, hogy kisérje ezeket a mozgalmakat, amelyek Európa gazdasági helyzetének nemzetköai utón való szanálására vezetnek, a legnagyobb figyelemmel és tartsa magát készen, hogy azokba az adott pillanatban mindjárt beleilleszkedhessek. A mi nemzeti problémánk is világprobléma, hiába tagadják. Mi ezzel foglalkozhatunk abban az irányban, hogy a magunk eszközeivel gyógyitjuk a mi helyi bajainkat, de tekintetünk legyen mindig irányit va azokra a tényezőkre, amelyek a helyes felfogásnak a nemzetközi világban utat törnek. Hogy ez nem lehetetlen, azt egy parciális siker is igazolja, a portorosei tanácskozás sikere, amely igaz, hogy nem lett teljes azért, mert az egyik résztvevőnek aggodalma folytán az ottani megállapodásokat nem kötelezőknek mondták ki, hanem csak irányitóknak, mindazonáltal mindnyájan a legnagyobb elégtétellel, büszkeséggel és hálával szemlélhetjük azt a szerepet, amelyet Magyarország képviselői e tanácskozáson játszottak. Úgyszólván irányitó szerepet játszottak, amin nem csodálkozom, mert ismerem azon férfiak kvalitásait, akik oda ki voltak küldve és akik nagyobbrészt munkatársaim voltak a párisi békeküldöttségben. (Éljenzés.) Ezen az utón kell haladni és mindenekelőtt — visszatérek rá —ami körünkből ki kell küszöbölni az indokolatlan gyanakvásnak, gyűlölködésnek szellemét, ami pedig valóságos ellentét köztünk van, azt férfiasan leküzdeni, amint az politikai életünk tradicióiban szokás volt. De ahol tulaj donképen ellentét nincs, ott is csak szupponált feltevéseknek, szupponált ellenérzéseknek alapján egymást megakadályozni, ahelyett hogy vállvetve működnénk, ez nem az a helyes szellem, melyen Magyarország ugy benső konszolidációját, mint nemzetközi helyzetét visszanyerhesse. (Helyeslés.) Ismételten ezeket ajánlom a t. kormány és a t. Nemzetgyűlés figyelmébe. Szavazatomat attól teszem függővé, hogy háromhavi vagy hathavi indemnitás megszavazásáról lesz-e szó. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök : Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Rassay Károly : A házszabályokhoz kérek szót ! Tisztelettel kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök : A tanácskozásképtelenség nyilvánvaló, az ülést 5 percre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Eerdinandy Gyula ! (Felkiáltások : Nincs itt 1) Kerekes Mihály ! Kerekes Mihály : T. Nemzetgyűlés ! Az után a magas szárnyalású beszéd után, amelyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam itt elmondott, semmi sem mutatja azt, hogy mennyire kicsi vagyok, mint az, hogy az ülést öt percre fel kellett függeszteni. Magával a beszéddel parlamenti szokás szerint nem foglalkozom, nem pedig azért, mert ha teljes egészében nem is, de igen nagy százalékában magamévá teszem azokat a közjogi felfogásokat is, amelyeket az igen tisztelt képviselő ur előttem kifejtett. Rettenetes aggályosnak tartom magam is azt, hogy külföldi hatalmak avatkozhatnak Magyarország belügyeibe, hogy a kormány, a nemzet olyan gyönge, hogy megegyezést kell neki kötnie arra nézve, hogy ha majd valamikor Magyarország abba a stádiumba jut, hogy királyt választhasson, akkor meg kell kérdeznie az idegen hatalmakat, hogy mi a véleményük arról, hogy Magyarországnak ki legyen a koronás királya. De még sokkal szerencsétlenebbnek tartom azt a helyzetet, hogy Magyarországon tényleg a mai közjogi helyzet szerint és törvényeink értelmében Magyarországnak koronás királya lehet egy másik Habsburg, akit megválaszthat a nemzet, mert akkor nincs semmi ok arra, hogy detronizáljunk Magyarországon, ha a nemzetet nem szabaditjuk meg teljesen a Habsburg-uralom alól. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel a kérdéssel nem kívánok tovább foglalkozni. Schlachta Margit igen tisztelt képviselőtársam a női választójogról beszélt, kivan va a nőknek a passziy választójogot. (Felkiáltások : Az aktivot is !) En nem tudom megérteni azon képviselőtársaimat, akik a kormány háta mögött állanak ... Rassay Károly: Ülnek !
